125 éve született Frantisek Halas cseh költő és műfordító. A XX. század egyik legjelentősebb cseh költője, aki a szürrealizmushoz és a költői expresszionizmushoz is kapcsolódó, sötétebb, tömör, látomásos stílust képviselt.
Szegény munkáscsaládból származott, 8 éves volt, mikor édesanyja meghalt. Könyvkereskedő inasnak tanult és fiatalon bekapcsolódott a kommunista mozgalomba. 1920-ban, Brünnben részt vett a Devĕtsil avantgárd művészeti csoport megalapításában, 1924-től a Pasmo című avantgárd folyóiratot szerkesztette. 1928-ban egy prágai könyvkiadónál kapott állást. A II. világháború alatt részt vett az ellenállási mozgalomban, a háború után a Tájékoztatási Minisztérium Kiadói Hivatalának vezetőjévé nevezték ki, és a Cseh Írók Szindikátusának elnöke lett.
Első verseskötete a „Szépia” (Sépie, 1927) még a Devĕtsil uralkodó irányzata, a poetizmus jegyében született. Következő kötetében („A kakas riasztja a halált” – Kohout plaší smrt, 1930) azonban már elfordult a poétizmustól, és egy céltudatosabb, letisztultabb, egzisztenciális költészettel jelentkezett. A halál vált fő témájává, méghozzá meglehetősen nyers, naturalisztikus részletességgel megjelenítve.
Nagy feltűnést keltett Anyókák (Staré ženy, 1935) című terjedelmes költeménye, melyben drámai erővel formálta meg a magányos, idős nők alakját. A baloldali kritika azonban értetlenséggel fogadta, és elutasította a művet.
1936-ban részt vett a spanyol polgárháborúban.
A német megszállás és a háború alatt írt verseiben a nemzet sorsa iránti aggodalmát néha rendkívül szuggesztív, monumentális, bibliai motívumokkal teli verseiben szólaltatta meg („A remény torzója” – Torzo nadĕje, 1938), máskor a nemzeti gyökerekhez tért vissza ( A mi asszonyunk, Božena Nĕmcova – Naše paní Božena Nĕmcová, 1940).
Utolsó, jóval halála után megjelent kötete („Hát aztán?” – A co?, 1957) kiábrándultságáról tanúskodik, úgy érzi a megváltozott világban már nincs helye a költészetnek.
Gazdag metaforikus kifejezőeszközökkel, tömör és tiszta verssorokkal dolgozott. Lírája komor hangvételű, az emberi lét értelmét kutatta. Elsőként fordította Ady Endre verseit cseh nyelvre.
OsudyBázlivé starostlivé oči
břichatě ztěžklých samic a každou chvilku může to být venku Naše dny čenichavé Z kouta do kouta bulou přenášet Zpozdilé ráno Mění se kulisa Celý nesvůj Znáte to když se setmí Vyrážka očí Čest po pupek Dnešek je celý nesvůj Mění se kulisa Jsou zase jiné Mění se kulisa Zvednou se i zplihlé holubice Zhubne čas Té samoty Je špatně vidět Chovám však něco křehkého Tak je to křehké Mění se kulisa Cosi milovat Vrátit se k nepoznání Uvaděčka smrt Však se dočká Úzkostné a soustředěné oči Mění se kulisa Koho budeš trápit |
SorsokHasasan elnehezült nőstények Szaglászó napjaink Sarokból sarokba viszik majd Ostoba reggel Változik a kulissza Nyugtalanság Ismeritek azt amikor sötétedéskor Szempattanások Becsület köldökig Nyugtalan ez a mai nap Változik a kulissza Aztán vannak mások Az idő lesoványodik Magány Rosszul látni De én valami törékenységet őrzök Ó mily törékeny ez a törékenység Változik a kulissza Szeretni valamit Visszatérni a nem-megismeréshez A jegyszedő a halál Nem vár hiába Szorongó és összpontosult szemek Változik a kulissza Kit fogsz kínozni Zádor András fordítása
|
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
