Tanuljunk Természetismeret

Miért halálos a világűr?

Tartalom: – Hol kezdődik a világűr? Hogy juthatunk el oda? Élhetünk a sötétség vákuumában? És mi történne, ha levennéd a szkafandered sisakját egy űrséta során?

Számtalan definíció létezik. Pontos értéket csak az önkényes definíciók adnak. A fizikai alapon nyugvó meghatározások bizonytalanok, mint maga a légkör.

A közelmúltban egyik rejtvényünk megfejtéseként került elő portálunkon a világűr határaként a Kármán-vonal fogalma. Most Jonathan C. McDowell (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics) az Acta Astronautica folyóiratban a közeljövőben megjelenő, de az interneten már elérhető tanulmánya alapján még egyszer körüljárjuk a Kármán-vonal, illetve a légtér és a világűr elhatárolásának problémáját. A szerző történelmi, fizikai és technikai szempontokat figyelembe véve elemzi a kérdést, és a széles körben elfogadott (vagy legalábbis elterjedt), 100 km magasban húzódó Kármán-vonal helyett a 80 kilométeres magasságot javasolja a világűr és a légkör határaként. Cikke bevezetéseként kiemeli, hogy léteznek 80–90 km közötti perigeummagasságú műholdpályák, a Kármán-vonal eredeti definíciója szerint nem 100 km magasan húzódott, hanem 70–90 km között, továbbá, a szerző által javasolt definíció nem érzékeny a naptevékenységre és a légkör más változásaira. …

A légkörben fizikai alapon értelmezhető határok közül a szerző a mezopauzát javasolja a világűr határaként. A mezopauza a kb. 50 és 85–90 km közötti mezoszféra és a kb. 85–500 km közötti termoszféra közötti, 85–90 km közötti határréteg, ahol a hőmérséklet változásának gradiense előjelet vált, azaz a mezoszféra csökkenő és a termoszféra emelkedő hőmérséklete közötti hőmérsékleti minimum magassága. Egy másik, fizikailag ugyancsak értelmezhető határ a kb. 100–120 km magasságban elhelyezkedő turbopauza. Ezen határréteg alatt, az ún homoszférában (turboszférában) a levegőt alkotó gázok turbulens mozgás miatti keveredése tökéletes, vagyis a levegő kémiai összetétele állandó (a különböző molekulák hőmérséklete azonos). Feljebb az egyes összetevők (a gyenge keveredés miatt) egymástól függetlenül viselkednek. Azt azonban a szerző szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy mindkét említett réteg magassága akár 10 km-es ingadozásokat is mutathat a naptevékenységtől és a felsőlégkör dinamikájától függően. Ezek után a szerző felsorol néhány további, dinamikai alapon definiálható határvonalat. …

A tipikus műholdak ballisztikus tényezője esetében a tényleges Kármán-vonal (10 km pontossággal) a naptevékenység és a légkör állapotától függetlenül 80 km magasságba esik, vagyis a napjainkban népszerű 100 km-es határnál határozottabban alacsonyabban található. Ugyanakkor műholdak pályaadatai is megerősítik, hogy elnyúlt pályán keringő műholdak több keringést is végezhetnek, amikor perigeummagasságuk már csak 80–90 km körüli.

 

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: