100 éve született „a Fekete Párduc”, a legendás Aranycsapat tagja

100 éve született Grosics Gyula labdarúgó, edző, a legendás Aranycsapat tagja, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett magyar labdarúgó, az Aranycsapat kapusa, 86-szoros magyar válogatott. A sportsajtóban elterjedt beceneve „Fekete Párduc” volt (ő volt az első kapus, aki fekete mezt vett fel a pályán).

A fiút szülei papnak szánták, aki az egyházi elfoglaltságok mellett a dorogi utánpótláscsapat tagja is volt, és ha csak tehette, idejét a sporttelepen töltötte. Gyakran volt labdaszedő is a felnőttek edzésein és mérkőzésein, így nem volt teljesen ismeretlen a felnőtt csapat tagjai és vezetői előtt.

Az idő sürgette már a csapatot és jobb híján az arra tévedt Grosics személyén tűnődtek, aki még csak 15 éves volt, amikor Pfluger Dezső, aki a humornak sem volt soha híján, leszólt a teherautó platójáról: „Ha nincs pap, jó a ministráns is!”

A velős megállapításában minden benne volt, ugyanis Papnak hívták a dorogiak első számú kapusát, Grosics pedig ministráns volt a helyi templomban. Az ifjú doroginak azonban nem csak a kora okozott fejtörést a vezetőknek, hanem az is, hogy nem rendelkezett kellő kapusmúlttal vagy tapasztalattal. A vezetőedző ezek ellenére magára vállalta a teljes felelősséget Grosics bevetéséért, amiről biztosította a frissen a felnőtt csapatba avanzsált új kapust is.

A mesébe illő történet azzal teljesedett ki, hogy a dorogiak biztos győzelmet arattak, és innentől fogva elindult Grosics Gyula páratlanul sikeres labdarúgó-kapusi pályafutása is. Ennek tulajdonítható, hogy Grosicsból sportoló és nem lelkész lett, amiben Pfluger „Fifa” nem kis szerepet játszott.

1939-től a Dorogi AC, 1947-től a Mateosz, 1950-től a Budapesti Honvéd, majd 1956-tól a Tatabányai Bányász kapusa volt. 86-szoros válogatottként, olimpiai bajnok, vb-ezüstérmes és háromszor bajnokcsapat tagjaként játszott. Edző volt a Tatabányánál, majd az SBTC-nél. 1969-től a Volán SC elnöke volt 1986-ig, valamint 1976-ig a Volántourist osztályvezetője. 1990-ben és 1991-ben az MDF országgyűlési képviselőjelöltje volt, 1991 után a Volán FC díszelnöke.

1954-es, Uruguay ellen bemutatott két védésével emlékeztek meg róla tavaly:

Grosics Gyula mind a sportban, mind a magánéletben mindvégig visszafogott, ugyanakkor határozott, a hazáját végtelenségig szerető, becsületes tudott maradni, aki nemcsak hitt az emberi értékek tiszteletében, hanem eszerint is próbált élni. Az alábbi idézete hűen tükrözi, emberi és sportolói hozzáállását a mindennapokhoz, illetve hogy milyen is volt ő maga:

„A játékosok még véletlenül se higgyék azt, hogy ők tisztelik meg a közönséget, hanem éppen fordítva. A játékos érezze magát megtisztelve, hogy egy nemzet színeit képviselheti a nagyvilágban. Ez egy íratlan törvénye a közösség képviseletének, és ez nemcsak a sportra, hanem a világon minden másra igaz.”