Rudolf Virchow német orvos, antropológus, patológus, politikus, a kórházi vonat ötletének kivitelezője 205 éve e napon született. A Magyar Tudományos Akadémia 1873-ban kültagjává választotta.
Vallotta, hogy a betegségek terjedése szorosan összefügg a szegénységgel és a rossz életkörülményekkel; híres mondása szerint „az orvostudomány társadalomtudomány, a politika pedig nem más, mint nagybani orvoslás”.
Schivelbein (ma: Swidwin, Lengyelország) városában látta meg a napvilágot. Orvosi tanulmányait Berlinben végezte.
1848-ban tanulmányozta a Felső-Sziléziában dühöngő tífuszjárványt, melyről kimerítő tudósításokat írt. 1849-ben az akkori politikai mozgalmakban való részvétele miatt elvesztette állását, ezután Würzburgban lett egyetemi tanár és az Új Kórtani Intézet igazgatója.
Részt vett archeológiai és antropológiai kutatásokban is. Foglalkozott Berlin csatornázásának ügyével és nagy munkát végzett az 1870–71-es háborúban a sebesültek gyógyítása terén – ő szervezte meg az első kórházvonatot.
Berlin városi képviselőjeként modern csatornahálózat, tiszta ivóvízrendszer és nyilvános vágóhidak létesítését harcolta ki a járványok megelőzésére.
Neve azzal vált széles körben ismertté, hogy kidolgozta a sejt kórtanelméletét: a betegségeket a sejtek rendellenes változásaira vezette vissza. Elmélete a maga korában pozitív szerepet töltött be, mivel megindította a sejtek működését befolyásoló gyógyszeres kezelés kutatását és a kóros alaki elváltozások beható tanulmányozását.
Megkapta a Copley-érmet a Royal Society legrégibb és legmagasabb kitüntetését, ami a művészetek és a tudományok érdemrendje. Minél több területhez kell érteni ahhoz, hogy valaki a társaság tagja lehessen és ezeken a területeken kimagaslóan kell teljesítenie, hogy a díjat megkaphassa.
Megdöntötte Rokitansky Krasenlehre címen ismeretes elméletét a betegségek okairól, úgyszintén Cruveilhier nézetét a flebitiszről (felületi visszérgyulladás), alapvető megállapításokat tett a leukémiáról, trombózisról, embóliáról és fertőzésről; elsőként figyelte meg az emberi sejtek összehúzódási képességét, ő fedezte fel az agybeli véredények hüvelyét.
Bizonyította, hogy a vörös vérfesték csak utólag kerül a már kész sejtbe, ő adta a szürke agyállomány új képződményeinek első világos képét; kimutatta, hogy trichinózus hús élvezete közvetlenül is fertőzhet; megállapította a különbséget a vérhas és enteritis diphteritica között.
Nagyban hozzájárult a városok köztisztaságáról vallott nézetek helyes mederbe tereléséhez; felderítette a rachitisz és a kretenizmus okait; megtámadta Pettenkofer sok állítását és nézetét a kolerajárványra nézve stb.
Cellulár-patológiája, amelyet ő biológiai alapelvnek tartott, általános elterjedésnek örvend és amellyel a patológia, szilárd alapját vetette meg, amelyet a kutatás újabb eredményei sem ingattak meg, sőt Rokitansky is a követője lett. 1897 novemberében tudományos tevékenysége ötvenéves jubileumát ünnepelte. 1902-ben hunyt el, Berlinben, nyolcvanéves korában.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
