Európa-nap
Az 1950-ben elhangzott Schuman-nyilatkozat jelentősége miatt május 9-ét
„Európa-napként” ünnepeljük.

Az egyesült Európáért tett úttörő munkájának emlékére Brüsszelben az a negyed viseli nevét, ahol ma számos európai uniós intézmény székhelye is megtalálható.

A jelenlegi Európai Unió alapkövét egy 1950. május 9-én elhangzott egyedülálló nyilatkozat fektette le, amely két központi értékünket – a békét és a szolidaritást – helyezte a középpontba.

Az akkori európai politikusok legtöbbje megélte mindkét világháború borzalmait. Közülük néhányan osztoztak abban az elképzelésben, hogy az európai országok közötti jövőbeli konfliktusok megelőzése érdekében egységes Európát kell létrehozni. Ezek a politikusok később az Európai Unió alapító atyáiként váltak ismertté.

Az alapító atyák elképzelése az volt, hogy az európai országok helyezzék közös ellenőrzés alá stratégiai erőforrásaikat, hogy így a történelmi versenytársak – például Franciaország és Németország – közötti háború „nemcsak elképzelhetetlen, hanem gyakorlatilag is kivitelezhetetlen” legyen.

Béke és szolidaritás
Az egységes Európa jövőképének középpontjában a szén- és acélunió állt. A szénre és acélra támaszkodó nehézipar korábban a szuverén államok előjoga volt, és rendkívül fontos szerepet töltött be a fegyverkezés és ezzel a háború szempontjából.

Meggyőződve arról, hogy gazdasági érdekeik egyesítése meg fogja akadályozni a kartellek és monopóliumok kialakulását, valamint növelni fogja az életszínvonalat, Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg kormánya történelmi lépést tett az egységes Európa felé.

Az ellenállás harcosaitól kezdve ügyvédeken át parlamenti képviselőkig sok különböző ember tartozott az EU úttörőit alkotó sokszínű csoportba, akik mindannyian egy békés, egységes és virágzó Európa mellett tettek hitet.

1950. május 9-én Robert Schuman francia külügyminiszter a később Schuman-nyilatkozatként ismertté vált beszédében bejelentette egy közös Főhatóság ellenőrzése alatt álló Európai Szén- és Acélközösség létrehozásának szándékát.

„A világbékét csak úgy lehet megőrizni, ha az azt fenyegető veszélyekkel arányban álló kreatív erőfeszítéseket teszünk.”

Robert Schuman francia külügyminiszter 1950. május 9-én tárta a világ elé tervét, amely később a Schuman-nyilatkozatként vált híressé. Schuman azt javasolta, hogy Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg a szén- és acéltermelését rendelje egy közös főhatóság, az Európai Szén- és Acélközösség alá.

Az ESZAK volt az első nemzetek feletti európai intézmény, amelyből az évtizedek során fokozatosan alakult ki a mai Európai Unió. Európa nemzetei 1950-ben még mindig az 5 évvel korábban véget ért második világháború pusztításait próbálták kiheverni.

Az európai kormányok célja az volt, hogy elkerülhető legyen még egy ilyen tragikus háború. Úgy vélték, a szén- és acélipar közös ellenőrzése révén a történelmi riválisok, azaz Franciaország és Németország közötti háború „nemcsak elképzelhetetlen, hanem gyakorlatilag is kivitelezhetetlen lenne” (idézet a nyilatkozatból).

Úgy gondolták (helyesen), hogy a gazdasági érdekek egyesítése növelné az életszínvonalat, és hozzájárulna egy egységesebb Európa létrehozásához. Az ESZAK-tagság nyitva állt a többi ország előtt is.

Egységes Európa
A Schuman-nyilatkozat nyomán a felek 1951. április 18-án Párizsban aláírták az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződést. A szerződés 1952. július 23-án lépett hatályba, miután Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, a Németországi Szövetségi Köztársaság és Olaszország („a Hatok”) ratifikálták azt.

A szerződés rendelkezései értelmében létrejött az első, nemzetek feletti európai szervezet: az Európai Szén- és Acélközösség. Bár ezen első szerződés közvetlen célja a szén és az acél közös piacának létrehozása volt, egyúttal egy olyan gazdasági közösség alapjainak lefektetésére is irányult, amely fokozatosan politikai unióvá válik.

A szerződés létrehozta az Európai Unió ma is működő intézményeinek, azaz a Bizottságnak, a Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bíróságnak az elődeit: a Főhatóságot, a Közgyűlést, a Különleges Miniszteri Tanácsot és a Bíróságot.

Az 1955. június 1-jén és 2-án az olaszországi Messinában tartott konferencia résztvevői kidolgozták az európai közös piac koncepcióját.

A koncepció két évvel később testesült meg, amikor a Hatok 1957. március 25-én az olasz fővárosban aláírták a Római Szerződéseket. A Római Szerződések 1958. január 1-jén léptek hatályba.

„Európa egyesülése nem valósult meg, és beköszöntött a háború időszaka. Európát nem lehet egy csapásra felépíteni, sem pusztán valamely közös szerkezet kialakításával integrálni. Konkrét megvalósításokra, de mindenekelőtt a tényleges szolidaritás megteremtésére van szükség.”

A Schuman-nyilatkozat 

A világbékét csak úgy lehet megőrizni, ha az azt fenyegető veszélyekkel arányban álló kreatív erőfeszítéseket teszünk.

Az, amivel egy jól szervezett és életteli Európa hozzá tud járulni a civilizációhoz, elengedhetetlenül szükséges a békés kapcsolatok fenntartásához. Franciaország, amely több mint húsz éve magára vállalja az egyesült Európa bajnokának szerepét, mindig is a béke szolgálatát tekintette legfőbb céljának. Európa egyesülése nem valósult meg, és beköszöntött a háború időszaka.

Európát nem lehet egy csapásra felépíteni, sem pusztán valamely közös szerkezet kialakításával integrálni. Konkrét megvalósításokra, de mindenekelőtt a tényleges szolidaritás megteremtésére van szükség. Az európai nemzetek összefogásához szükség van arra, hogy Franciaország és Németország között megszűnjön az évszázados ellentét. Bármihez is fogunk, annak elsősorban e két országra kell vonatkoznia.

E célból a francia kormány egy behatárolt, ám jelentős kérdésre vonatkozó azonnali, konkrét lépést javasol.

A francia kormány javaslata, hogy a francia és német szén- és acéltermelést együttesen egy közös Főhatóság ellenőrzése alá helyezzék, egy Európa más országai előtt is nyitva álló szervezet keretein belül. A termelés egyesítése azonnal biztosítaná a gazdasági fejlődés valós közös alapjait, az európai szövetség első lépését, és ezáltal megváltoztatná ezeknek a hosszú idő óta hadifelszerelések gyártásának szentelt vidékeknek a sorsát, amelyek a fegyverkezés legelső áldozatai voltak.

Az ily módon a termelésben kialakuló szolidaritás világossá teszi, hogy ettől kezdve bármiféle háború Franciaország és Németország között nemcsak elképzelhetetlen, hanem gyakorlatilag is kivitelezhetetlen lenne. A termelés ily módon megvalósuló erőteljes egysége, amely minden, szabad akaratából csatlakozni kívánó ország előtt nyitva áll, és amely a tagállamoknak az ipari termeléshez szükséges alapvető anyagokat egyenlő feltételek mellett fogja biztosítani, megveti a gazdasági egység tényleges alapjait.

A termelés az egész világ rendelkezésére áll majd megkülönböztetés vagy kirekesztés nélkül, annak érdekében, hogy hozzájárulhasson az életszínvonal emeléséhez és a békés tevékenységek fejlesztéséhez. Az erőforrások bővülésének köszönhetően Európa képes lesz arra, hogy egyik alapvető feladatának, azaz az afrikai kontinens felvirágoztatásának megvalósítására törekedjék.

Ily módon egyszerűen és gyorsan megvalósul a gazdasági közösség megalapításához szükséges érdekegyesítés, ami a hosszú ideig véres konfliktusok által megosztott országok közötti szélesebb körű és mélyebb gyökerű közösség magját veti el.

Az alapvető termelés összevonása és egy új, Franciaországra, Németországra és a csatlakozó országokra nézve kötelező érvényű döntéseket hozó Főhatóság létrehozása következtében e javaslat az első konkrét alapot jelenti az európai szövetség számára. Ez pedig nélkülözhetetlen a béke megóvása érdekében.

A francia kormány kész arra, hogy az itt felvázolt célok megvalósítása érdekében a következő alapokról kiindulva tárgyalásokat kezdjen.

A közös Főhatóság feladata lesz, hogy a lehető legrövidebb időn belül megvalósítsa a termelés modernizációját és minőségének javítását, a francia és a német piacon, illetve a szervezethez csatlakozó országok piacain azonos feltételek mellett kínálja a szenet és az acélt, a más államok felé irányuló közös export fejlesztését és az érintett iparokban dolgozó munkaerő életfeltételeiben jelentkező fejlődés kiegyenlítését.

Annak érdekében, hogy e célkitűzéseket a tagállamok jelenlegi, nagyon eltérő termelési feltételeiből kiindulva megvalósítsák, javasolt, hogy bizonyos átmeneti intézkedéseket bevezessenek, így például készítsenek termelési és befektetési tervet, dolgozzanak ki egy árkiegyenlítő rendszert, és hozzanak létre egy átszervezési alapot a termelés racionalizálásának megkönnyítése érdekében. A tagállamok közötti forgalomban a szén és az acél minden vámjellegű kötelezettségtől mentesen és azonos szállítási feltételekkel áramolhat.

Fokozatosan kialakulnak azok a feltételek, amelyek a termelés lehető legracionálisabb elosztását spontán módon, a legmagasabb termelékenységi szint mellett valósítják meg.

A nemzetközi kartellekkel ellentétben, amelyek a nemzeti piacok felosztására és a versenyt korlátozó gyakorlatokkal és a magasan tartott profitokkal azok kihasználására irányulnak, a tervezett szervezet a piacok egyesítését és a termelés kiszélesítését biztosítja majd.

A fent leírt alapvető elvek és kezdeményezések az államok által aláírandó szerződés tárgyát képeznék, amelyet azok parlamentjei ratifikálnának. A megvalósítás lépéseinek pontosítása céljából feltétlenül szükséges tárgyalásokat közös akarattal kijelölt döntőbíró közreműködése mellett szervezik meg, akinek feladata az lesz, hogy biztosítsa, a megállapodások megfelelnek az alapelveknek, illetve feloldhatatlan ellentét esetében döntsön az alkalmazandó megoldásról.

A közös Főhatóság független, a kormányok által paritásos alapon kijelölt személyekből áll, akik közül közös megegyezés alapján a kormányok kiválasztják az elnököt. Az elnök határozatai végrehajthatóak Franciaországban, Németországban és a többi, a rendszerhez csatlakozó államban. A Főhatóság határozatai elleni fellebbezési lehetőség biztosítása érdekében megteszik a megfelelő intézkedéseket.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete egy képviselőjét kirendeli a Főhatóság mellé, azzal a megbízatással, hogy évente kétszer készítsen nyilvános jelentést az ENSZ számára, amelyben beszámol az új szervezet működéséről, többek közt a kijelölt békés célok tiszteletben tartásáról.

A Főhatóság létrehozása semmilyen módon nem lesz sérelmes a vállalati tulajdonviszonyokra nézve. Feladatai gyakorlása közben a Főhatóság figyelembe veszi a Nemzetközi Ruhr-hatóságra ruházott hatáskört, illetve Németország bármilyen jellegű kötelezettségeit, mindaddig, amíg azok fennállnak.

_______

Robert Schuman: Európa atyja

Robert Schuman, a nyilatkozat névadója, német állampolgárként született, de 1919-ben francia állampolgárrá vált, miután Elzász-Lotaringiát visszacsatolták Franciaországhoz.

A II. világháború kitörésekor a francia kormányban volt helyettes államtitkár.

A háború alatt a francia ellenállás aktív tagja volt, amiért őrizetbe került. Óriási szerencsével sikerült megmenekülnie attól, hogy a dachaui koncentrációs táborba deportálják, és a háború végéig Franciaországban rejtőzködött.

A háború után visszatért a francia politikai életbe, és számos vezető tisztséget töltött be: először pénzügyminiszterként, 1947-ben miniszterelnökként, 1948 és 1952 között külügyminiszterként, 1955–56-ban pedig igazságügyi miniszterként.

Francia külügyminiszterként ő felügyelte a nyilatkozat kidolgozását, amelyben Paul Reuter, Bernard Clappier, Jean Monnet, Pierre Uri és Etienne Hirsch vettek részt.