Tavaszi napéjegyenlőség

Szombaton már hosszabb lesz a nappal, mint az éjszaka – kezdődik a csillagászati tavasz, és vereséget szenved a sötétség.

A téli napforduló, azaz december 21. óta egyre rövidülnek az éjszakák és hosszabbodnak a nappalok. Március elsején elkezdődött a meteorológiai tavasz, az időjárás pedig idén rengeteg napsütéssel, felhőtlen égbolttal kompenzálta a hosszú, hideg, sötét telet. A héten pedig újabb mérföldkőhöz érünk, a Nap körüli útját róva bolygónk áthalad a tavaszponton, napéjegyenlőség lesz, amivel kezdetét veszi a csillagászati tavasz, és innentől kezdve a napon belüli világos periódus időtartama meghaladja a sötétét.

Március 20. a tavaszi napéjegyenlőség napja, a Föld egészen pontosan 14 óra 46 perc és 46 másodperckor halad át a tavaszponton.

A tavaszpont egy képzeletbeli „hely” bolygónk pályáján, az égi egyenlítő és az ekliptika metszéspontján. Képzeljünk el egy hatalmas gömböt, amelynek Földünk a középpontja, majd vetítsük rá az Egyenlítőt, így kapjuk meg az égi egyenlítő vonalát. A Földről nézve az állócsillagokhoz képest a Nap mozog az éggömbön, egy év alatt ír le egy kört, ez az ekliptika.

Utóbbi pedig két helyen metszi az égi egyenlítőt: az egyik a tavaszpont, a másik az őszpont, péntek kora délután előbbin száguldunk át olyan 107–109 ezer km/óra sebességgel. Ezen a napon:

a Nap – tőlünk nézve – áthalad az égi egyenlítőn, másként fogalmazva az éggömb déli feléről az északira lép át;
az északi és a déli féltekén is ugyanannyi ideig, 12-12 órán át tart a nappal és az éjszaka;
kezdetét veszi a csillagászati tavasz;
a nappalok hosszabbak lesznek az éjszakáknál.

A világosság terjeszkedése egészen június 21-éig, a nyári napfordulóig tart, amikor majd 16 óra telik el napkelte és napnyugta között. Onnantól viszont „fordul a kocka”, az őszi napéjegyenlőségre (szeptember 23.) 12:12 órára megy vissza az arány, majd újra fölénybe kerül a sötétség, amely a téli napfordulón (december 21.) éri el csúcspontját.