Egyéb kategória Kitekintő

Selma Lagerlöf csodálatos utazása Nils Holgerssonnal

165 éve született Selma Lagerlöf Nobel-díjas svéd írónő, aki Nils Holgerssont ajándékozta a világnak. Az első nő, aki irodalmi Nobel-díjban részesült. Az újromantika és az impresszionizmus képviselője.

Selma Lagerlöf
Selma Lagerlöf

Földbirtokos nemesi családban látta meg a napvilágot 1858. november 20-án a nyugat-svédországi Marbackában. Csípőízületi sérüléssel született, majd háromévesen gyermekbénulást kapott, ezért csak nehezen tanult meg járni és egész életében bicegett. Szülei még a széltől is óvták, iskolába sem járt, magántanárok és mesélő kedvű anyai nagyanyja tanították.

Édesapjával különösen szoros volt a kapcsolata, még azután is, hogy a férfi alkoholizmusa és bohém életvitele miatt meg kellett válniuk a marbackai családi birtoktól. Az apa nem sokkal később meghalt, és ő nagyon nehezen dolgozta fel elvesztését.

Stockholmban elvégezte a tanítóképző intézetet, majd 1885-ben állást vállalt a landskrónai leányiskolában. Itt kezdte el első regényét, a Gösta Berling történetét, amelynek első fejezetével díjat nyert egy folyóirat pályázatán. A történetben a fiatalkorában hallott legendákat, népi hiedelmeket elevenítette fel, későbbi műveiben is sokat merített a folklórból és a tájból és a helyi identitásból. Az 1891-ben megjelent regény a svéd újromantika legnépszerűbb alkotása lett (1924-ben az akkor 19 éves Greta Garbo főszereplésével filmesítették meg).

Az írónő A Láthatatlan láncok című elbeszéléskötetével 1895-ben elnyerte a Svéd Akadémia ösztöndíját, ami lehetővé tette, hogy egyedül az írásnak szentelje magát.

Ekkoriban ismerkedett meg Sophie Elkan írónővel, aki barátnője és társa lett 1884-től egészen 1924-es haláláig. Elkan kritikai megjegyzéseivel irodalmi munkásságára is nagy hatással volt. Kettejük kapcsolatának természetére a közöttük folyó levelezésből derült fény, amely 1990-ben jelent meg. Mivel ekkoriban az azonos neműek közötti szerelem tiltott volt és a törvény is üldözte, így ezek az érzések nem jelenhettek meg nyíltan. A századfordulón azonban a barátság keretei sokkal tágabbak voltak, így a társadalom szemében egy legális kapcsolat álcája mögé rejthették a szerelmüket.

1890-es évek végén ismerkedett meg Valborg Olanderrel, egy tanítónővel, akivel szintén bensőséges kapcsolatot ápolt. A két nő nyilvánvalóan féltékeny volt egymásra és rivalizáltak Lagerlöf figyelméért. Az Olanderrel váltott levelei 2006-ban jelentek meg. Ezekből az írásokból egy szenvedélyes szerelmi háromszög bontakozott ki. Emellett kiderült, hogy Lagerlöf nyelvezete milyen művészi volt még a hétköznapi levélváltásaiban is.

Lagerlöf és Elkan 1899–1900 telén egyiptomi és szentföldi utazást tett, ez az élmény ihlette Lagerlöf Jeruzsálem című kétkötetes regényét, amelyet sok kritikus pályája csúcsának tart. A műből 1996-ban a dán Bille August készített megrázó erejű filmet. 1904-ben hajmeresztő kísértethistóriával, az Arne úr kincse című romantikus rémregénnyel lepte meg olvasóit, ugyanebben az évben elnyerte a Svéd Akadémia nagy aranyérmét.

1901-ben vetődött fel először a svéd pedagógia tanácsban, hogy szükség van egy könyvre, amely megismerteti az iskolásokat a szülőföldjük földrajzával.

Az évek óta tanárként dolgozó írónő tökéletes választásnak tűnt a feladatra. Megbízást kapott egy honismereti tankönyv megírására a svéd népiskolai oktatás számára. A Nils Holgersson csodálatos utazása mindmáig a világirodalom egyik legnépszerűbb meseregénye. Több, mint két évig gyűjtött hozzá anyagot és majdnem ugyanilyen hosszan írta.

Az első, Svédország déli tájairól szóló kötet 1906-ban jelent meg. Egy évvel később követte a második, az ország középső és északi részét bemutató könyv. Mindkét rész azonnal hatalmas sikert aratott a svéd iskolákban és külföldön is meghódította az olvasókat. Több mint negyven nyelvre fordították le, Magyarországon is húsznál több kiadást ért meg, a belőle készült rajzfilm is nagy sikert aratott.

A történet főhőse, Nils Holgersson az írónő gyerekkorának helyszínéhez közel, Västra Vemmenhög nevű kis faluban él. A tizennégy éves fiú komisz a szüleivel és gonosz az állatokkal. Amikor összeakad egy manóval és vele is így bánik, az a rosszalkodásai miatt büntetésből összezsugorítja. A húszcentisre töpörödött fiú a házi luduk, Márton hátán csatlakozik egy vadlúd csapathoz és velük kel át Svédországon, Lappföld felé. A történet valószínűleg 1898-ben játszódik, mivel Nils tizennégy éves a kaland kezdetén és tudjuk, hogy 1884-ben született. Azt azonban pontosan lehet tudni, hogy a manó március 20-án varázsolta le és ekkor kel útra a ludakkal, majd a következő év november 8-án érkezik vissza szülei tanyájára.

A meseregény az író eredeti szándéka szerint – földrajz-tankönyv.

Magyarországon az 1980-ban készült svéd–csehszlovák–japán koprodukció forgatott 52 részes rajzfilm hozta meg a népszerűséget a történetnek 1988-as televíziós sugárzásakor.

A történet nehézkes és régies nyelvezete miatt az 1950-es években vesztett a népszerűségéből a svéd iskolákban, ennek ellenére mutatja a történet közkedveltségét a számos Nils-szobor, amelyek közül néhány a fiú útvonala mentén áll. Ha valakit a mese földrajzi aspektusai érdekelnek, ide kattintva tudja követni Nils útját egy térképen, de az útjuk során érintett városok listáját is megtalálja.

1913-ban első nőként választották be a Svéd Akadémia tagjai közé. 1909-ben első nőként jutalmazták irodalmi Nobel-díjjal „magasrendű idealizmusa, élénk képzelete és szellemi érzékenysége elismeréséül”.

A kitüntetéssel járó pénzjutalomból visszavásárolta ősei marbackai birtokát, életének hátralévő részét itt töltötte. 1912-ben a svéd tbc-ellenes egyesület kérésére megírta A halál kocsisa című kisregényt, amelyből a neves svéd rendező, Victor Sjöström rendezett némafilmet.

Az első világháború utáni években született a gyermekkorát nagy művészi érzékenységgel felidéző trilógiája (Amikor én kislány voltam, Egy gyermek emlékei, Selma Lagerlöf naplója), 1925-től kezdte írni a szülőföldjén játszódó, négyrészesre tervezett történelmi regényfolyamát, amelyből csak három kötet készült el.

Az 1930-as évek végén fokozódó szorongással figyelte a nácizmus térhódítását, minden erejét és pénzét az „ordas eszmék” elől menekülők megsegítésére fordította.

Mikor a szovjetek megtámadták Finnországot, a Nobel-díjjal kapott érmet elküldte a finn kormánynak segítségként, de Helsinkiben nem fogadták el az ajándékot, és visszaszolgáltatták az aranymedált az írónőnek.

Selma Lagerlöf, akinek minden művében a szereteté és jóságé a főszerep, az emberiség egyik legsötétebb korszakát már nem élte meg, 82 éves korában, 1940. március 16-án marbackai otthonában halt meg agyvérzésben.

Legtöbb művére a valóság és a misztikum keveredése jellemző, világa a démonok és tündérek lakta svéd föld.

Írásainak nyelve lírai, erős érzelmekkel telített. 1958-ban alakult meg a Selma Lagerlöf Társaság, amely különböző irodalomtörténeti kiadványok megjelentetésével ápolja az emlékét. (Forrás: Fidelio.hu)

 

Idén látott napvilágot egy ragyogóan megírt életrajzi regény Selma Lagerlöf mozgalmas életéről.

Amikor Selma Lagerlöf elkezdi Stockholmban a tanárképző főiskolát, csomagjában boldog gyermekkorát viszi magával. Egy hajadonnak a diploma megszerzése az egyetlen lehetőség arra, hogy anyagilag függetlenné váljon. Selma soha nem akart férjhez menni, de az írói pálya egész más! Azonban az odavezető út hosszú és nehéz. Otthonát, a Mårbackában fekvő paraszti birtokot – az adósságok miatt – el kell adni, de a legfontosabb dolgot soha nem veszíti el: az önmagába vetett hitét. Elbeszélései megtörik az irodalmi konvenciókat, a társadalmi szabályok határát feszegetik, amivel az írónő kihívja maga ellen a férfiak haragját. 1909-ben a nők közül elsőként kapja meg az irodalmi Nobel-díjat, és Nils Holgersson alakjával az egész világon felébreszti a Svédország iránti vágyakozást. Imád utazni, és szerelmi háromszögben él annak minden magasságával és mélységével.

Charlotte von Feyerabend életrajzi regényében Selma Lagerlöf nyomait követi, aki egyenesen Svédország lelkéből írta történeteit.

%d bloggers like this: