125 éve született Jaroslav Seifert Nobel-díjas cseh író, költő (†1986).
„Mikor a kínoktól összerogytam
és a halál ujját nyálazta már,
hogy kioltsa
vérem kis piros lángját,
eljött ő, ki legkedvesebb szívemnek,
mellém térdepelt
és lejjebb hajolt,
hogy hosszú csókokkal, akár egy vízbefúltnak
fújja tüdőmbe édes leheletét.”
Jaroslav Seifert: Ha azt lehetne mondani a szívnek… (részlet; Garai Gábor fordítása)
Jaroslav Seifert vitathatatlanul az egyik legnagyobb alakja a cseh irodalomnak, s mindmáig az egyetlen cseh író, aki irodalmi Nobel-díjat kapott. Žižkovban (ma Prága városrésze) született 1901. szeptember 23-án. Munkásszülők gyermeke, édesapja meggyőződéses szocialista, édesanyja hívő katolikus.
Gimnáziumi tanulmányait félbehagyva újságírással és irodalommal kezdett foglalkozni. A húszas években a prágai szellemi-művészi élet egyik vezéregyénisége, a Devětsil avantgárd mozgalom egyik legjelentősebb tagja, majd a poetizmus művészeti irányzatának központi alakja lett. 1928-ban megnősült, két gyermeke született (lánya Jana és fia Jaroslav). 1929-ben kizárták a Kommunista Pártból, mivel aláírta a gottwaldi vezetés ellen tiltakozó nyilatkozatot.
A harmincas években már neves és népszerű költő, népszerűségének fő oka költői nyelvének hétköznapisága.1949-ig különböző baloldali újságok, kulturális folyóiratok és kiadók szerkesztője, azután kizárólag szabadfoglalkozású író-költő. 1956-ban az írószövetség kongresszusán a kulturális élet szabadsága érdekében szólalt fel, s tiltakozott az írótársak bebörtönzése és üldözése ellen. Az ötvenes évek második felében súlyos mozgásszervi betegség támadta meg. 1966-ban a Nemzet Művésze kitüntetésben részesült. Csehszlovákia 1968-as szovjet megszállása után, a husáki posztsztálinista érában kegyvesztetté vált, a hivatalos irodalompolitika élete végéig a megtűrt alkotók közé sorolta. Ez azt jelentette, hogy egy-egy régebbi verseskötete megjelenhetett, de új verseit csak szamizdatos formában vagy külföldi cseh kiadóknál publikálhatta, s ha művei később meg is jelenhettek Prágában, csak erősen cenzúrázva.
1969-ben még megválasztották a Csehszlovák Írók Szövetsége elnökévé, de a hatalom a következő évben feloszlatta a szervezetet. 1977-ben az emberi jogok védelmében megfogalmazott Charta 77 című kiáltvány első aláírói közé tartozott.
1984-ben Nobel-díjjal tüntették ki, az indoklás szerint „frissességgel, érzékiséggel és rendkívüli leleményességgel megáldott költészetéért, amely felszabadító képet ad az ember hajthatatlan szelleméről és sokoldalúságáról”. Megromlott egészségi állapota miatt lánya vette át helyette Stockholmban a díjat, amely hazája sajtójában alig kapott visszhangot. 1986. január 10-én hunyt el Prágában. Végső nyughelye Kralupy nad Vltavou városban található.
Ruce (Jablko s klína)Pět půlměsíčků bílých nehtů
líbal jsem zkroušený, zatímco hvězdy plné smoly rudými žhnuly plameny. Svět padal s námi do propasti, já neslyšel jsem hran, poslední pil jsem kapky vína, jež zbyly ještě v Kanaán.Pět prstů ruky mé je lyra tichá a nesmělá, chviličku lyra, chvilku hřeben, vlasy ti spadly do čela.Do pěti prstů pláčem spolu, šeptáme zklamáni, ale ten vesmír bílých nehtů ještě ti svítí na dlani. |
KezekÖt fehér korom félholdjait
csókoltam csüggeteg, s szuroktól duzzadt csillag-ezrek rőt lánggal lepték az eget. Szurdokba zuhant vélünk minden, nem hangzott a harang, ittam a bornak végső cseppjét, ami Kánaánban maradt.Kezem öt ujja mint a lant peng halk bátortalanul, egy darabig lant, aztán fésü, hajad a homlokodba hull.Ötujjú lanttal sírunk együtt, csalódva suttogok, ám fehér körmöd mindensége kezeden egyre ott ragyog. (Garai Gábor fordítása) |
Legjelentősebb műveiről: Pestisoszlop c. verseskötetében politikamentesen írt, mégis betiltották. Témái az élet szépségei, az erotika és a szerelem. A halál motívuma közvetlen megnevezésekben kerül elő. A negatív képek gyakran részei a szerelemről írt verseinek. A Pestisoszlop ugyanis a szerelmesek találkozóhelye volt, az olvasót mégis megérinti a halál lehelete. Az Esernyő a Piccadillyről c. Seifert-kötetet csak kis helyen cenzúrázták, mert annyira intim, a költő belső világát láttatja (szerelem, halál), így a cenzúra nem kifogásolta jelentősen, ráadásul kritikát sem lehetett írni róla. Magyarul két kötet jelent meg J. S. válogatott verseiből. Az egyik 1959-ben A modern cseh líra kincsesháza sorozatban, a másik a Talán rózsát hozok címmel 1986-ban.
Több antológiában is szerepel:
- Seifert, Jaroslav: Talán rózsát hozok. Európa, Budapest, 1986 (Napjaink költészete)
- Seifert, Jaroslav: Válogatott versek. Európa, Budapest, 1959 (A modern cseh líra kincsesháza)
- XX. századi cseh és szlovák költészet. Európa, Budapest, 1986 (Európai költészet)
- Akhilleusz és a teknőc. Huszonöt cseh és morva költő 1945-1995. JAK, Budapest – Jelenkor, Pécs, 1996 (Műfordító füzetek)
- Cseh költők antológiája. Kozmosz Könyvek, Budapest, 1980 (A világirodalom gyöngyszemei)
- Cseh költők antológiája I. Cseh modernek és avantgárd költők. Balassi, Budapest, 2010 (Opera Slavica Budapestinensia. Litterae Slavicae)
Kapcsolódó:
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
