Az írástudatlanság elleni küzdelem nemzetközi napja

Az írástudatlanság (analfabetizmus) elleni küzdelem nemzetközi napjáról az UNESCO 1965. szeptember 8-án, Teheránban tartott világkongresszusa rendelkezett, amelyen ezt a napot (szeptember 8-át) az analfabetizmus elleni küzdelem napjának nyilvánították.

Az analfabetizmus az írástudás hiányát jelenti, vagyis azt, hogy egy felnőtt ember nagyon rosszul, vagy egyáltalán nem tud írni-olvasni. Térségeinkben arányukat 1-2 százalékra becsülik. Egy társadalomban az írás-olvasás elterjedésének folyamata az alfabetizáció. Vannak olyan közösségek (például természeti népek), amelyek nem ismerik az írást; ezeknek a tagjai nem tekinthetők analfabétának.

Az írás a gondolat rögzítése jelekkel, írásjegyekkel, betűkkel, számjegyekkel vagy hangjegyekkel. Az írás párja az olvasás, ami az írott szövegben megfogalmazott gondolatok és információk értelmezése, illetve olvasáson az írott nyelv által hordozott nyelvi jelentés megalkotásának képességét értjük. Egy mai modern társadalomban az írás és az olvasás elterjedésének folyamata már alapvető szükséglet. Azokban az országokban, ahol kevés figyelmet fordítanak, vagy fordítottak a nők oktatására, ott lényegesen több az analfabéta nő, mint férfi. A fejlett írásbeliséggel rendelkező országokban is sok gondot okoz az alapvetőnek számító írás, és olvasástudás hiánya, mindez megmutatkozik a munkanélküliségben és a bűnözésben is. A világon a jelenlegi adatok szerint közel egymilliárd felnőtt ember nem tud írni és olvasni. 

Egy kis történelem

Az ókor kezdetétől egészen a reformációig a társadalmak megvoltak kevés írástudóval is. Csak néhány társadalomban vált általánossá, például a föníciaiaknál.

A helyzetet a könyvnyomtatás megjelenése és a reformáció változtatta meg. A technika már megvolt a tömeges könyvnyomtatásra, és a reformáció a szándékot is meghozta. A Biblia önálló értelmezéséhez olvasni kellett tudni. Sok nemzeti nyelvre lefordították, hogy az is olvashassa, aki nem tud latinul. Fontossá vált az olvasás katolikus részről a reformációra válaszoló ellenreformáció számára is.

A következő nagy ugrást a felvilágosodás tette meg a tudományok terjesztésének igényével. Ehhez szükség volt ahhoz, hogy minél többen tudjanak olvasni. Az olvasási kultúra rétegződni kezdett; egyszerre volt jelen a magaskultúra és az olvasási kultúrából kimaradó tömeg. Most már nemcsak az jellemezte az egyes embert, hogy mennyire tud olvasni, hanem az is, hogy mit olvas.

Magyarországon a népoktatás iskolarendszerét Mária Terézia 1777-es Ratio Educationisa alapozta meg. 1868-ban kötelezővé vált az alapfokú népoktatás. Azóta a statisztikai becslések szerint az analfabetizmus folyamatosan csökkent az 1990-es évekig, ahol is elérte az 1 százalékot. Azóta ismét nőtt…

Az írástudatlanságnak vannak szintjei, melyek a következők:

• Elsődleges írástudatlanság: az egyén nem tanult meg írni-olvasni. Főként a fejlődő országokban okoz gondot, de máshol is előfordul.
• Másodlagos analfabetizmus: az érintett megtanult írni-olvasni, de elfelejtette. Fő oka valószínűleg a rádió, a telefon és a tévé elterjedése, de okozhatja afázia is. Az 1970-es években fedezték fel, de a számítógép és az internet elterjedésével ez némileg visszaszorult.
• Félanalfabetizmus: régen azt jelentette, hogy valaki tud olvasni, de nem tud írni (ma ezt írástudatlanságnak nevezzük). Ma azt jelenti, hogy tud írni-olvasni, de csak nagyon kicsit: felismer néhány szót, nem ismer minden betűt, vagy csak a nevét tudja leírni.
• Funkcionális írástudatlanság: az érintett tud írni-olvasni, de nagyon rosszul. Kibetűzi a szavakat, de nem érti meg a használati utasítást, és nem tud a saját örömére olvasni. Ez akadályozza a további tanulást. Magyarországon a különböző becslések szerint a felnőttek 16–33 százaléka funkcionális analfabéta.
• Egyes vélemények szerint ki kell bővíteni a definíciót. Eszerint az is funkcionális analfabéta, aki nem beszél nyelveket, vagy nincs jogosítványa.
• Az analfabéta kifejezést használják átvitt értelemben arra is, ha valaki egyáltalán nem ért, vagy nincs érzéke valamihez, így jött létre például a digitális, a pénzügyi, a zenei, a műszaki analfabetizmus, vagy a tudományos analfabetizmus kifejezés is.

Az írástudatlanság gazdasági probléma is. A funkcionális analfabetizmus már a munkához jutásnál is nehézséget okozhat. Az önéletrajz megírása, a jelentkezési ívek kitöltése, a használati utasítás értelmezése mind nehézségbe ütközik azoknál, akik nem értik meg megfelelően a leírt szöveget. Az írás, és olvasástudás hiánya nagyban megnehezíti a vizsgázást, a különböző számonkéréseket, de nehéz így a gépjárművezetést megtanulni, ugyanakkor számítógépet sem lehet megfelelően használni. Ezek az emberek legfeljebb segédmunkások lehetnek, a munka világa hierarchiájának csak az alján helyezkedhetnek el. Jogaikat sem tudják megfelelően érvényesíteni. 

E napon az UNESCO kitüntetéssel jutalmazza azokat a szervezeteket, amelyek sokat tettek hazájukban az analfabetizmus felszámolásáért. Az alfabetizálás világnapján az UNESCO évről-évre felszólítja a világ országait az írástudó társadalom megteremtésére.