
Foto: TASR
86 éves korában elhunyt a híres szlovák író, Peter Jaroš. Olyan volt, mint egy igazi varázsló, csak nem pálcával, hanem tollal és papírral varázsolt: csodás meséket és izgalmas filmeket talált ki.
Jaroš Hybén született. 1958 és 1962 között szlovák és orosz nyelvet tanult a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Egyetemi tanulmányai és a kötelező sorkatonai szolgálat letöltése után a Kultúrny život című hetilap szerkesztőjeként dolgozott.
1963-ban debütált a Popoludnie na terase (Délután a teraszon) című kisregénnyel. Harminc könyv, hat rádiójáték és nyolc filmforgatókönyv szerzője. Regényei, kisregényei és elbeszélései számos nyelven megjelentek.
Később a Csehszlovák Rádió pozsonyi irodalmi osztályára került. 1972 és 1990 között forgatókönyvíróként és vezető dramaturgként tevékenykedett a kolibai Szlovák Filmgyártó Stúdióban. A bársonyos forradalom után szabadfoglalkozású íróként dolgozott. 1992 és 1994 között a Szlovák Nemzeti Tanács tagja volt a Demokratikus Baloldal Pártja (SDĽ) képviseletében. Ebben az időszakban társszerzője volt a Szlovák Köztársaság alkotmánya preambulumának. A parlamentből való távozása után művészeti igazgatóként dolgozott a Trigon Production független filmgyártó cégnél, valamint tevékenykedett az Országos Irodalmi Központban és az Országos Művelődési Központban is.
Összegyűjtöttük, miért szerették őt olyan sokan, és mi mindent alkotott élete során:
Ő írta a XX. század egyik legkiválóbb szlovák regényét, a Tisícročná včela (Az ezeréves méh) című nemzeti eposzt. 1983-ban Juraj Jakubiskóval – aki a filmet rendezte is – közösen írta meg a mű filmadaptációjának forgatókönyvét. A film a nézőszámokat tekintve az évtized legsikeresebb szlovák alkotásává vált. A Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte az Arany Főnix díjat, és az Oscar-díjra is esélyes volt.
Ő találta ki egy Pacho nevű huncut betyár történetét is – Pacho, a hybei betyár (Pacho, hybský zbojník) –, amiből Szlovákia legeslegviccesebb vígjátéka lett. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Pacho nevű, huncut hybei betyár, aki nem egy morcos, ijesztő rabló volt, hanem egy igazi, jószívű mókamester. Képzelj el egy olyan hős rablóvezért, aki nem a kardjával harcolt, hanem a hatalmas eszével és a kifogyhatatlan humorával. Mindig túljárt a pöffeszkedő uraságok eszén, és amit tőlük elvett, azt mind odaadta a szegény, éhező falusi embereknek.
Peter Jaroš olyan viccesre írta meg a történetét, hogy amikor filmet forgattak belőle, a mozikban az emberek dőltek a nevetéstől. Pacho és a bandája folyton galibába keveredtek, de a furfangos betyárvezér egy-egy szellemes mondattal vagy trükkel mindig kimászott a csávából. Ez a film annyira jól sikerült, hogy a mai napig ez Szlovákia legeslegnépszerűbb és legviccesebb vígjátéka – a tévében a nagyszülők és a gyerekek még ma is együtt kacagnak a csínytevésein!
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.


