A füsti fecske (Hirundo rustica) a verébalakúak rendjébe és a fecskefélék (Hirundinidae) családjába tartozó, apró testû, villámgyors röptû madár. Ausztrália és az Antarktisz kivételével minden kontinensen elterjedt vándormadár, csak a hideg éghajlati övet és a sivatagos területeket kerüli. A füsti fecske feje és háta kékesfekete, hasa világos, vöröses árnyalattal, mellénye és homloka élénk rozsdaszínû. A torokfoltot fekete torokszalag választja el a testaljtól. Farka villás, és ahogy idõsödik a madár, úgy válik egyre hosszabbá és vékonyabbá, alsó részén pedig néhány fehér toll is megjelenik. A fiatal egyedek színei halványabbak, farkuk szélesebb. Lába csupasz. Ez a madár rendkívül kicsi és könnyû: testhossza csak hosszú farktollai miatt éri el a 17-19 centimétert. Vékony, hosszú, hegyes szárnyainak fesztávolsága 32-34 centiméter. A füsti fecske testtömege 16-20 gramm között mozog. A kecses, gyors füsti fecske hasznos madár: repülõ rovarokkal, levéltetvekkel, kisebb lepkékkel táplálkozik. Ha már kevés a táplálék, pókokra és hernyókra is ráfanyalodik. Az õsz közeledtével mind kevesebb rovar repked a levegõben, így egyre inkább a vízpartok környékén keresgél. Amikor esõ közeleg, a rovarok is földközelben maradnak, ezért jelzik az alacsonyan szálló fecskék az idõjárásváltozást. Augusztusban-szeptemberben a fecskék kisebb-nagyobb csoportokba verõdnek a háztetõk gerincén és a villanydrótokon, készülve az elõttük álló hosszú utazásra. A vedlés a többi költözõ madártól eltérõen a telelõhelyen történik meg, nem indulás elõtt. A vándorlás során a csapatokban vonuló madarak óriási távolságokat képesek megtenni, és nagyobb nádasokban éjszakáznak. A füsti fecske éneke csicsergõ-fecsegõ, hívóhangja „tszvit-tszvit-tszvit”, vészjelzéskor pedig síró „tszink-tszink” hangot hallat. A délrõl megérkezett füsti fecskék számára májusban érkezik el a költési idõszak kezdete. Az amúgy társas madarak ekkor párokat alkotnak, és közösen fészket kezdenek építeni. A csésze alakú fészket szinte kizárólag emberi környezetben, épületek (istállók, pajták) fedett részeiben cseppenként és szálanként tapasztják össze a pocsolyák sarából és különféle növényi részekbõl. Sokszor elõzõ évi fészkeket foglalnak el újra és bõvítenek ki. A füsti fecske nem kimondottan telepes fészkelõ, ám gyakran elõfordul, hogy meglehetõs közelségben épül fel több költõhely. A füsti fecske évente többnyire két – bõséges idõben három – fészekaljat nevel fel, bár elterjedése északi részén általában csak egyet. Egy alkalommal 4-6 fehér alapon kékesbarnán pettyezett tojást rak, amelyek 14-16 nap múlva kelnek ki. A fiókák kezdetben csupaszok és vakok, mintegy 18-23 napon belül válnak röpképessé. Csillapíthatatlan étvágyukat addig mindkét szülõ igyekszik kielégíteni. Ilyenkor egy nagyobb fészekaljhoz akár naponta 400 alkalommal hoznak a torkukban eledelt. A füsti fecske a Kárpát-medencében az áprilistól szeptemberig terjedõ idõszakban figyelhetõ meg. Rendkívül gyakori fészkelõ. Magyarországi becsült állománya az ezredfordulón 220-320 000 párra volt tehetõ, és stabilnak mondható volt (2001 és 2006 között drasztikusan csökkent az állomány). Legnagyobb sûrûségben az Alföldön fordul elõ, de egész Magyarországon találkozhatunk a fajjal. A legritkább a Kisalföld északi részén, a Szigetköz vidékén és a városi területeken. Magyarországon védett madár, eszmei értéke 10 000 forint. SPEC értékelése 3-as, azaz az európai populációk kedvezõtlen helyzetben vannak, de a teljes állomány zöme nem Európában fordul elõ. Elsõsorban táplálékának vegyszeres pusztítása jelent veszélyt e fajra. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. (Forrás: Wikipédia)
