A magyar kultúra két jelentős személyiségére is emlékezhetünk ma.
170 éve (1856) hunyt el Bolyai Farkas, erdélyi magyar matematikus, ezen tudomány hazai művelésének megalapozója, akit a párhuzamosság tétele és a sokszögek kapcsán folytatott kutatásai nyomán a nemeuklideszi geometria egyik előfutárának is tartanak. Bolyai, aki korszakalkotó jelentőségű művei mellett – fia, János személyében – egy zseniális tudóst is adott a matematika számára, igazi polihisztorként kémiát és fizikát is oktatott, miközben többek között növénytermesztéssel, irodalommal, zenével és gyógyászattal is foglalkozott.
140 éve (1886) halt meg Budapesten Laborfalvi Róza színésznő, Jókai Mór felesége, a realista magyar színjátszás úttörője, aki kiemelkedő drámai színésznőként beírta magát a magyar színház történetébe.

Bolyai Farkas az erdélyi Bolya nevű kisfalucskában született. A nagyenyedi és a kolozsvári református kollégiumban végezte a gimnáziumot, majd erdélyi tanulmányait Bécsben, Jénában folytatta, majd három éven keresztül a híres göttingeni universitas diákja.
Itt ismerkedik meg, majd kerül jó barátságba Carl Friedrich Gauss-szal; akivel élete végéig levelezett is.
Kíváló matematikai érzéke mellett nagy nyelvtudásával is kitűnt: a magyaron kívűl latinul, németül, franciául, olaszul, angolul, héberül, románul is tudott. Rendkívüli fejszámoló képességével és zenei érzékével is kitűnt, tanárai csodagyerekként kezelték.
A göttingeni universitas elvégzése után hazatért Erdélybe, ahol a marosvásárhelyi református kollégiumban matematikát, fizikát és kémiát tanított. 1832-ben a Magyar Tudós Társaság levelező tagjául választotta.
1832–1833-ban adta ki Tentamen juventutem studiosam in elementa matheseos purae… címen, latin nyelvű, összefoglaló jellegű matematikai munkáját amelynek I. kötetében függelékként (Appendix) jelent meg fia, Bolyai János nemeuklideszi geometriáról szóló forradalmi értekezése. A teljes műveket az Arcanum Kézikönyvtár és a Magyar Elektronikus Könyvtár is őrzi
1856. november 20-án halt meg Marosvásárhelyen.

Laborfalvi Benke Judit, színpadi nevén Laborfalvi Róza színész családba született. Apja Benke József, aki Bécsben próbálta ki magát, de nem kapott elég megbecsülést; anyja Rácz Zsuzsanna, akit férje nem engedett játszani. A kislány születésekor már az apa is visszavonult a színpadról és lányiskolát tartott fenn Miskolcon. Amikor észrevette cseperedő lánya tehetségét, mindenét eladta és családjával Pestre költözött.
Róza – Judit a Déryné irénti tiszteletből vette fel ezt a művésznevet – Kántorné Engelhardt Annától tanulta a színészi mesterséget, majd 1833-ban a budai Várszínházban debütált, egy szobalány rövid szerepében. Az igazgató, Fáy András lelkesen fogadta, ahogyan a kritika is:
Laborfalvi Rozália leányasszony szép alakja, tiszta orgánuma és helyes szólejtése szép reményt nyújtanak jövője felől.
Laborfalvi Róza a XIX. századi Magyarország egyik leghíresebb nőalakja és a színjátszás úttörője volt, aki színészi tehetségével beírta magát a történelembe. De nemcsak alakításai és szépsége miatt beszéltek róla annyit, hanem magánélete és házassága miatt is.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.



