150 éve ezzen a napon kapott szabadalmat az Alexander Graham Bell féle telefon. A szabadalmat 1876. február 14-én nyújtotta be. A washingtoni Szabadalmi Hivatal iktatójába bekerült a beadvány, amely örökre megváltoztatta az emberi kapcsolatokat. A dokumentum, az US 174,465. számú szabadalom, egy skót származású, akkor még alig ismert feltaláló, Alexander Graham Bell nevéhez fűződött, és a „Fejlesztés a távírásban” címet viselte. Ugyanazon a délelőttön, 1876. február 14-én egy másik feltaláló, Elisha Gray is bejelentette saját telefon-koncepcióját, ami évtizedes jogi csatározásokhoz vezetett, de a bíróságok végül Bell elsőbbségét szentesítették.
A műszaki áttörés március 10-én történt, amikor Bell naplójába bekerült a mondat, amelyben benne volt az összes későbbi telefonbeszélgetés ígérete:
„Mr. Watson – jöjjön ide – látni akarom.”
Bell még aznap este ezt írta apjának:
„Eljön a nap, amikor a távíróvezetékek úgy futnak be a házakba, mint a víz és a gáz — és a barátok anélkül beszélgetnek, hogy elhagynák otthonukat.”
A telefon születése nem romantikus eureka-pillanat volt, hanem mérnöki verseny, jogi csatározások és nagyon is prózai üzleti érdekek eredménye. Bell eredetileg a hallássérültek beszédtanításával foglalkozott, és az emberi hang elektromos leképezése inkább eszköz volt számára, mint végcél.
Mégis innen indul az a kommunikációs forradalom, amely alapjaiban írta át az emberi kapcsolatokat.
A telefon előtt az információ sebessége a lovakhoz, gőzmozdonyokhoz és távírókábelekhez volt kötve. A hang – maga az élő beszéd – legfeljebb a hangszálak hatótávolságáig jutott. Bell készüléke ezt a korlátot szüntette meg: először vált lehetővé, hogy két ember úgy beszéljen egymással, mintha egy térben lennének, miközben valójában kontinensek választják el őket.
A hatás nem volt azonnali, de könyörtelen. A telefon sokáig luxuseszköz volt, üzletemberek és hivatalok játékszere. A magánéletbe lassan szivárgott be, de amikor megtette, már nem volt visszaút.
A skóciai születésű tudós és feltaláló, Alexander Graham Bell a #Photophone-t tartotta legjelentősebb alkotásának, annak ellenére, hogy leginkább a telefon feltalálásáról ismert. 1880. június 3-án Bell elküldte az első vezeték nélküli telefonüzenetet az újonnan kifejlesztett Photophone segítségével, amely egy fénynyaláb segítségével tudott hangot továbbítani.
Bell négy szabadalommal rendelkezett a fotofonra, és azt asszisztensének, Charles Sumner Tainternek (1854-1940) segítségével gyártotta. Az első vezeték nélküli hangátvitel 700 láb távolságra történt.
A telefon nemcsak technológia, hanem társadalmi intézmény lett: szabályai, illemtana, etikettje alakult ki. Mikor illik felhívni valakit? Mikor számít tolakodásnak? Mit jelent, ha valaki nem veszi fel?
A vezetékes telefon évtizedeken át stabil, kiszámítható eszköz volt. A falhoz kötött készülék egyszerre adott biztonságot és szabadságot: elérhetővé tett, de csak egy bizonyos helyen. A hívás esemény volt, nem háttérzaj. A vonal foglalt lehetett, a beszélgetésnek súlya volt, a kagyló letétele gesztusnak számított.
Bell találmánya Woodrow Wilson elnököt is lenyűgözte:
„Felébreszti a képzeletet, hogy keresztülbeszélhetünk a kontinensen” – mondta. Egy háromperces, parttól partig tartó hívás akkoriban 20,70 dollárba került, ami mai vásárlóerőn több mint 200 ezer forintnak felel meg.
Aztán a XX. század végén valami végleg megváltozott. A mobiltelefon eredetileg ugyanazt ígérte, mint Bell találmánya: a távolság legyőzését. Csakhogy itt már nem egy fix pontot kötöttünk össze egy másikkal, hanem az embert magát tettük hordozható végponttá.
A készülék levált a falról, majd néhány évtized alatt levált a „telefon” funkcióról is. 2007. január 9-én Steve Jobs bemutatott egy eszközt, amely nemcsak telefon, hanem zenelejátszó és internetkommunikátor is egyben…
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
