A szóelemek a nyelv legkisebb, jelentést hordozó elemei.
A szóelemeket alaki önállóságuk szerint három nagy csoportba szoktuk osztani.
1. Szabad morféma az a szóelem, amely önállóan is előfordul, azaz a mondatban gyakorlatilag más szóelemtől függetlenül is megjelenhet, tehát önmagában is megáll. Ide tartozik a szótári tövek nagy része: fut, gép, nagy. A szabad morfémák mindig önálló jelentéssel bírnak.
2. Félszabad morféma az a szóelem, amely látszólag önállóan fordul elő, ám önmagában a mondatban mégsem jelenhet meg, csak egy tulajdonképpen szabad morfémával együtt úgy, hogy nem kapcsolódnak össze egy szóalakká. Ilyen például a névelő (a ház) vagy a névutó (ház mögött). A félszabad morfémáknak mindig járulékos, vagyis viszonyjelentésük van. Látszólagos önállóságuk és járulékos jelentésük miatt álszóknak is nevezzük őket.
3. Kötött morféma az a szóelem, amely mindig csak egy másik szóelemmel összekapcsolódva, azzal szóalakot alkotva fordul elő, önmagában nem áll meg. Ilyenek a járulékos jelentésű toldalékmorfémák, valamint ide tartoznak azok a tőmorfémák, amelyek csak toldalékkal (almá-t) vagy esetleg csak másik tőmorfémával együtt (gyógyszer) jelennek meg. A kötött tőmorfémáknak is önálló a jelentésük.
A morfémák között megkülönböztetünk zéró morfémát is. A zéró morféma toldalékmorféma, amely önálló hangtesttel nem rendelkezik, ám éppen testetlensége miatt áll szemben más toldalékokkal egy adott ragozási rendszeren – paradigmán – belül, s így kap jelentést, így értelmeződik. Zérómorfémás például az igeragozási rendszerben az alanyi ragozáson belül az egyes szám harmadik személyű, kijelentő módú jelen idejű alak: ő fut. Ebben az esetben az igealak felépítése a következő: fut + 0, szemben az egyes szám első személyű fut + ok, illetve az egyes szám második személyű fut + sz alakokkal.
Önálló jelentéssel rendelkező szóelem a szótő.
Vannak olyan járulékos jelentéssel rendelkező szóelemek, amelyek csak más szóelemmel együtt fordulnak elő, és a szótővel nem olvadnak össze. Ilyenek például a névelő és a névutó.
Vannak olyan szóelemek, amelyek csak más szóelemekkel össze-kapcsolódva fordulnak elő. Ezek a toldalékok. A toldalékok megváltoztatják, módosítják a jelentést. A toldalékok lehetnek képzők, jelek, és ragok.
A szóelemek összekapcsolódva alkotják a szóalakot. A szóalak általános modellje:
(igekötő +) szótő + képző + jel + rag
A kötőhangzót (beékelődő rövid magánhangzó) a toldalék részének tekintjük.
A szóalak első helyén rendszerint a szótő áll. A toldalékok első helyén, közvetlenül a szótő után a képzők állhatnak.
A képzők megváltoztatják a szó jelentését:
- új jelentésű szótári szót hozhatnak létre (ember – emberség)
- megváltoztathatják a szó szófaját és ezzel mondatbeli szerepét (tanul – tanulás)
A képzőkhöz kapcsolódhat újabb képző. A képzők rendszerint nem zárják le a szóalakot. Előttük jelek és ragok nem állhatnak.
A jelek a képzők után és a rag előtt helyezkednek el. A jelek módosítják a szótőben kifejezett jelentéstartalmat (pl. múlt idő jele: -t, -tt, többes szám jele: -k). Egynél több jel is járulhat a szótőhöz, de utánuk csak ragok következhetnek.
A ragok meghatározzák a szóalak mondatbeli szerepét (pl. tárgyrag -t, határozórag: -ban, -ben). Nem követheti őket más szóelem, és a szóalak egy ragnál többet nem tartalmazhat.
