Balesetveszélyek a tavaszi szünetben

Itt a tavaszi szünet. A mentők figyelmeztetnek: a hóban vagy jégen elszenvedett sérüléseket nem szabad alábecsülni!

Torma Dóra írása

Szórakozás a havas dombokon és kergetőzés a korcsolyapályán. Nyugat-Szlovákiában megkezdődik a gyermekek számára a tavaszi szünet, amelyet később a közép- és kelet-szlovákiai régiók tanulói is élvezhetnek. Mivel sok család ezt az időszakot belföldön vagy külföldön sportolással tölti, a mentők szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a szünet kockázatokkal is jár.

Figyelem a sérülések kockázatára és a biztonságos síelésre

A sípályán különféle sérülések fordulhatnak elő, a kevésbé súlyosaktól egészen az életveszélyesekig. A leggyakoribb sérülések elsősorban esések vagy a sílécek elakadása következtében alakulnak ki. Ezek közé tartoznak az alsó végtagok törései – például a térd, a boka vagy a lábszár sérülései –, valamint a zúzódások és rándulások. A felső végtagok gyakran reflexszerű esések során sérülnek meg, leggyakrabban csukló-, alkar- vagy kulcscsonttörés formájában.

„A súlyosabb sérülések közé tartoznak a fej- és nyaksérülések, különösen azoknál, akik nem viselnek bukósisakot. Gyakori az agyrázkódás, a nyaki gerinc sérülése, valamint a fejen keletkező sebek” – figyelmeztet Mikešová Diana, a ZaMED mentőszolgálat vezető mentőtisztje. – Ezek a sérülések súlyos következményekkel járhatnak, ezért fontos, hogy soha ne becsüljük alá az olyan tüneteket, mint az eszméletvesztés, a dezorientáció, a hányás, a fejfájás, az orr- vagy fülvérzés,  a csillapíthatatlan sírás, illetve a görcsök, amelyek az agyrázkódás vagy az agyvérzés jelei is lehetnek.”

Balesetet okozhat a rosszul beállított felszerelés, a bukósisak hiánya, a nem megfelelően beállított kötés vagy a nem megfelelő lábbeli. „A legkritikusabb azonban a síelő képességeinek túlértékelése és a felelőtlen viselkedés, például az alkoholfogyasztás utáni síelés. Az alkohol rontja a reakcióidőt, csökkenti a helyzetek helyes megítélésének képességét, és növeli az ütközések kockázatát.”

A sípályán a fehér színű ruházat is kockázatos. „Egy fehér ruhát viselő személy nehezen észlelhető a környezetében, ami növeli az ütközés veszélyét, különösen korlátozott látási viszonyok mellett. A fehér ruházatot viselő sérültet a hegyimentők is nehezebben veszik észre, ami meghosszabbítja a segítségnyújtáshoz szükséges időt” – teszi hozzá Mikešová Diana mentőtiszt.

Veszélyes szánkózás

Baleset vagy szerencsétlen esés a közkedvelt szánkózás során is előfordulhat – ilyenkor leggyakrabban fejsérülések keletkeznek. „A kockázat különösen ütközéskor, hátraesésnél, a szánkóval végrehajtott ugrásoknál nő meg, illetve akkor, ha a gyermek vagy a felnőtt nem visel sisakot” – magyarázza Brna Patrik, mentőtiszt, a ZaMED Tréningközpont vezetője. Fontos, hogy sérülés után lazítsunk, és aznap már ne folytassuk a hóban végzett tevékenységeket.

Az ártalmatlannak tűnő fejsérüléseket sem szabad félvállról venni, különösen akkor, ha az érintett személy a sérülést követően a megszokottól eltérően viselkedik.

„Különösen figyeljenek oda, és hívják a 155-ös segélyhívó számot, ha egyre erősödő fejfájás, ismételt hányás, kifejezett álmosság vagy zavartság jelentkezik. Az egyensúlyzavarok vagy a beszédzavarok sem tekinthetők normálisnak.”

Szánkózás közben a gerincsérülések kockázata is fennáll, különösen erős ütközés, illetve fejre vagy hátra esés esetén. Ha ezt követően nyakfájdalom, végtagzsibbadás vagy izomgyengeség jelentkezik, az érintett személyt nem szabad mozgatni, mivel gerincsérülés gyanúja állhat fenn. „A fejét tartsák semleges helyzetben, és hívják a 155-öt. A mozgatás – a lehető legkíméletesebb módon – csak akkor megengedett, ha közvetlen veszély fenyeget, például egy újabb ütközés” – magyarázza a mentőtiszt.

A szánkózás közbeni balesetek megelőzése érdekében fontos a megfelelő domb kiválasztása. „Ideális olyan helyet választani, amely távol van az utaktól és a fáktól, jó kifutással és beláthatósággal rendelkezik, valamint elkülönül a gyalogosok által használt útvonalaktól” – ajánlja Brna.

Szánkózni nappali fényben, másoktól megfelelő távolságot tartva érdemes.

Mi a teendő, ha beszakad alattunk a jég?

A téli időszakban különösen nagy kockázattal jár a természetes vizeken történő korcsolyázás. Ha befagyott tóra vagy halastóra merészkedünk, előfordulhat, hogy a jég beszakad alattunk. Ilyen helyzetben fontos, hogy ne essünk pánikba. „Igyekezni kell a felszínre úszni, és megkeresni azt a nyílást, ahol a jég beszakadt. Amikor a felszínre kerülnek, kulcsfontosságú, hogy a fejüket a víz fölött tartsák, és megpróbálják szabályozni a légzésüket. A levegővételek között segítségért kell kiáltani, valamint felmérni, hol tartózkodnak, és van-e bármi, amibe kapaszkodhatnak” – magyarázza Brna Patrik, mentőtiszt, a ZaMED Tréningközpont vezetője.

A vízből hasra fekve úgy kell kimászni, hogy a testsúly egyenletesen oszoljon el, és a jég ne kezdjen újra repedezni.

„Ezt követően vetkőzzenek le – a vizes ruházat felgyorsítja a kihűlést. Ha nincs más lehetőség, maradjanak meztelenül, és mozogjanak, például tornázzanak vagy lassan kocogjanak. A legjobb azonban, ha felveszik a közelben lévő hozzátartozóik száraz ruháit, és megvárják a szakszerű segítséget.”

Ha valaki szemtanúja egy ilyen balesetnek, ne kockáztasson, és ne lépjen a meggyengült jégre.

Nagy a valószínűsége, hogy az ismét beszakadna. „Először hívják a mentőegységeket, és csak ezután próbálkozzanak a biztonságos segítségnyújtással. Például úgy, hogy a partról egy erős ágat nyújtanak a vízben lévő embernek, vagy eldobnak felé egy kellően hosszú kötelet” – mondja a mentőtiszt. A természetes vizeken történő korcsolyázás során legyenek előrelátók. Ha a lábuk alatt recsegést hallanak, azonnal hagyják el a jeges felületet. Ajánlott több réteg hőszigetelő alsóruházat viselése is. „Jégbeszakadás esetén a hagyományos ruházat gyorsan átnedvesedik, jelentősen elnehezedik, és ezzel megnehezíti a mozgást és az úszást” – teszi hozzá Brna Patrik.