Szkeptikusan fogadják a tanárok és iskolaigazgatók az iskolaügyi miniszter sajtóértekezletén elhangzott állításokat. Szerintük az állítólagos „minden működikből” szeptemberben az lesz. hogy semmi sem működik. Ráadásul a miniszter szerint az, hogy szeptembertől már idegen nyelvként tanítják a szlovák nyelvet a magyar iskolákban, „teljesen normális”, vagyis rendben van, ha a szlovák nyelvet úgy tanítják, mint például az angolt.
Persze, mindez szép és jó, de a politikusok, mint mindig, most is elfeledkeznek arról, hogy nem elég egy törvényt közzétenni a törvénytárban, annak végrehajthatónak is kell lennie.
A minisztérium által jelenleg támogatott szlovák tankönyveknek közük nincs azokhoz, amelyek megfelelnek a szlovák idegen nyelvként oktatásához. A nem támogatott könyvek között akad, de azt ugye mindenkinek meg kellene vennie. Persze, ha lenne tankönyv, az se váltaná meg az oktatásügyet, mert tanterv sincs. Tanterv híján pedig a pedagógus képességein múlik, mennyire tudja alkalmazni az új módszert, mert metodikai segítséget még egy jó darabig nem várhat.
Szóval gyakorlatilag semmi sem fog változni a szlovákoktatásban. Eddig is a tanítón múlt, hogyan tanított, és ezután is rajta fog.
Nem hinném, hogy a szlovák szakos pedagógusok közül sokan tudnák, mit is jelent a gyakorlatban az idegen nyelvként oktatás. Központilag megszervezett szakmai, módszertani továbbképzés nem volt, tankönyv nincs. Kérdéses, hogy mi legyen a szlovák irodalommal. Ki fogják venni azt a tantervből, és átkerül a világirodalomba, ahol eddig egy árva szó nem volt róla?
Tankönyvet írni természetesen elég nehéz, ha nincs tanterv. Az idegen nyelvként oktatás az érettségi tételekben is felfordulást okozhat.
Kormányválság van, a miniszter pozíciója szeptembertől kétséges, ki tudja ki veszi át a minisztériumot. Ha előrehozott választás lesz, akkor ez a káosz az egész tanévet végigkíséri.
Az lenne a jó, ha a minisztériumban lennének olyan elhivatott pedagógusok, akik létre tudnának hozni egy olyan csapatot, amelyik megbirkózik az „idegen nyelv” oktatásához szükséges tanterv kidolgozásával és a tankönyvek megírásával. Ez persze pénzkérdés. Ha nincs pénz, nincs munkavégzés, mert manapság már a hülyék se dolgoznak ingyen, a pedagógusok ráadásul nem hülyék. Csak belefáradtak abba, hogy percenként elhúzzák előttük a mézesmadzagot, és változást ígérve elodázzák a gondok orvoslását.
Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az egyetemeken nem képeznek „idegen nyelv” szakos szlováktanárokat. Ha ott nincs ilyen, akkor az iskolákban is csak a papírforma marad. Nem lehet elvárni az alsós pedagógusoktól, hogy a varázspálca suhintására szeptembertől megfeleljenek a nyelvoktatás új követelményeinek, nehogy még nagyobb fiaskó legyen a szlováknyelv-oktatás. Az új elképzeléshez mindenképpen a szlovákot anyanyelvi szinten beszélő, szakos tanár kell. De nincs.
Haraszti Gyula
