A Készülj velem… biológia csatornát azért hozta létre egy középiskolai tanárnő, hogy a középiskolás diákjai vizsgákra való felkészülését segítse. Az egyik sorozat az evolúcióval foglalkozik.
Ebben a videóban az „Ember vs. emberszabásúak” a téma.
Az első valódi emberi faj a Homo habilis (jelentése: ügyes ember) volt. A faj elnevezése onnan származik, hogy megmunkált kőeszközöket találtak a feltárt telephelyeken. Ez az emberelőd már jól megválasztott anyagú kövekből célszerűen kialakított szerszámokat készített. A koponya vizsgálatából az is kiderült, hogy az agyvelő mérete elérte a 800 köbcentimétert. Az agy felépítése jobban hasonlított a mai emberéhez, mint az Australopithecusokéhoz, de a beszéde a feltételezések szerint még nagyon kezdetleges lehetett. A Homo habilis eddig feltárt legidősebb csontmaradványai 1,8 millió évesek, de a legkorábbi kőeszközök kora 2,5 millió év.
Az emberi evolúció következő lépésében, mintegy 1,5 millió éve kialakult a Homo erectus (jelentése: felegyenesedett ember), más néven előember. E faj fejlődése során az agy mérete erőteljesen növekedett: a korai képviselők agytérfogata kb. 800 köbcentiméter, a késői típusoké viszont már meghaladta az 1200 köbcentimétert.Az agykoponya csontjaiból arra is következtetni lehet, hogy agyuk „beszédközpontjai” fejlettek voltak, tehát közösségben élő, beszéd útján kommunikáló emberek voltak. Leleteikből megállapítható, hogy ismerték a tüzet, amelyet sütésre, főzésre használtak, ezenkívül meleget és fényt adott, távol tartotta a vadállatokat is.Afrikában évek százezrein keresztül egymás mellett éltek a késői Australopithecusok, a Homo habilis és a Homo erectus.
Az Australopithecusok lassan kiszorultak, majd kb. 1 millió éve kihaltak.Az előemberek vándorlásaik során rövid idő alatt benépesítették egész Afrikát, egyes csoportjaik elhagyták ezt a kontinenst, megjelentek Ázsiában, és végül mintegy félmillió éve Európában is megtelepedtek. Előemberek leleteit a magyarországi Vértesszőlősön is megtalálták. A neandervölgyi ember – más néven ősember – valószínűleg a Homo erectus európai változatából, a Homo heidelbergiensisből alakult ki. Ez az embertípus a jégkorszaki körülményekhez alkalmazkodott, testfelépítése ennek megfelelően specializálódott. A neandervölgyiek alacsony, zömök testalkatúak voltak, agytérfogatuk elérte az 1500 köbcentimétert. Fejlett vadászközösségben éltek, szépen megmunkált kőeszközöket készítettek.
Fejlett kultúrájukra utal, hogy halottaikat eltemették. Mintegy 30 000 évvel ezelőtt kihaltak.A ma élő emberi faj, a Homo sapiens (jelentése: értelmes ember) mintegy 400 000 éve Afrikában fejlődött ki az Homo erectusból. A korai Homo sapiens Afri kában, Ázsiában és Európában szélesen elterjedt.
Emberfajták
A ma élő emberiség egyetlen fajba tartozik. Ezen a fajon belül a különböző helyi környezeti körülményekhez való alkalmazkodás eredményeként a testi jellemzőkben eltérő négy alfaj (nagyrassz) alakult ki. A veddo-ausztralidok Ausztrália és környékének őslakói. Az Europidok az európai embertípust képviselik. A mongolidok Dél- és Kelet-Ázsia őslakói, belőlük származnak az amerikai indiánok és az északi sarkvidéken elterjedt inuitok (eszkimók). A negridek Afrika sötét bőrű őslakosai. Az emberi nagyrasszok képviselői testalkatukban eltérnek, de értelmi és érzelmi fejlődésre irányuló adottságaikban nem különböznek egymástól.
A főemlősök korai evolúciója
Az ősi főemlősök leletei 60–70 millió évesek, a kréta időszak végéről származnak. Ezek az ál latok, a majmok ősei a mókuscickányra emlékeztető rovarevők voltak. Maradványaikat az északi félgömbön több helyen megtalálták. A rovarevő ősökkel összehasonlítva a főemlősökevolúciója során a testfelépítés sok tekintetben jelentősen átalakult. A fogak száma csökkent, és kialakultak az ismert fogtípusok (metsző-, szem- és őrlőfogak). A végtagok úgy módosultak, hogy alkalmassá váltak a markolásra: a hüvelykujj szembefordítható lett a többi ujjal. A rovarevők oldalirányba tekintő szemeikkel környezetük nagy részét egyszerre láthatják, de két szemükkel más-más képet észlelnek. A főemlősökben a szemek a koponya mellső részére, a homloksíkba kerültek, így a két szem közös látótere lehetővé tette a térlátást, a távolság jobb felbecsülését. A végtagok és a látás ily módon történő átalakulása a fákon élő állatok számára előnyös volt. Az agy mérete a testtömeghez viszonyítv a jelentősen megnőtt, ami a tanulás lehetőségét fokozhatta.
A majmok ősei a kontinensek szétválásával földrajzilag két csoportra különültek el. Egyik csoportjukból Amerikában az újvilági majmok, másik csoportjukból Ázsiában és Afrikában az óvilági majmok alakultak ki. Az ember leszármazási vonala az óvilági majmok egyik fejlődési ágára vezethető vissza. Az óvilági majmok közt kialakultak az emberszabásúak. Az afrikai emberszabású majmok m a is élő képviselői a gorillák és a csimpánzok; az ázsiai emberszabású majmok közül napjainkban az orangután él. Az afrikai és az ázsiai emberszabású majmok elég jelentősen eltérnek egymástól, mivel fejlődési útjuk legalább 15 millió éve elkülönült. Az ősi emberszabásúakból több mint 15 millió éve alakult ki a mai emberszabású majmok és az emberfélék közös őse. Ősmaradványai Ázsia déli területeiről, Európából és Afrikából is előkerültek. Hazánkban, Rudabányán is megtalálták egy jelentős, kb. 10 millió éves leletét, amelyet lelőhelyéről Rudapithecusnak neveztek el.
Az emberfélék legkorábbi maradványai Afrikából kerültek elő. Az ember és az afrikai emb erszabású majmok hasonlósága azzal magyarázható, hogy fejlődésük csak 5–8 millió éve vált el egymástól. Éppen ebből a néhány millió éves időszakból egyelőre sajnos meglehetősen hiányosak a leletek. Az őskörnyezet kutatásaiból azonban tudjuk, hogy ez idő tájt a trópusi Afrika éghajlata jelentősen lehűlt, s emiatt az erdők területe csökkent. A szárazabb, ligetes szavannákon egészen más életmódra kellett áttérniük az emberelődöknek, mint amit a sűrű erdőben folytattak. Ennek következményeként három fő irányban zajlott evolúciós változás. Egyrészt a két lábon járás kialakul ása lehetővé tette, hogy a kezek a helyváltoztatás helyett más tevékenységet végezzenek. Másrészt a növényi táplálkozás előtérbe kerülésével csökkent a szemfogak mérete, az őrlőfogak pedig megnagyobbodtak. Harmadrészt átformálódott és növekedett az agykoponya, ami az értelmi képességek további növekedéséhez vezetett.
