Benkő Timea: Tanári • Kaland (könyvajánló)

Benkő Timea Kaland című könyve nem annyira tanár-, mint tiniregény. Šárai Monika illusztrációival látott napvilágot. Helyszíne egy diáktábor, de nem a résztvevők, hanem a szervezők szemszögéből meséli el a történetet. Rengeteg olyan témát érint úgy, hogy minden korosztály számára érdekes lehet. S mint a szerző előző regényében, a Tanáriban, telis-tele gyakorlati tippekkel. Közben: móka, kacagás: kaland. Könnyed mondatfűzés, olajozott szövegalkotás. (Madách Egyesület, Pozsony 2025)

– Áruló – sziszegte Orsi. – Minek nekem ellenség, amikor ilyen barátnőm van, nem igaz?
Lucával kihozták a kávéfőzőt, egy doboz csokis kekszet és egy csomag burgonyaszirmot. Fruzsi kiszúrta Luca egyedi nyakláncát.
– Új?
– Igen, köszönöm.
– Nem azt mondtam, hogy jó – ugratta.
– Most behízelegted magad a szívembe, Fruzsi – nyájaskodott Luca.
Áradt a felszabadult, gyöngyöző, megállíthatatlan nevetés.
Végre együtt partiztak – még ha csak a fele is a csapatnak –, ahogy Fruzsi egész héten képzelte.
Luca előhalászott egy társasjátékot, amilyet Orsi korábban sosem látott. A tábla mezőjén rengeteg szín és azok még több árnyalata sorakozott. Kis kártyán kihúz egy adott színárnyalatot az
ember, körülírás alapján két próbálkozásra el kell találniuk a többieknek. Mindössze két kétszavas segítséget kapnak hozzá.
– Nem játszom – jelentette ki Fruzsi. – Orvosi papírom van róla, hogy színtévesztő vagyok. Így születtem.
– Hogy mi vagy? – hitetlenkedett Barni. – Ez milyen színű? – bökött a pólójára.
– Nem színvak vagyok. Színtévesztő. Keverem a barnát a pirossal, sötétzölddel, ilyenek. Épp az árnyalatok nem mennek.
– Akkor villanyszerelőnek ne menj – ajánlotta Szabi. – De játssz velünk, annál viccesebb lesz.
– Bánt a szurkálódásod. Sötétben is tudom, melyik a fázis. Egyszerűen csak megnyalom a huzal végét… De tudod, mit? Beszállok. Csak hogy legyen kin vinnyogva röhögnötök.

A 2022-ben kiadott Tanári a kötethez járó könyvjelző szerint megnevetett, inspirál és elgondolkodtat. Leginkább tanárt és szülőt.

Tolnai tanárnő két lábbal áll a földön, magabiztosan, s természetéből adódóan szenvedélyesen végzi a dolgát otthon és munkahelyén, egy magyar gimnáziumban. Úgy érezzük, mindenki csak nyerhet vele: a tanítványai, a munkatársai, a főnöke, a férje, a gyermekei, hiszen leleményes, talpraesett, művelt, okos és szellemes, ráadásul úgy tűnik, energiája kimeríthetetlen. Ki ne szeretne ilyen rendezett családban élni vagy ilyen szellemileg szabad iskolába járni? Az idill azonban addig tart, míg hirtelen ki nem húzzák lába alól a talajt. Bár szerencsére élvezi családja támogatását, egyedül kell eldöntenie, hogyan tovább – mert hiszen nem másnak, tanárnak született, erre tette fel életét. De van-e élet az iskolán túl is? S ez korántsem költői kérdés. Még csak nem is tanári.

– Volt rossz tanárod? – kérdezem Botondot.
– Mindenféle akadt. Az egyikről hamar kiderült, hogy pofára osztályoz. Állandóan protokollokat kellett körmölnünk fizikára, olyan gyakorlatokról, mérésekről, amiket nem végzett el velünk. Egymásról másoltuk. Egy idő után rájöttünk, hogy el sem olvassa. Ugyanis akadt, aki egyest kapott, más szóról szóra ugyanarra hármast. Egyik osztálytársam bedühödött, a következő alkalommal a protokoll szövegébe elrejtett három helyen is valami káromkodást. Lestük, lesz-e következménye. Zéró… – idézi fel diákkorát. – És voltam fül- és szemtanúja nimbuszromboló viselkedésnek. A suli lépcsőjén lefele menet az egyik férfi tanárunk beszólt egy csinos, szűk, miniszoknyás diáklánynak: „Ilyen fenékkel könnyű tiszta kitűnőnek lenni.” Azt hittem, én vágom kapásból pofon. Azonnal panaszt kellett volna rá tenni zaklatásért. Ma már minden bizonnyal meg is tennék. Nincs a katedrán helye olyannak, akinek ilyen megalázó és szexista a viselkedése.

_________________________