Csicsay Alajos halálhírére

Elhunyt Csicsay Alajos, vagy ahogy sokan ismerték: Csicsay Lojzi. 87 évet élt meg.

Ízig-vérig pedagógus volt, az általa összegyűjtött tudást nem csupán a katedrán, hanem kötetek sorában is át próbálta nyújtani a közösségnek. Szépirodalmi művei (elbeszélések, mesék) mellett jelentősek történelem- és természettudományi ismeretterjesztő könyvei, valamint tankönyvei is.

A szépirodalmon kívül – elbeszéléseket, novellákat, meséket – megszakítás nélkül, évtizedeken át publikált a szlovákiai magyar lapok irodalmi- és gyerekrovataiban, ismeretterjesztő írásokat kamaszoknak úgyszintén, valamint a pozsonyi rádió magyar adásaiban. Rendszeresen írt az akkori központi gyereklapokba is, amit rajta kívül kevés író tett meg.

Behatóan foglalkozott a nemzetiségek iskolaügyével – különös tekintettel, a /cseh/szlovákiai magyar iskolák és tanítók sorsára a két háború között; a jogfosztottság éveiben és utána –, a szlovákiai magyar iskolák újra megnyitásával.

Iskolaigazgatóként fokozott figyelmet fordított a nevelés és az oktatás korszerűsítésére, a tanulók szociális viselkedésének kialakítására, a képességfejlesztésre, az egyéni tehetségek kibontakozáshoz szükséges feltételek megteremtésére, a tanulók különböző szakkörökben, alkotócsoportokban való tevékenységére. Az általa vezetett iskolában, kezdeményezésére alakultak meg és működtek iskolájukban az országos hírnévre szert tett színjátszó – és bábcsoportok, valamint a Kisbojtár nevű néptánccsoport. Nyitnikék címen, színvonalas iskolai gyermeklapot jelentettek meg. Vezetése alatt vált az 1970-80-as években, a tanulók számát illetően is, a Párkányi Alapiskola Dél-Szlovákia egyik legnagyobb magyar nevelési-oktatási intézményévé.

Több mint száz pedagógiai szakcikket közölt a szlovákiai magyar lapokban, és néhányat közreadott a magyarországi pedagógiai szaklapokban is (Iskolakultúra, a Győr-Moson-Sopron megyei Hogyan Tovább? Debreceni Szemle). Sokoldalúságára jellemző, hogy írt karcolatokat, tárcákat, glosszákat, elbeszéléseket, novellákat, recenziókat, tanulmányokat, interjúkat pedagógusokkal, illetve olyan szlovákiai magyar kutatókkal, akik egyetemeken oktattak. A 2009–10-es években pedig az Atelierben, képzőművészeti témájú cikkeket és interjúkat kiemelkedő alkotókkal.

2015-ben a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemtől aranyoklevelet kapott.

Csicsy Alajos köszöntése, a SZMÍT fotóján Nagy Erikával. Balra az általam szerkesztett, csallóközi mondákat feldolgozó sikeres mesekötete, amelynek Balázsy Géza volt az illusztrátora

Szeberényi Zoltán irodalomtörténész, kritikus így jellemezte:
„ … hetvenes évek végén kezdte, de a nyolcvanas évek folyamán bontakoztatta ki írói pályáját. (Valójában az ezredfordulón, illetve a 2000-es években.) (…) Foglalkozásából adódóan pedagógiai szakíró, ami szépirodalmi tevékenységét is áthatja, írásai a szórakoztatás, az örömszerzés, az esztétikai élvezet mellett a nevelés, a jobbító szándék, az ismeretterjesztés jegyében születnek. (…) A nyolcvanas évek folyamán írt elbeszéléseiben kamaszok és felnőttek egyaránt örömüket lelhetik…(…)… amelyek alapos hely- és emberismerettel villantják föl korunk visszásságait…(…). A kisember mindennapjai foglalkoztatják, a társadalmi élet perifériájára sodródók sorsa, a talán nem izgalmas és érdekfeszítő, de annál tipikusabban emberi és tanulságos történetek. Csicsay irodalmi tevékenységének fontos részét képezi az igényes ismeretterjesztés, a szépirodalom eszközeivel végzett tájékoztatás.” (In: Magyar irodalom Szlovákiában 1945–1999, II. kötet 162. oldal;. AB – ART, Pozsony 2001)

Csicsay Alajos (Csiliznyárad, 1938. április 8. –2026. február 6.) pedagógus, író, szakíró. Csiliznyáradon és Csilizradványban járt alapiskolába. 1958-ban érettségizett a pozsonyi Pedagógiai Iskolán. A nyitrai Pedagógiai Főiskolán kémia–biológia munkára nevelés szakon szerzett tanári oklevelet 1964-ben.

1958–1999 között Füzespusztán és Muzslán tanított magyar tanítási nyelvű általános iskolákban. 1971–1991 között Párkányban volt iskolaigazgató.

Cikkei, elbeszélései az 1970-es évektől jelennek meg. Szerkesztőbizottsági tagja többek között a Szocialista nevelés/Nevelésnek, Tábortűznek, Hogyan Tovább?-nak.

13 kötete közt találunk iskolatörténeti kiadványt, életrajzi kötetet, elbeszéléseket és mesekönyveket.

1978–1997 között a Csemadok Központi Bizottságának, majd az Országos Választmányának tagja. 2000–2003 között az Érsekújvári Területi Választmány elnöke.

1991–1996 között a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Választmányának elnökségi tagja. 1995-től tagja, 1996–2002 között a Katedra Társaság elnöke volt. 1993-tól a Szlovák-Magyar Baráti Társaság tagja, illetve a párkányi alapszervezet társelnöke 1993–2003. 2001-től a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának tagja.

Fontosabb művei:
X-ék a hetediken (elbeszélések, 1987)
Iskolatörténet (szakkönyv az oktatás múltjáról)
Királyok, fejedelmek, kormányzók (történelmi ismeretterjesztő)
A tündérek titka (mesekönyv a Csallóközről)
Gaia ruhája – A Föld bioszférájának rövid története
Stafétabot (válogatott interjúk)