Dörmögő Dömötör, Zebulon és Dorka, Róka Miska, Malac Misi

A mesealak eredetileg Mackó úr (Maczkó úr) névre hallgatott, és első ízben az 1889-ben indult Az Én Újságom című gyereklapban bukkant fel 1902-ben. 1909-ig ezen a néven szerepelt a medve, ami Sebők „példátlanul népszerű alakja” lett. 1909-ben indította Benedek Elek Sebők Zsigmonddal közösen a Jó Pajtás című gyereklapot Az Én Újságom konkurenciájaként, és Sebők ebben a lapban a korábban Maczkó úrnak nevezett figurát már Dörmögő Dömötörként szerepeltette, sőt, még a névváltoztatást is mesébe szőtte.

Sebők azonban 1916-ban elhunyt, ezzel vége lett a történetek folytatásainak. 1902-től – még Sebők életében – évente több könyv és azok újrakiadása is megjelent Maczkó úr, majd Dörmögő Dömötör történeteiből, a szerző halálát követően a kiadások száma csökkent ugyan, de egy-két évente valamilyen könyve napvilágot látott 1944-ig.

A II. világháborút követő időszak politikai társadalmi változásai már nem tudtak mit kezdeni a mackótörténetekkel. Maga a név is csak 1957-ben került elő, az akkor alapított Dörmögő Dömötör gyermekfolyóirat címében. Sebők medvéjét a rendszerváltozást követően fedezték fel ismét, az 1990-es évek végétől újra évente több Sebők-gyerekkönyvet is kiadtak (feltehetően ebben szerepet játszott az is, hogy a szerzői jogok 1986-ban lejártak).

Maczkó úr, majd Dörmögő Dömötör egy teljesen emberi környezetbe helyezett és emberi tulajdonságokkal felvértezett mesefigura. Egy „tekintetes úr”, akinek „terjedelmes úri birtoka” van. Sebők ezen a birtokon és a főhős utazásain keresztül mutatja be és magyarázza el a gyerekeknek a korabeli Magyarország viszonyait. A medve elutazik Budapestre, a Balatonhoz, a Tátrába, a Vaskapuhoz, egy ízben pedig beáll focizni a Fradi csapatába is. Néha kicsit bárdolatlanul viselkedik, ami jó alkalom a szerzőnek, hogy az alapvető viselkedési szabályokat elmagyarázza a gyermek olvasóknak. Emellett bemutatja az országot, kicsit földrajzi, kicsit néprajzi leírásokkal tágítva a gyermekolvasók horizontját.

Mindebben nem sokban különbözik az európai irodalmakban gyakori mackómesés történetektől. Ezek fejlődése jól követhető a félelmetes erdei vadállattól a tanulságos állatmesék szereplőjén át egészen a XX. századi, szerethető plüssmackókig.

Dörmögő Dömötört az eltelt több mint száz évben számos rajzoló megelevenítette könyvillusztrációként. Mások mellett Faragó Géza, Moldován Béla, Tull Ödön és 1990 után Elek Lívia is. Más, képileg is jellegzetessé vált mesealakokhoz képest – mint például Micimackó, vagy Maci Laci – Dörmögő Dömötör nem egy olyan alak, aki azonnal megjelenik a szemünk előtt. Nem készült a történeteiből képregény, sem rajzfilm, maguk a történetek, vagyis a mese az, ami elsődlegesen kedveltté vált. Mackó úr társai is jellegzetes figurák: Zebulon és Dorka, Róka Miska, Malac Misi.

Maugsch Gyula szobrászművész 1936-ban szobrot szentelt a figurának, a Mackó úrfi róka komával c. alkotás az eredeti felállítási helyhez képest másutt, de ma is látható Budapest I. kerületében.

A leggyakoribb és legmeghatározóbb európai mackómesés történetek az alábbi kategóriákra oszthatók:

1. Klasszikus népmesék és tündérmesék

A korai európai folklórban a medve gyakran antropomorf (emberi tulajdonságokkal felruházott) lény, aki saját háztartást vezet, vagy éppen becsapható, lomha karakterként jelenik meg.

Aranyfürtöcske és a három medve (Goldilocks and the Three Bears): Az egyik legismertebb angolszász népmese, melyet Robert Southey tett híressé 1837-ben. A történet a határok tiszteletéről és a családi intim szféráról szól, ahol a kislány végigpróbálja a három medve (Medve papa, Medve mama és a kismackó) kásáját, székét és ágyát.

Mása és a medve: Tradicionális kelet-európai (orosz) népmese, amelyben egy leleményes kislány eltéved az erdőben, és a medve fogságába esik. A kislány az eszét használva, egy kosár süteménybe bújva cselezi ki a medvét, hogy az hazavigye őt a nagyszüleihez.

A brémai muzsikusok és a Grimm-mesék: Bár nem főszereplők, a Grimm fivérek gyűjteményében (például a Hófehérke és Rózsapiros című mesében) a medve gyakran egy elátkozott királyfi, aki a jóság és a belső értékek szimbóluma.

2. Klasszikus európai műmesék

A XX. század elején a játékipar fejlődésével (a plüssmaci megjelenésével) a medvék karaktere gyökeresen megváltozott: védelmező, kicsit ügyetlen, de végtelenül jóságos gyermeki társsá váltak.

Micimackó (Winnie-the-Pooh): A. A. Milne 1926-ban megjelent remekműve az abszolút európai (és globális) mackó-ikon. A Százholdas Pagonyban élő, „csekély értelmű medvebocs” történetei a gyermeki logikát, a barátságot és a feltétel nélküli elfogadást mutatják be. A regényt Karinthy Emília, Karinthy Frigyes testvére fordította le magyar nyelvre, és Karinthy Frigyes öntötte irodalmi formába.

Paddington medve: Michael Bond 1958-as brit klasszikusa. A „Sötét-Peruból” érkező, lekváros szendvics-kedvelő, kék kabátos és piros kalapos medve a londoni Paddington állomáson találkozik a Brown családdal. A történet az elfogadásról, az udvariasságról és a beilleszkedésről szól.

A Kóbor Muki a skandináv vonal tökéletes darabja. A könyvet a híres svéd szerző, Gösta Knutsson írta 1949-ben (magyarul 1962-ben jelent meg Bernáth István fordításában és Kassowitz Félix rajzaival). Ez egy rendkívül kedves, humoros, ugyanakkor az elárvultság érzését finoman feldolgozó klasszikus skandináv mese, amely Magyarországon is hatalmas példányszámban jelent meg egykor, és sokak számára meghatározó gyerekkori emlék.

3. A magyar irodalom jellegzetes mackói

A magyar gyerekirodalom különösen gazdag mackókarakterekben, amelyek generációk óta meghatározóak.

Vackor: Kormos István verses meséinek főhőse, a „piszén pisze kölyökmackó”. Vackor alakja a mindenkori óvodás és kisiskolás gyermeket mintázza, aki rácsodálkozik a világra, és megéli a közösségbe való beilleszkedés nehézségeit és örömeit.

Dörmögő Dömötör: Sebők Zsigmond XX. század eleji karakteréből később önálló, rendkívül sikeres gyermeklap is született. Dörmögő Dömötör és családja a tipikus vidéki, kicsit dörmögő, de jólelkű magyar gazda figuráját parodizálta és szerettette meg a gyerekekkel.Laci és a medve: Marék Veronika zseniális képeskönyve, amelyben a gyáva kisfiú egy játékmedve segítségével tanulja meg leküzdeni a félelmeit.

Miért pont a medve?

A medve az európai kultúrában kettős természetű: egyszerre szimbolizálja a nyers természeti erőt és veszélyt, valamint a melegséget, a védelmet és a játékosságot. Az európai szerzők előszeretettel használják a mackókat a gyermeki lét tükörképeként, hiszen a medvebocsok mozgása, kíváncsisága és szeretete a kisgyermekek viselkedésére emlékeztet.