Magyar nyelvtan Tanuljunk

Távoktatás – Magyar nyelv – A mondatvégi írásjelek írása

A mondatvégi írásjelek írásaMagyar nyelv, 1. osztály, általános iskola, Mondatvégi írásjelek használata

Tanító: Vásárhelyi Szilvia

A mondatvégi írásjelek szerepe sokrétű. Egyrészt használjuk arra, hogy tagoljuk a mondanivalónkat, másrészt ezekkel utalhatunk hanglejtésre, beszédszünetekre, melyek igen fontosak a mondanivalónk szempontjából. Ha nem a megfelelő mondatvégi írásjelet használjuk, könnyen megeshet, hogy az olvasó teljesen máshogyan értelmezi mondandónkat, mint ahogyan azt mi átadni szerettük volna. A továbbiakban igyekszünk néhány kételyt eloszlatni ezzel a témával kapcsolatban.

Négy mondatvégi írásjelet különböztetünk meg:

  • pont: .
  • felkiáltójel: !
  • kérdőjel: ?
  • három pont: 

Formai szempontból nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a mondatvégi írásjelek mindig a mondat utolsó szavának az utolsó betűjéhez tapadnak, tehát elé nem teszünk szóközt, utána viszont igen. Csak ezután kezdünk új mondatot. Például:

  • Emma úgy gondolta, elmegy fagyizni. Jól esett neki a hűsítő finomság.
  • Te meg mit keresel itt? Talán eltévedtél?
  • Óh, én ezt nem tudtam! Bárcsak tudtam volna!
  • Hiszen ő egy… Talán tévedek.

Pont: .

Az egyszerű kijelentő mondat végére pontot kell tenni. A kijelentő mondattal általában közlünk vagy megállapítunk valamit, hanghordozásban nyugodt jellege van, általában semmilyen érzelmi többletet nem jelöl.

  • Jane kikerülte az autót.

Kérdőjel: ?

Az egyszerű kérdő mondat végére kérdőjelet kell tenni. Ahogyan az a nevében is van, alapvetően kérdezésre használjuk.

  • Miért kerülte ki Jane az autót?

Felkiáltójel: !

A felkiáltójel tekintetében már kicsit bonyolultabb a helyzet. Felkiáltójelet kell tennünk a felkiáltó, az óhajtó és a felszólító mondat végére is. Írás során ezt a legkönnyebb elvéteni. Sokszor találkozhatunk olyan esettel, ahol nem lenne indokolt a felkiáltójel, az író mégis azt tesz minden második mondat végére, amitől úgy tűnik az olvasónak, mintha az adott karakter mindig túlfűtött érzelmi állapotban lenne, pedig nem ez a cél.

  • Bárcsak Jane kikerülné az autót! (óhajtó)
  • Jane, kerüld ki az autót! (felszólító)
  • Jajj, Jane most kerüli ki az autót! (felkiáltó)

A felkiáltójelet érdemes a szövegkörnyezetben is megtámogatni, hogy az olvasó számára egyértelműen kiderüljön, hogy miért van alkalmazva, az adott szereplő pontosan milyen kontextusban is mondja azt, amit. Például:

  • – Nem hiszem el! – fakadt ki Jane megemelve a hangját. (felkiáltó)
  • – Olyan szívesen elmennék Európába! – sóhajtotta álmatagon Jane. (óhajtó)
  • – Márpedig itthon maradsz! – parancsolta Jane ellentmondást nem tűrve. (felszólító)

Három pont: …

A három pont mindig egy befejezetlen, félbeszakított gondolatot jelöl. Ha nem ebben az értelemben használja egy író, az gyakran vezet félreértésekhez. Ez is gyakran okoz galibát, mikor egy befejezett (hiányérzetet ki nem váltó) mondat végén látjuk.

Példa helyes használatra:

– Talán ő elvezet minket a… Nem. Úgy sem segítene.

Összetett mondatok

A mellérendelő összetett mondatok esetében a tagmondatok egyenrangúak, tartalmi és logikai összefüggés van közöttük. Fajátját tekintve lehetnek kapcsolatosak, ellentétesek, választók, következtetők és magyarázók. Mellérendelő összetett mondatok esetében mindig az utolsó tagmondat szerinti mondatvégi írásjelet helyezzük ki.

  • Nem hívtad, mégis eljött. (ellentétes)
  • Nem vagy normális, hiszen megláthat minket. (magyarázó)
  • Én nem akarok felállni, de te odamennél hozzá? (ellentétes)

Alárendelő összetett mondatok esetében viszont a főmondatnak megfelelő írásjelet kell a mondat végére kitenni. Az alárendelő összetett mondatokat általában arról ismerjük meg, hogy a mellékmondat a főmondat valamelyik részét fejti ki, de előfordul az is, hogy saját jelentéstartammal rendelkezik.

  • Nagyon szeretnék rájönni arra, hogy miért tette. (Itt a főmondat egyértelműen a vessző előtti rész, ami nem kérdés, hanem kijelentés. A legtöbbször az ilyen jellegű mondatok végén lévő írásjelet szokás elrontani a kérdőszó miatt.)
  • Azoké a szégyen, akik nem álltak meg segíteni.

Mondatvégi írásjelek halmozása: ?!, !!

Az írásjelek halmozása kényes téma, melynek elején annyit leszögezhetünk, hogy kettőnél több mondatvégi írásjelet nem nagyon érdemes használni. A magyar helyesírás szabályaiban találunk példát három felkiáltójeles használatra is, azonban ennél többet már tényleg nem ajánlunk. Gyakran találkozni “Jézusom!!!!!!!!” vagy “Miért tetted ezt!!????” jellegű mondatokkal, ezek azon felül, hogy nem szépek, semmi funkciójuk, és úgy tűnik, mintha a szereplő folyamatosan kiabálna. Az öt felkiáltójel nem ér többet annál, mintha kettőt írnál. Az érzelmi többletet már a két felkiáltójel is jól érzékelteti, ezen felül a szövegkörnyezetből is tud az olvasó követleztetni arra, hogy az adott karakter éppen milyen érzelmi állapotban van.

Amennyiben felkiáltásunkhoz vagy felszólításunkhoz kérdő hangsúlyt szeretnénk társítani, halmozhatunk kétféle mondatvégi írásjelet is, mint például a kérdőjel és a felkiáltójel (?!), viszont a pontot egyetlen másik mondatvégi írásjellel sem szabad halmozni.

Ajánlott használat:

– Én aztán be nem megyek oda – jelentette ki Jane, miközben végigfutott rajta a borzongás.

– Gyere már! Most mi bajunk lehet?! – unszolta Kate, miközben tett egy lépést a barlang bejárata felé.

– Megőrültél?? – rémült meg Jane, mikor látta, hogy barna hajú barátnője megindul.

https://www.nkp.hu/tankonyv/magyar_nyelv_9_nat2020/lecke_02_024

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: