Adatbázisok

Digitális adatbázisok • A Magyar Nemzeti Levéltár internetes portálja

Takács Tamás: A Magyar Nemzeti Levéltár internetes portáljának bemutatása

 

A levéltár kialakulásához vezető út

A Magyar Országos Levéltár történetének a kezdete az Árpád-házi királyok korához vezethető vissza. A XII. század végétől folyamatosan alakult ki a királyi archívum, amely a török megszállást követően megsemmisült vagy szétszóródott.

A Blevéltárécsben székelő Habsburg-házi uralkodók, illetve kormányszerveik maguk őrizték a dokumentumokat e példa okán a rendi országgyűlés is arra törekedett, hogy a fontosabb dokumentumokat megőrizzék. „E törekvés a török kiűzése (17. század vége) után erősödött fel, és eredményeként megszületett az 1723. évi 45. törvénycikk, amely elrendelte, hogy az ország köziratait (publica regni acta) az ország levéltárában (archivum regni) kell elhelyezni.”[1] Ekkor a levéltár intézményét is kitűzték, azonban mindez csak 1756-ban valósult meg, ekkor kezdete meg működését a pozsonyi országházban gróf Batthyány Lajos munkásságának eredményének köszönhetően. Későbbiekben 1734-1785-ben a mai magyar fővárosba, Budára költözött.

Az 1867-ben történő magyar–osztrák kiegyezést követően kezdeményezték egy új „magyar királyi államlevéltár” létesítését. A későbbi években kormányzati intézkedések révén az Országos Levéltár állománya gyors ütemben bővült. Ilyen intézkedések voltak például a kormányhatóságok levéltárait és irattáraik a levéltár alárendelése vagy az erdélyi főkormányszéki, illetve a magyar és erdélyi kancelláriák levéltárak Budapestre szállítása. Ezen intézkedések következtében a régi Országos Levéltárat egyesitették az imént felsorolt intézményekkel, így létrejött az új Országos levéltár.

A Magyar Nemzeti levéltár honlapja

A Magyar Nemzeti Levéltár honlapjára kattintva egy letisztult weboldalt látunk, amely a látássérülteknek, illetve a magyarul nem tudó, azonban angolul, németül tudó embereknek ajánl alternatívát, hogy akadály nélkül használhassák az oldalt.

A portálon lentebb görgetve az aktuális híreket és közleményeket olvashatjuk. Illetve a levéltár tagintézményeinek híreit olvashatjuk tematikusan, illetve időrendben felsorolva.

A honlapon szereplő nyitókép alatt van a keresésére szolgáló felület, amely kulcsszavas kereső. Az itt beírt szövegre, illetőleg szövegrészletre három honlap adatbázisából kereshetünk egyszerre. Természetesen kijelölhetjük, hogy csak az egyik adatbázisból, vagy esetleg mely kettő adatbázisból szerepelhessenek a találatok. Ezek az adatbázisok a MNL honlap, az Adatbázisok Online, illetve a Hungaricana honlapokhoz tartoznak. A „ribizli” szóra a keresőmotor az Adatbázisok Online, továbbá a Hungaricana adatbázisából talál a kért szóra megfelelő dokumentumokat.

Ezekután eldönthetjük, hogy mely adatbázist szeretnénk használni és, hogy pontosabban milyen forrásokat gyűjtünk. Ha az Adatbázisok Online weboldalra kattintunk ott a keresőmotor kiírja számunkra, hogy a „ribizli” szó 25 dokumentumban, összesen 30 oldalon található meg. Ezek közül például az MSZMP Eger Városi Bizottságának a jegyzőkönyve, melyek közül az 1972. 07. 05-i ülés jegyzőkönyvében a 20. oldalon található a „ribizli” szó. Amely a gyorsabb megtalálás érdekében zöld színnel kiemelve található. A szövegrészlet melyben megtalálható a ribizli kifejezés: „A II. számú szőlő és gyümölcstermelő kerület? a Ráchegy, Dőlés, Szarkás, Socs, határrészekben levő 27o kh. nagyüzemi szőlő és a 13aktái ut menten levő 15 kh. fekete ribizli területeket foglalná magába.”[2]

A Magyar Nemzeti Levéltár weboldalának az alján megtalálhatóak az elérhetőségük. Többek között a címük, a postacímük, a telefonszám és az fax számuk is. Ezeken felül még látható a titkárság e-mail címe, valamint az Információs Irodái, továbbá a sajtókapcsolatok számára fenntartott e-mail cím is olvasható.

A legnépszerűbb adatbázisok közé tartozik a mikrofilmezett anyakönyvek, illetve a címereslevelek. Melyek azért, mert nagy felbontással lettek digitalizálva, így gyönyörködtető részletgazdagsággal rendelkeznek. A levéltári integrációnak köszönhetően 61 adatbázis közvetlenül elérhető a honlapon, továbbá 151 adatbázis elérhetőségéről kapunk információt a weblapon.

Levéltári szemle – 2 tanulmány bemutatása

Lengvári István és Polgár Tamás Hollandiába és Dániába utazhattak, ahol megnézhették mindkét ország Nemzeti levéltár, illetve betekintést nyerhettek múltjukba és mai munkásságuk folyamataiba.

Hollandia az európai országok közöl, ahol a legkorábban merült fel, hogy a kormányzati iratokat elektronikusan hosszú időre megőrizzék. 2007-től a Nemzeti Levéltár a Rotterdami Városi Levéltárral indított egy hatalmas elektronikus levéltári projektet. Melyhez a későbbi években több állami intézettel és szervezettel folytatták a projektet. 2010-től kezdődött meg az e-depot hivatalos üzeme, mely lehetővé teszi a kormányzati intézmények számára az elektronikusan keletkező iratok átadását.

„2016-ben az országos szintű igazgatás áttér a teljesen elektronikus iratkezelésre, ami alapvetően új helyzetet teremt a levéltárak számára is. A Nemzeti Levéltár 2013–2016 között 28 millió eurós külön támogatást kap, hogy infrastrukturális szempontból felkészüljön, illetve megkezdje a kormányzat irattári anyagának digitalizálását (a következő 15 évben az iratok 10%-ának digitalizálása fog megtörténni). A megnövekedett feladatok miatt 2013 végén lemondtak a Nemzeti Levéltár és a Nemzeti Könyvtár korábban tervezett egyesítéséről is.”[3]

A tanulmány kiemeli, hogy a hollandiai tanulmányútjuk során a Rotterdami e-depot rendszerének megismerése volt a legfontosabb. Amely során addigra 35 terrabyte (2013) nagyságú adatállományt digitalizáltak. A mindenki számára elérhető adatbázisokat 2012-ben 450 ezer különböző IP című felhasználó tekintette meg.

Megtudjuk azt is, hogy Hollandiában a levéltári osztályok mellet nem hoztak létre külön e-levéltárral foglalkozó osztályt, hanem a korábbi osztályok foglalkoznak a megőrzéssel. Illetve arra is fényderül, hogy létrehoztak egy átmeneti levéltárat, ahol iratértékelési szempontjait egy levéltáros, egy történész, illetve egy társadalomtudományi területen dolgozó szakember vizsgálja. A vizsgálást követően 15 év után kerülnek a dokumentumok a nemzeti levéltárba. Körülbelül 900 méter levéltári anyagból 100 ifm., kerül a Nemzeti Levéltárba.

Dániában 1970-es évektől az adatok megőrzésére fektették a hangsúlyt nem pedig rendszerek megőrzésére. Az 1980-as években térhódító elektronikus iktató programok, illetve a későbbi integrált rendszerek bevezetésénél is ragaszkodtak a levéltári szakmai szempontrendszerükhöz.

A Digitális műhely és az Országos Levéltár látogatása során megtudták, hogy a szakemberekkel fontos a kapcsolattartás. Emiatt „A Dán Országos Levéltár évente többször tart kurzusokat az ellenőrzött intézmények képviselőinek. Ezek során személyes kapcsolatok is teremtődnek, valamint a levéltár ajánlásait is megismerik a résztvevők. A keletkeztetők képviselői e kurzusok alkalmával kapnak tájékoztatást a levéltári átadással kapcsolatos teendőkről, a levéltár elvárásairól. Megismerik a kontakt személyeket, valamint tájékoztatás kapnak arról is, hogy a levéltár honlapján milyen módon juthatnak hozzá információkhoz.”[4] A bemutató során kiderült, hogy mely adattárolókat preferálja a dán Nemzeti Levéltár és az is, hogy meghatározott időnként újra elvégzik a konvertálásokat az érdekében, hogy az adatok ne vesszenek el. Illetve az is kiderült, hogy a levéltár maga is végez digitalizálást magán vállalatoknak, mely plusz bevételi forrást jelent számukra.

Polgár Tamás önálló tanulmányt is publikált, melyben a holland és a dán levéltárak nemzeti programját írta le. „Nagy európai levéltári, kulturális és társadalomtudományi adatbázisok közös építésében vesz részt a Holland Nemzeti és a Dán Országos Levéltár. Mindkét ország tevékeny szerepet játszik a CESSDA (az Európai Társadalomtudományok Digitális Archívuma) program sikeres kiterjesztésével. Dánia a Dán Digitális Levéltáron keresztül képviselteti magát. Hollandia részt vesz még az Europeana kulturális programban, melyen belül a levéltári portálok nyilvánosságát és elérhetőségét szolgáló APEX projektben is aktív.”[5]

A holland szakemberek kitelepülve akár külföldre is, helyben digitalizálják az anyagokat és levéltárban osztályozzák, rendezik mindazokat. Ilyen kitelepülésekre akkor kerülhet sor, ha a nemzetüket érintő fontos forrásokra bukkannak.

Dániában is hasonló kitelepülési formában digitalizálják a dokumentumokat. Ott a régi gyarmat szigeteknél: a Puerto Rico-hoz közeli St. Croix, St. John, St. Thomas szigeteknél cselekedtek így, ahol 1500 méternyi levéltéri anyag keletkezett, amelyek közül nagy része Dániába került vissza. Az ottmaradt anyagokat hasonlóan hollandiai levéltér módszerével helyben digitalizálták és interneten küldték be a levéltárba.

A Középkori Magyarország Levéltári Forrásai

Ezeket a forrásokat két csoportba tudjuk bontani. Az egyik a Diplomatikai Levéltárat (DL), mely 108.362 oklevél alkotja, illetve Diplomatikai Fényképgyűjteményt (DF) 90.000 db fényképet tartalmaz.

„A Mohács előtti gyűjtemény egyik része, a Diplomatikai Levéltár az MNL OL-ben eredetiben őrzött középkori okleveleket tartalmazza.”[6] Amely létrejötte Pauler Gyula nevéhez. Aki főigazgatósága alatt átválogatták azon iratokat, amelyek a mohácsi csata előtt keletkeztek. Az így kiválogatott dokumentumokat borítékba csomagolták és sorszámokkal látták el. Az MNM levéltári osztályának a MOL-lal történő egyesítésével a dokumentumok száma nagymértékben megugrott, a gyűjtemény mára meghaladja a 108 000 darabot. A Diplomatikai Levéltár 13 alrészre van bontva, melyben a legrégebbi eredeti darabja Kálmán király 1109. évi oklevele.

Családtörténeti (genealógiai) gyűjtemények

A Magyar Országos Levéltárban őrzik az Illéssy-patikának nevezett Családtörténeti Cédulagyűjteményt, melyet Illéssy János készítette. „Illéssy János arra törekedett, hogy a nemes családok nemességének tényét bizonyítsa, ezért megadja az illető családra vonatkozó és a Magyar Országos Levéltárban közel száz fondban és állagban található iratok jelzetét.”[7] Levéltári jelzete: A 131.

Pataky Károly genealógus kéziratát a Magyar Országos Levéltárban található meg. Elsősorban erdélyi, másodsorban és kisebb mértékben magyarországi nemes családok genealógiai adatai találhatóak meg benne. Levéltári jelzete: A 133.

„Az ún. Peláthy “Heraldika” iroda különböző családok nemességének kutatására vonatkozó betűrendben elrendezett XVI-XX. századi iratokat tartalmaz. (Levéltári törzsszáma: R 272)”.[8]

A Daróczy-gyűjtemény az Illéssy-patikához hasonlóan a legteljesebb genealógiai gyűjtemény.

Urbaria et Conscriptiones

„Az „UetC” a hely- és családtörténészek számára fogalom.[…]

Az adatbázis a források részletes leírása mellett a levéltárban található teljes iratanyag, mintegy 350.000 oldal digitalizált képét tartalmazza. Az iratok az 1527 és a 19. század közötti időszakban keletkezett urbáriumokból, úrbéri összeírásokból, birtok- és vagyonbecslésekből állnak.”[9]

Az imént említett urbárium az Országos Levéltár fondjai közül az egyik legismertebb.

„Az urbáriumok a földesúr birtokát, mindenekelőtt az ott lakó és az úrral „úrbéres” kapcsolatban álló népeket, valamint a birtokból és a népektől befolyó jövedelmeket, hasznokat vették számba.”[10]

„Eme irategyüttes a paraszti közösségek dokumentumai mellett számos olyan forrást őriz, amely a gazdaság-, társadalom-, hely-, család- és mentalitás-, sőt a politikatörténet kutatásához elengedhetetlen és fontos adalékokkal szolgál. (Pl. a Habsburg uralkodók által fizetett végvárak, vagy a Wesselényi-összeesküvést követő elkobzott birtokok összeírásait.) Gazdaság- és társadalomtörténeti, valamint helytörténeti szempontból tehát igen fontos, terjedelmes forrásanyag, amely gyűjtemény formájában különböző családi, szerzetesrendi, hivatali, stb. levéltárakból kiemelt és ide helyezett összeírásokat tartalmaz.”[11]

A kincstári birtokokról a kamara sajét feljegyzéseket készítettet tisztviselőivel. „A kihalás vagy jószágvesztés miatt kincstári tulajdonba került birtokokkal a kamara azok régebbi urbáriumait is átvette.”[12]

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Wellmann Imre munkássága révén elkezdete feldolgozni az iratanyagot. Amelyből számítógépes adatbázist szerettek volna létrehozni. 30 év alatt feldolgozták az adatokat, így 1933-ra lezárult, azonban a tervekben szereplő számítógépes adtabázist még nem készítették el.

Felhasznált irodalom

Készítette: Takács Tamás (Matematika–történelem tanári szak)

A komáromi Selye János Egyetem Tanárképző  Karának Történelem Tanszékével közös sorozat szerkesztője Szarka László egyetemi docens

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: