Beszélni beszélünk róla, tenni nem nagyon tehetünk semmit. Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet vezetője Rákóczi Krisztiánnak és Tátrai Patriknak, a Szlovákiai Magyar Közoktatási Atlasz szerzőinek meghívására vett részt a projekthez kapcsolódó podcast-sorozat hatodik adásában.
Az adás témája a szlovákiai magyar oktatás időszerű kihívásai voltak.
Kovály Katalin kérdéseire válaszolva a szlovákiai magyar oktatás helyzetét és időszerű kihívásait foglalta össze egy jóízű beszélgetés keretében.
A felvétel 2026 októberében készült Budapesten.
[Kovály Katalin] ♦ Ez itt a szlovákiai-magyar közoktatási Atlas Podcast sorozata, ahol hétről hétre az Atlashoz kapcsolódó témákban, a felvidéki magyar oktatási hálózathoz kapcsolódó témakörökben beszélgetünk, illetve egy-egy meghívott vendégünkkel járunk körül egy-egy témakört. Így lesz ez alkalommal is. Ez alkalommal a nemsokára esedékes szlovákiai oktatási reformról fogunk beszélgetni.
Az, hogy mit is jelent ez az oktatási reform, milyen jogszabályi változások várhatóak, hogyan érinti mindez a szlovákiai-magyar oktatási hálózatot, illetve milyen következményekkel járhat ez. És ebben lesz a segítségemre mai vendégünk Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója. Szervusz Attila!
[Fodor Attila] ♦ Szervusz! Én is köszöntöm a hallgatókat, nézőket.
[Kovály Katalin] ♦ Köszönjük szépen, hogy elfogadtad a meghívásunkat, örülünk, hogy itt vagy. És rögtön az elején azt szeretném tőled kérni, hogy egy kicsit mesélj nekünk arról, hogy mit is jelent ez a közelgő reform, ez az oktatási reform, milyen jogszabályi változások várhatóak, milyen változások várhatóak egyáltalán.
[Fodor Attila] ♦ Talán azzal kezdeném, hogy reformnak nevezed, meg a közbeszédben reformnak, de a folyamatot elindító miniszter, és ez 2020 novembere, Covid időszak, előző kormány, ő határozottan azt kiemelte, hogy nem egy reformról van szó. Két okot mondott az egyik, hogy a reformtól mindenkinek göcsbe rándul a gyomra, pedagógusoknak, mert a reform az ilyen félelmet jelent.
[Kovály Katalin] ♦ Mármint magáról az elnevezésről.
[Fodor Attila] ♦ Igen, a fogalom, akár itt Magyarországon, és a 90-es évekből emlékszem, jelent meg ilyen könnyen, hogy csak reformot ne. A másik, amivel indokolta, hogy reformnak van egy olyan üzenete, hogy valami nagy változás, amit gyorsan megcsinálunk, és akkor hosszú időre megint nyugalom lesz, mert az új állapotban majd nagyon sokáig el lehet élni. Ő pedig pontosan arra hívta fel a figyelmet, hogy alig hanem ezzel a reformmal, ezzel az állandó változással, ezzel együtt fog kelleni élni.
Úgyhogy én azt mondom, hogy nálunk most nincs reform, hanem nagyon erős, modernizációs, átalakítási, innovációs folyamatok csaptak össze, egyszerre sok. Mondjuk ez egy kritikája is a jelenlegi oktatási kormányzatnak. Épp nem régen voltam egy tanácskozáson, ahol minden szereplő azt emelte ki, hogy nagyon sok egyszerre ennyi változás.
Tehát, hogy a rendszer nehezen nyeli le. Miről is van szó, hogy így röviden, tömören elmondjam. A legismertebb ezekből a reformokból talán azért, mert 2021 óta megy és ötödik éve tart.
Ez a tartalmi reform, ezt nálunk úgy hívják, hogy kurikuláris reform. Aminek tulajdonképpen az a lényeg, hogy ezt a múlt századból még áthozott öreg oktatási struktúrát minden módon megújítani. Tartalomban, tanítási módszerekben, tanítás szervezésben.
És ez az alapiskolákat érinti. Most tanulva a sok sikertelen reformból, ez öt évig zajlott az előkészítése. Tehát 2021-ben indult a minisztérium létrehozott egy ilyen indító fejlesztő csapatot, és 2026.
szeptember, egyébként egy hónappal az előtt értünk el egy olyan stádiumban, hogy valamennyi szlovákiai alapiskola, függetlenül a tanítás nyelvétől, szlovák, magyar, minden alapiskolának legalább az első osztálya már ezt szerint az új tartalmak szerint megy. Azért mondom, hogy minden, mert a felkészítő folyamatnak négy évre visszamenőleg voltak úgynevezett kísérleti, ilyen pilotiskoláknak nevezzük. Tehát, hogy belépett első körben első 40, aztán második évben 300.
Tehát, hogy közel ezer iskola már ezen második, harmadik vagy negyedik évfolyamba van, de akik kivártak, az óvatos duhajok akik vártak, azoknak most 2026. szeptember elsejtő. Tehát ez a fő reform.
Most ezt megelőző, ha így a gyerek életében meg a struktúrában, ezt megelőző, hogy Szlovákiában, ugyan mintha, hogy az nem csak szlovákiai probléma, hanem azt hiszem, hogy Közép-Európában sok országnak problémája, hogy az iskolák, a tanulók között óriási nagyok a különbségek. Ezt a PISA-mérések nagyon szépen megmutatják, halljuk is gyakran, hogy sajnos az iskola ezeket a hátrányokat, amikbe a gyerekek érkeznek a különböző szociális-gazdasági helyzetekből, térségekből, hogy az iskola ezt nemhogy enyhíteni nem tudja, hanem sok esetben az ollót még jobban szétnyitja. Tehát, hogy az iskola bármennyire egy szép idea ez el, de nem tud egy társadalmi esélyegyenlőségnek, egy felzárkóztatásnak a jó helye lenni.
És erre egy ilyen orvoslási pont, hogy bevezették a kötelező óvodalátogatást, hiszen éppen jellemző volt, hogy a szociálisan hátrányos helyzetük, azok, akik munkanélküliek, azok, akik esetleg a napjaikat otthon tengetik várva a segélyt, pontosan ezeknek a gyerekeik nem jártak óvodába se, és ezért ezt 2021-től egy egy évre, tehát öt éves kortól, 27-től még egy jel, és 2028-ra olyan állapotban fogunk elérni, hogy három év kötelező óvoda lesz.
Tehát tulajdonképpen a szlovákiai gyerekek hároméves korukba befognak lépni a közoktatás rendszerébe. És akkor három év kötelező óvoda, erre megy ez a megreformált alapiskolai oktatás, a 9 év, és a következő fokon is, hát akkor nevezzük reformnak, vagy mély változások, hogy a szakoktatás szakképzés terén az egész rendszer rengeteg elavult szakot hordoz magával, cipel, miközben ugye a körülöttünk, a világ, az szinte követhetetlen ütembe változik, és a mostani vezetés nagyon-nagyon megtisztította a szakokat.
Tehát, hogy sok szakot kidobott, újakat vezet be, hogy nem kell annyira aprólékosan szakmákat tanulni, hanem tömbösíteni, és esetleg a képzésnek az utolsó szakaszába. Tehát, hogy tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy ez most egyszerre így ráömlött az oktatási rendszerre, miközben bejött még három olyan fontos alapelve, ami még ezt a sok terhet, amit a rendszer cipel még tovább, nehezíti. Az egyik, hogy egy általános alap elvett a befogadás, az inklúzió.
Tehát, hogy az inkluzív oktatás, ne legyen az oktatás szegregált, különböző társadalmi csoportok működjenek együtt, ne legyenek elkülönült elitiskolák, meg a szegények vagy a hátrányos helyzetű oktatás. Ez egyik az inklúzió. Ez egyébként egy nagyon komoly probléma, hogy nagyon különböző felkészültségű, hátterű, igényű, jövőképű gyerekeket együtt nevelni, együtt oktatni.
A második, hogy ez természetes, a digitalizációkora, tehát a digitalizálás. Erre éppen most például szeptembertől az iskoláknak egy új digitális stratégiát kellett beépíteni a működésükben, a programjaikban. Ami talán felvidéki magyar oktatás szempontjából nem mintha ez az öt pont, amit eddig elmondtam, nem lenne fontos, de az egészet úgy kell megcsinálni, ez a társadalmi és a tanigazgatási elvárás, hogy ez minél hatékonyabb legyen, tehát a pénz, mert abból soha nincs elég, és Szlovákia tulajdonképpen keveset fordít az oktatásra a fejlett országokkal szemben, viszont legyen minőségi.
És ezt az egészet egy olyan fogalom köré szervezte, amit úgy hívnak, hogy optimalizáció. Tehát, hogy legyen egy olyan optimális iskola hálózat, ahova a gyerekeknek viszont elérhető, fenntartható az az iskola hálózat, és jó minőségi oktatást produkál. Hát ezek sokszor olyan nehéz szempontok, és ezért érzi az egész rendszer azt, hogy most mindenki fáradt.
Tehát, hogy annak ellenére, hogy talán senki nem kérdőjelezi meg egyik lépésnek se a szükségességét, mondjuk az alapiskolákban ez a tartalmira, ez kimondottan kívánatos volt, hogy végre szakítsunk ezekkel a merev dobozokkal, hogy ilyen kéztudás dobozokat átadunk, aztán a következő órán lefeleltetjük a gyereket, és hogyha visszamemorizálta, akkor jó jegyet kapnom, akkor rosszabb. Tehát, hogy ez nagyon rendben volt, hogy átment egy kompetencialap oktatásra, csak éppen ami nehéz dolog, hogy lehet, hogy a minisztériumban, ahol van, meg a minisztérium háttérintézményben van vagy ezer ember, aki ezt a reformokat fentről irányítja, de mindez végül is, akár a felvidéki magyar iskolákat veszem, akkor egy kis településen csapódik le egy olyan iskolában, ahol mondjuk van 50-100 gyerek, 8-10 pedagógus.
Sőt, nekik egyszerre kell ezt az egészet kezelni.
[Kovály Katalin] ♦ Következő kérdésem erre is irányulna, hogy egy kicsit fókuszáljunk a felvidéki magyar oktatásra meg a felvidéki magyar iskolákra. Egyrészt, hogy ezek a reformok egyformán érintik-e a többségi iskolákat vagy a többségi nyelven tanító iskolákat és a kisebbségi iskolákat, akár a magyar, akár más iskolákat, illetve hogyan is érinti ez konkrétan a magyar tanítási nyelvű iskolákat?
[Fodor Attila] ♦ Ugye, azt kell tudni, hogy a felvidéken a magyar kisebbség, a magyar közösség nem élvez semmilyen autonómiát. Ugyanaz autonómia tervezetek, vagy a kisebbségek jogállását szabályozó tervezet, az tíz éve a fiókban van, tehát kész. Csak mindig azzal utasítja el a többségi aktuális kormányzat, hogy nincs meg a politikai akarat.
Tehát az azt jelenti, hogy a Szlovákiában a kisebbségi oktatás semmilyen autonómiát nem élvez, hanem része a szlovákiai oktatásnak. Az azt jelenti, hogy mindez, amit elmondtunk, teljesen egyazegyben érinti a szlovák iskolákat és a magyar iskolákat egyaránt. Semmilyen kivétel nincs, sőt még van egy olyan többség, hogy azzal, hogy mi magyarul tanulunk, és magyarul akarunk természetesen tanulni, így a magyar iskolákban a tanulók leterhelése az nagyobb.
Éppen múltkor számoltam ki, hogy ugye nálunk ez az alapiskola Magyarországon mondanák általános iskola, ez kilenc éves, tehát a szlovák gyerek kilenc évet jár, de ha azt a heti négy-öt többlet órát, amit éppen a magyar nyelv és irodalom oktatása elsőtől kilencedikig okoz, ez kilenc év, hét hónap. Tehát a magyar gyerek az hét hónappal többet jár felvidéken iskolába, ha így összeadjuk. Tehát, hogy egyébként semmilyen speciális státus a magyar oktatásnak nincsen.
Ami nehézséget okoz, tehát hogy miközben a fősodrú ugyanaz, hogy hát ez a felvidéki magyarság nagyon színes. Mondok egy ilyen példát, hogy 500 kilométeren terülünk el, az iskoláink a bal oldalon nyugaton Pozsonyban vannak, kettő is, a jobb oldalon keleten, pedig az ukrán határnál nagyszerűen. Tehát ez egy 500 kilométeres sár, de ezt másképp is le tudom fordítani, akkor az a Pozsony-Duna-Szerdahely Csallóköz az Eurosztatos régiós értékelések szerint az Európai Ötlegfejlettebb régiójában tartozik.
Az ukrán határnál, a Bodrogköz, Ungvidék, Kassa alatti rész, az meg abban az legszegényebben, hova kelet Magyarország is. És akkor közben a kettő között még mondjuk ott van a Gömör, a legnagyobb munkanélküliséggel, a legmagasabb arányban roma tanulókkal, közben kétszer van szakadék, tehát a csallóközi tömbből, ahogy megyünk keletfele, ott meg is szakad a magyar sáv, aztán Losoncnál újra jelen van. Tehát, hogy nagyon nehéz, mert amit ebbe a magyar iskolákat óvó és fejlesztő munkába tapasztalunk, hogy mennyivel könnyebb lenne mondjuk ilyen egy megyébe, vagy egy tömbbe lennénk, és nagyon hasonlóak lennének a feltételek, de azt látjuk, hogy bárhova elmegyünk 50 kilométert, az iskola megóvására, az optimalizációra, a magyar oktatás megtartására egész más stratégiákat kell alkalmazni.
Úgyhogy nem lehet egy módszert, hanem folyamatosan a régióhoz kell alkalmazkodnunk, hogy mi történik az adott régióban.
[Kovály Katalin] ♦ És ha jól értem ki a szavaidból, akkor ez az oktatási vagy tervezett reform nem igazán alkalmazkodik, vagy nem reflektál ezekre a különbségekre, ezekre a regionális különbségekre, legyen az akár demográfiai, akár infrastrukturális, vagy reflektál ezekre?
[Fodor Attila] ♦ Részben igen, részben nem. Az igenem arra vonatkozik, hogy ez a tartalmi reform, ennek az egyik nagy előnye, hogy Szlovákiában egy olyan oktatás, tartalmi irányítás van, amit Magyarországon a 90-es években és a 2000-es évek elején alkalmaztak, ez a kétpólusú irányításnak mondják, hogy az állam megad egy részt, a tortának egy szeletét megadja az állam, a másik részt hozzáteszi az iskola. Ez azt jelenti, hogy nem központi tanterveket tanítunk, hanem az iskoláknak helyi programjuk van.
És ebben a helyi programban megvan az a kisebb-nagyobb szabadság, hogy hozzá lehet az iskolát alakítani, alkalmazni a helyi igényekhez. Tehát, hogy milyen térségben van, milyen gyerekek járnak oda, milyen a társadalmi környezet, milyen a szülők gazdasági helyzete, műveltsége, elvárása. Tehát bizonyos szempontból lehet a helyi igényekhez, vagy a körzeti járási igényekhez alkalmazkodni.
Ami viszont nehezíti a helyzetünket, és ami most talán a legnagyobb feszültséget váltja ki a felvidéken, hogy viszont ebbe az iskoláknak a finanszírozásában, és hogy mekkora az az elvárt iskola, amit már ilyen optimálisnak lát a minisztérium, ebben most két lépést is tettek, és mind a kettő hátrányosan érinti a magyar iskolákat. Az egyik az, hogy Szlovákiában az iskolák 2002-ben kerültek az önkormányzatokhoz, tehát önkormányzati fenntartásúak az iskolák. Az azt jelenti, hogy az iskola a településé.
2002 előtt ez az állami volt. Járási és kerületi hivatalok működtették az iskolákat, tehát most a településekhez tartoznak az iskolák, ők tartják fenn, és ugyanekkor, amikor ez a váltás megtörtént, akkor bevezették a fejpénz alapú finanszírozást. Ez nagyon egyszerűen azt jelenti, hogy az állam minden évben a különböző iskolatípusokra megjelentett egy összeget, hogy ennyi az idei normatíva.
És ha valakinek száz tanulója van, akkor százszor kapja meg azt a pénzt. Ha ezer tanulója van, ezerszer. Mivel tudva levő volt 2002-ben ez a fenntartóváltáskor is, hogy azért a kisiskolák nehéz helyzetben lesznek, ezért kaptak egy kedvezményes szorzót, és a 250 alatti iskolák egy kiemelt normatívát kaptak.
Csak példát mondok, amelyik iskolának 150 gyereke volt, az másfélszer nagyobb normatívát kapott. Tehát, ha az állam egy évben azt mondta, hogy 2000 euró a fejpénz, akkor ezek az iskolák 3000 eurót kaptak. Most a Oktatási Minisztériumnak a jelenlegi vezetése, Tomás Drucker miniszter azt mondja, hogy ez egy pazarlás, mert sok pénzt ölünk a kisiskolákba, és közben nem megfelelő a minőség, és négy éven belül ezt a szorzót kivezeti.
Az azt jelenti, hogy azok az iskolák, amelyek alacsonyabb létszámúak, azoknak ez lesz az egyik hátránya, a másik, ami most épp a Parlamentben van, tegnap tárgyalták első olvasatban, és ami ellen a magyar szakpolitika, meg a magyar politika most nagyon tiltakozik, hogy bevezetik a minimális osztály létszámokat. És olyan határokat szabtak meg, amik a magyar oktatás számára hát elég kényelmetlenek.
[Kovály Katalin] ♦ Mennyi ez a létszámhatár, és szerinted mi lenne a méltányos a magyar iskolák számára?
[Fodor Attila] ♦ A szlovák iskolák alsó tagozatában most azt mondják, hogy 15 gyerek. A felső tagozaton 18 gyerek. Ez egy iskolára 147-es számot jelent.
Tehát egy szlovák iskola most akkor lesz a törvény szerint január 1-től pipa rendben, ha 147 gyereke lesz. A nemzetiségi oktatásban leengedtek minden évfolyamban 3 főt, tehát az 120. Most azt kell tudni, hogy nekünk a 222 magyar tanítási nyelvű alapiskolánkból, talán éppen ha emlékszem a fele, 51 százaléka, ez alatt a szám alatt van.
Úgyhogy jelenleg az általános vagy alapiskoláinknak a fele van emiatt veszélybe, és igaziból olyan nyugodtan hátradőlve úgy a 150 feletti iskolák, és ebből 60 van. Úgyhogy jelenleg ez az a kihívás, ami körül dolgozunk, ami miatt szövetkezünk. Kérdezett, hogy mi lenne az ideális.
Hát az ideális helyzet az lenne, mert egyébként ez a szabályzás már 13 éve létezik. Az egyik dolog, hogy senki nem vette komolyan, tehát benne volt a törvényben, de abszolút nem kértek senkit számon, ha ez nem volt meg.
[Kovály Katalin] ♦ Tehát minisztériumi szinten sem vették komolyan?
[Fodor Attila] ♦ Benne volt a törvény, de a törvény tartalmazta, hogy egy általános iskola minimum 150 fős, de a tanügyi igazgatás, miközben minden évben megkapják az összes adatot a 2000 iskolából, ami Szlovákiában van alapiskola, senki nem emelte fel a hangját, hogy aha, ez az iskola nem felel meg a törvénynek. És most úgy néz ki, hogy ezt sokkal keményebben fogják venni. Tehát, hogy fogják ellenőrizni.
Állítólag az igazgatók, akik most bevitték a rendszerbe a idei tanév adatait, már meg felvillant a piros lámpa, hogy nem érik el a létszámot. Tehát, hogy nekünk ez egy viszonylag kényelmes vagy jó helyzet volt, hogy nem vonatkozott a nemzetiségi oktatásra. És hát, hogy mi lenne az ideális?
Hát jelenleg a mi számaink, ahogy osztottunk, szoroztunk, ahogy kistérségekbe modelleztük, hogy akkor kisiskola milyen jelenleg, hogy hova mennek a felső tagozatra, ahol nincs felső tagozat, tehát, hogy csak az alsó tagozata járnak. Mellé tettük a demográfiai mutatókat, amik Szlovákiában most egyenesen katasztrofálisak, ami az elmúlt négy-öt éve történik. És akkor mi most azért szálltunk harcba, és holnap is azért megyünk az oktatási miniszterhez, hogy működhessen olyan kisiskola összevont osztályokkal, ahol tizenkét gyerek van.
[Kovály Katalin] ♦ Tehát, hogy akkor tizenkét főt tartanátok.
[Fodor Attila] ♦ Ugye most azt az előbb nem emeltem ki, hogy ez a tartalmi reform egy ilyen az alapiskolákban, egy ilyen belső szerkezeti változást is hozott, hogy eddig volt egyszerűen alsó tagozat, meg felső tagozat. Az egy-négy volt az alsó tagozat, azt ugye hagyományosan osztálytanító néni, azért mondom a nénit, mert bácsi szinte nincs a rendszerben, tehát a férfiak nem igen mennek, Szlovákiában van pedagógusnak, főleg alsó tagozatra, és aztán ötödiktől ment a felső tagozatba, ahol szakosított. És ezzel szemben most egy ilyen háromciklusú rendszerre ment át a szlovákiai oktatás, hogy van az első ciklus, ez az 1-3, ezt úgy nevezik a reformban, hogy egy ilyen alapozó készségeket, alapozó hátrányokat, amikről beszéltünk, kiegyenlítő, tanulni megtanuló szakasz.
Erre megy a második ciklus, ez az átvezető, hogy amikor az önállóságra rászokik a gyerek, azt, amit megtanult, azt már tudja alkalmazni, és aztán egy évvel rövidebb, 6-9-ig lenne a felső tagozat. És mi most úgy látjuk, hogy azok a legkisebb magyar iskolák úgy maradhatnának meg, hogyha ez az összevont első, második, harmadik év folyamán, ez a 12 gyerek, ezt képezni az első ciklust. Mivel iskolát senki nem enged el, ugye a felvidéken az egyik legnagyobb dilemma az, hogy mindenkinek nagyon fontos az iskola, tehát minden magyar településnek nagyon fontos a magyar iskola.
Nincs polgármester, aki önként és dalolva végen azt mondja, hogy én megszüntetem a magyar iskolát. És ezért mindenki kiáll mellette, mindenki kitart mellette, azt lehet mondani, hogy a települések az elmúlt 20 évben, a kistelepülések a kisiskoláikat sokszor erejükön felültartották meg, kapnak a működésre egy pénzt, és nagyon sok más pénzt hozzátettek ahhoz, hogy az a kisiskola megmaradjon.
[Kovály Katalin] ♦ De ez mondjuk egyformán elmondható azokra az iskolákra, amik a tömbben működnek, meg azokra is, akik a nyelvhatár mentén vagy szórványosabb vidéken működnek.
[Fodor Attila] ♦ Talán azt mondanám, hogy nem is ez a tömb és a szórvány. Egyrészt az, hogy mindenkinek a tömbbe is mindenkinek fontos, és a tömbbe is vannak kisiskolák. Példa, tehát attól, hogy Dunaszerdahelyen van 3 tényleg nagyon jó, 700-800 tanulós iskola, az nem jelenti azt, hogy Dunaszerdahelytől 10 kilométerre nincs egy kis településnek, egy kisiskolája, ahol meg összesen mondjuk a négy évfolyamban, jelenleg az alsó tagozaton mondjuk 15 vagy 20 gyerek van.
Tehát nem is ez a tömb, hanem egyszerűen a település szerkezet az olyan. Szlovákiában egyébként a település szerkezet az olyan, hogy a szlovákiai lakosságnak, tehát nemcsak a magyarnak, körülbelül fele él városba, és fele él falvakba. És nagy része kisfalvakba.
Az azt jelenti, hogy sok a kisiskola. Ezért is van az, hogy a 2000 iskolában jelentő számban vannak szlovák kisiskolák is. Tehát amikor azt mondjuk, hogy a kisiskoláknak most a megmaradásáért harcolnak a fenntartók, a helyi közösség, akkor ez nemcsak a magyar iskolákra igaz.
Tehát a 83 magyar iskola, melyik egy négyes, és mondjuk tekintjük kisiskolának, az mellett körülbelül 600 ugyanilyen szlovák kisiskola is van. Tehát hogy ez nem nemzetiségi alapú döntés.
[Kovály Katalin] ♦ Ezzel kapcsolatban még azt szeretném kérdezni, mert többször mondtad, hogy harcolunk, meg szövetkezünk. Hogy ez pontosan mit, vagy kiket jelent?
[Fodor Attila] ♦ Hát most jó szívvel mondanám, hogy ez egész magyar közösséget jelenti. Mert hiszen Szlovákiában jól meg van szervezve a szakma. A szlovákiai magyar oktatás, hát azt nem mondom, hogy élén, mert ugye egy civil szervezet nem állhat az élén.
Mert nincsenek törvényes jogosultságai. De a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetség egy nagyon erős szervezet, amely folyamatosan 1990 óta törődik a magyar oktatással. Ez mellé felnőttek különböző kisebb szervezetek, akár az általam képviselt Comenius Pedagógiai Intézet is.
A magyar közösségnek a szervezettsége, a politika, ami most nem az igazi. Tehát, hogy a 90-es évek és a 2000-es éveknek a nagyon jó politikai szervezettsége. 2006 volt az az év, amikor mondjuk 20 magyar képviselő került be a Parlamentbe.
Ez volt az utolsó, tehát 2006 óta nincs magyar képviselet a Magyarságnak. Ennek az okai bonyolultak, tehát pártszakadás, szétesés, széthúzás. Igen, ez egy másik podcast témájában.
De tehát a politika jelenti, a szakpolitika jelenleg, a Magyar Szövetség jelenti ezt a második lábat, mondjuk a politikai képviseletet. És ahogy mondtam, mivel az iskolák a településekhez tartoznak, ezért hát igazából a harmadik láb az a helyi közösség. A kulturális szervezetek ugye nálunk, ez a Csemadok, a Csemadok szervezet, a helyi önkormányzat, amely hát remélhetőleg még ugye magyar településen többségben magyar összetételül.
Tehát a helyi közösség, amelyik akarja ezt az iskolát.
[Kovály Katalin] ♦ És akkor volt egy ilyen összefogás, akik, ha jól értem, kidolgoztak olyan stratégiát, vagy javaslatokkal éltek, amelyekkel versenyképesebb lehet, vagy megmenthető a magyar iskolák. Jól értem-e ez?
[Fodor Attila] ♦ Igen.
[Kovály Katalin] ♦ És ha igen, akkor milyen javaslatcsomaggal éltetek, vagy élt ez a közösségi összefogás? Mik azok a sorok, pontok, amelyek átsegíthetik a magyar iskolákat ezen a reformon, vagy ezen a folyamaton?
[Fodor Attila] ♦ Ugye a magyar oktatásnak az egyik nagy problémája, hogy Szlovákiában nincsen olyan háttérintézményrendszere, ami állami fenntartású, tehát akár pedagógus továbbképzésekben. Tehát, hogy nagyon sok vonalon, civil módon kellett magunkat megszervezni. Nincs például a kutatás, amiben most éppen a Vektor és itt a Magyarországi Szakmai Műhelyek vannak a segítségünkre.
Tehát hiányoztak azok a háttérintézmények, háttérműhelyek, amelyek tulajdonképpen valamilyen szinten szakpolitikát tudtak volna művelni. És illetve azt láttuk, hogy akik meg mégiscsak vannak, ezt így szoktuk mondani, hogy nincs a szakpolitikára státus, ezt mindenki este, a térdél, meg szombat, vasárnap csinálja. A Pedagógusszövetségben, a Comeniusban, a pártban.
És hát ezeket az erőket egyesítettük tavaly, tavasszal, azzal a céllal, hogy nagyon sokszor kaptunk egy olyan kritikát, hogy hol van a felvidéki magyar oktatásnak egy átfogó stratégiája, mert ezt tényleg hiányzik. És akkor létrejött ez az oktatáspolitikai műhely, amely hadszakmai szervezetet, egyetemeket, pedagógusszövetséget, Comeniust és a pártnak az oktatási szakértőjét is magába tartalmazza, ez a munkacsoport. És azzal a céllal jöttünk létre, hogy akkor mi ezt a stratégiát letesszük.
Hogy ne legyen külön pedagógusszövetségnek stratégiája, meg pártnak, meg nem tudom én kinek, hanem hogy legyen egy egységes, egy átgondolt stratégia.
[Kovály Katalin] ♦ Gondolom, így nagyobb a lobbierő is.
[Fodor Attila] ♦ Lobbierő is nagyobb, egyáltalán jobban tudjuk egymást segíteni. Na most, hogyha sorok között azt kérdezed, hogy akkor elhoztam ezt a stratégiát, akkor az a helyzet, hogy a stratégián még mindig dolgozunk, ugyanis pontosan azok a változások, amikkel nyitottad a beszélget, és Szlovákiában most ilyen reformfolyamatok vannak, ezek a reformfolyamatok annyi aktuális feladatot tettek erre a műhelyre, hogy csak egy példát mondjak, mi májusban megalakultunk tavaly, és júniusban az oktatási tárca, az összes közoktatási törvényben olyan mélyreható változásokat kezdeményezett, hogy a törvényekben kb. 500 pontban volt változás. Akkor a műhely azzal kezdte, és akkor ott voltak veszélyeztetett pontok, a magyar oktatást nagyon érintett és veszélyeztetett pontok, hogy akkor elkezdtünk a törvényelemzésekkel.
Javaslatokat adtunk be, hogy ennek a folyamánya, hogy akkor a minisztérium tárgyalni hív, akkor azt mondja, hogy jó, ha ez nem tetszik nektek, tegyetek le más javaslatot, hogy évvégére tiltakozni kellett, petíciót kellett szervezni, pontosan a finanszírozási negatív megkülönböztetés miatt. És akkor most ott vagyunk, hogy a oktatási tárca megint bedobott egy nagy törvénycsomagot. Úgyhogy most pontosan az optimalizációk kapcsán dolgozunk ezen.
Tehát, hogy sajnos az operatív, ez a védekező, ez az iskolákat megmentő feladatok, ezek még nem tették lehetővé, hogy akkor hátradőjünk, hogy most nyugi van, és akkor a jövőről kezdjünk gondolkodni. De előttünk van ez a feladat, azt tudom mondani, hogy éppen két hét múlva lesz egy olyan egésznapos tanácskozása ennek a műhelynek, ahol megfogadtuk, hogy most tényleg a stratégiával fogunk foglalkozni. Ebben a stratégiában az már egy nagyon jó állapot, hogy nagyon sok adat áll a rendelkezésre.
Tehát, hogy én elég hosszú időt vissza tudok nézni, 1993 óta vagyok ebbe a tímben, tehát a Pedagógus Szövetségbe és a Comeniusba, hogy hát az első 10-15 év az adatgyűjtésről, és akkor ezeken a primitív módokon, hogy iskoláknak levél, hogy küldjék meg mennyi osztály, mennyi gyerek, már ezek egy kattintás kérdése, tehát ezt az oktatási tárcától is. Tehát, hogy most már egy csomó adatot látunk, most már ezeket az adatokat kell megemészteni, feldolgozni, és akkor ilyen reális jövőképeket kitűzni.
[Kovály Katalin] ♦ Nem gondoltam, hogy egy készstratégiával érkezel majd, és nem is erre vonatkozott a kérdésem, meg nem is elvárás volt ez nyilván részemről, de ha meg lehetne olyat fogalmazni a változások kapcsán, hogy szerinted mi az, amiből nem szabad engedni a magyar iskolák jövőbeni működése kapcsán, és mi az, amivel kapcsolatban bizony fel kell készülni a változásokra, hogyha erről esetleg röviden beszélnénk.
[Fodor Attila] ♦ Amit látunk, tehát nem akarjuk önmagunkat becsapni, ezredfordulónak még az a szlogenje, hogy minden iskolát meg kell tartani, és életünk, s vérünk minden faluban minden kis iskolát meg tartani, ezt most már látjuk, hogy ez nem megy. Tehát nem tudunk minden kis iskolát megtartani, mert tényleg az nagyon elgondolkodtató, hogy ilyen iskola, ahol négy év folyamán van 8-10-12 gyerek, az milyen költséggel tartható fenn. Az biztos, hogy az oktatási kormányzat ebben jelenleg nem fog belemenni, hogy ilyen kis iskolákat is megfinanszírozzanak.
Úgyhogy egy ilyen alapelvet kellett váltanunk, hogyha nem tudunk minden iskolát megtartani. Akkor mi most, ami az egész gondolkodásunkat átfogja, az az, hogy minden magyar gyerek számára, vagy minden gyerek számára, aki magyar iskolába akar tanulni, annak elérhető közölségben legyen iskola. És ez elérhető közölség, ezt most nem tudom megmondani, hogy mennyi, mert mivel ugye mondtam előbb, hogy két év múlva, 2028-tól kötelezően a hároméves gyerek benn lesz az óvodába, és akkor ez 18-19 éves korában érettségizik, az azt jelenti, hogy jelenleg mi úgy nézünk a rendszerre, és úgy nézünk az iskola hálózatra, hogy az egy nagy eredmény lenne, ha minden településen, ahol erre megvan az igény, meg vannak a feltételek, ott a három év óvoda, és az általános vagy az alapiskolának az első ciklusa, ez az első három év. Mert azt gondoljuk, hogy a háromévestől a nyolc éves gyerek ne legyen utazgatás, és ez annak a kistelepülésnek is egyébként úgy gondoljuk, hogy egy szép közoktatási feladat, hogy akkor hat-hat év gyerekei ott vannak a falun és folyik az óvodai nevelés és az alapfokú oktatás, és aztán innentől jön az a gondolkodás, ami jelenleg a legnagyobb kihívás számunkra, hogy innentől hogy tudunk olyan kistérségi fúziókat, iskolaegyesítéseket, iskolaközpontokat, klasztereket, több megoldást nyújt a törvény, hogy hogy lehetne ezeket az erőket úgy egyesíteni, hogy esetleg egy iskolabuszprogrammal megerősítve, hogy végülis minden gyerek eljuthasson könnyen, közelbe, és jó minőségű oktatásban legyen része. Úgyhogy így változtattuk meg a szlogenünket, hogy elérhető közönségben legyen jó minőségű magyar iskola. Amiben természetesen nem engedhetünk, az magában az anyanyelvi oktatás, hiszen ebben az optimalizációban nagyon gyakran találkozunk azzal a nyomással, amit Pozsonyból, a minisztériumból nagyon könnyen el tudnak képzelni, hogy az adott településen van egy szlovákiskola és egy magyariskola, hogy vonjátok össze a kettőt.
Legyen egy iskola közös igazgatással, egy igazgatóval, közös tantestülettel, akár még odáig is elmennek, hogy tantárok is lehetnének szlovákul, mondjuk. Tehát, hogy mit tudom én, egy testnevelés óra, egy rajzó óra, ők így látják. Mi erre természetesen azt mondjuk, hogy ezt el sem tudjuk képzelni, mert ez a magyar oktatásnak a hosszú távon az elvesztése és a lebontása lenne.
Ami alapelv, hogy az anyanyelvű oktatásból nem engedhetünk, és ebből, hogy elérhető közelségbe jó működik.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.



