Az űrrakéták hajtóanyagairól hallgathatják meg Turányi Tamás vegyész, az ELTE Kémiai Intézetének egyetemi tanára előadását. A Galileo Webcast videója.
Az első űrrakétát Wernher von Braun tervezte és 1944-ben jutott ki a világűrbe. Ez a rakéta etanol-víz elegy tüzelőanyagot és folyékony oxigént használt. Az azóta eltelt több mint 80 évben az űrrakéták hajtóművei egyre kifinomultabbak lettek, és folyamatosan változott az is, hogy milyen tüzelőanyagokat és milyen oxidálószereket használnak. Az előadás áttekinti az űrrakéták fejlődésének történetét egy vegyész szemével.
A hajtóanyagok megválasztása nagymértékben befolyásolja a hajtómű teljesítményét, tartósságát és tulajdonságait. Figyelembe kell venni a hajtóanyagok korróziós képességét, az égés hőmérsékletét, a keletkező gázok hőkapacitását és átlagos moláris tömegét. További szempont, hogy lehetőleg mérgező anyagok ne keletkezzenek, és mérsékelt legyen a környezetet károsító hatás. Az előadás bemutatja, hogy a hajtóanyagok kiválasztásánál és a rakétahajtóművek tervezésénél sok kémiai ismeretet kell felhasználni.
A kísérleti részben Turányi Tamás előadásából megérthetjük, hogy az űrrakéták működésének alapja az égés, az oxidáció, illetve ennek a minél tökéletesebb megvalósítása. A kísérletekben is ezt a témát járjuk körbe: mit is nevezünk éghető anyagnak? Kísérletképpen meggyújtunk nem éghetőnek tekintett anyagot, majd körbejárjuk az égés feltételeit. Megvizsgáljuk az éghető anyag és az égést tápláló anyag összekeverésének, összeépítésének következményét. Az előadásból megtudtuk, hogy az első űrrakéták etanolt használtak tüzelőanyagként. Saját etanolrakétánkat is elindítjuk, majd lassított felvételről szép részleteket tekinthetünk meg. (A kísérletező Holczer József, a Jedlik Ányos Gimnázium kémia-informatika szakos tanára.)
Az előadássorozat honlapja: http://www.chem.elte.hu/alkimia_ma.html
Ez a felvétel a rendezvény élő, vágatlan verziója. A szerkesztett anyag később az ELTE „Alkímia Ma” YouTube-csatornájára kerül föl.
