– Mi van, ha a Mikulás karambolozik?
– Szánja bánja…
Mit mond a Télapó, mikor átgázol egy emberen?
– Ami a szíveden, az a szánom!
Két kisfiú sétál hazafelé hittanóráról.
– Te beveszed ezt az ördög elvisz dumát?
– Á, tudod, hogy volt a Télapóval is, ez is biztos csak az apukád.
Hogy hívják az angolt, aki fél a Mikulástól?
Claustrofobiás.
A postára érkezik egy levél, melyet a Mikulásnak címeztek. Mivel a postások nem tudják, mi legyen vele, úgy döntenek, felbontják. Egy kétségbeesett gyermek kívánságát olvassák benne:
„Drága Mikulás! A családunk nagyon szegény, így nem tudok mit adni a szüleimnek karácsonyra. Légy szíves, küldj 10 ezer forintot!”
A postások nagyon megsajnálják, ezért úgy döntenek, összedobják a pénzt. Ám nekik sincs sok, így csak 5 ezer forint jön össze, amit el is küldenek a kisfiúnak. Az ünnepek után lázasan bontják fel a Mikulásnak szánt köszönőlevelet, melyben a következőt olvassák:
– Kedves Télapó! Nagyon köszönöm, hogy segítettél, de képzeld, a postások a pénz felét lenyúlták!
Pistike már másodikos. Egyik nap lihegve rohan az apjához:
– Mindent tudok! Megmondták a fiúk – lihegi. – Te vagy a Mikulás, a Jézuska, de még a gólya is…
A Mikulás odatartja a zsákját az agresszív kismalacnak:
– Csokit, narancsot!
– Nem adok!
– Milyen rokonságban van a Télapó és Piroska?
– A Télapó piros kabátja.
Gyerekkoromban minden télen írtam a Mikulásnak levelet. Mindig azt az ajándékot kaptam, amit kértem. Most már a gyerekeim írják a kívánságleveleket évről évre. Az az aljas Mikulás meg nem hoz nekik semmit!
– De szép csizma – mondta a télapó, és besöpörte a zsákjába…
– Kisfiam, honnan tanultad ezt a csúnya beszédet? – kérdezi az anyja a hatéves Pistikétől.
– A Mikulástól, anyu.
– A Mikulástól?
– Igen, mikor a sötétben felbukott egy székben a szobámban.
Óvodások beszélgetnek:
– Milyen karácsonyfátok van?
– Műanyag.
– És járt nálatok a Mikulás?
– Igen, de az se volt igazi.
Két rendőr elmegy az erdőbe, hogy karácsonyfát vágjanak maguknak. A térdig érő hóban gázolva órák hosszat keresik a megfelelő fenyőfát, de nem találják. A nap lenyugszik, feltámad a jeges szél, a távolban felvonyít valami állat.
Az egyik rendőr odafordul a másikhoz:
– Na, ebből nekem elegem van! A legközelebbi fát kivágjuk, akár fel van díszítve, akár nincs!
A tanár az iskolában megkérdezi a hatéves Áront:
– Ha adok neked két nyulat, aztán adok neked még kettőt, meg még kettőt, hány nyulad lesz összesen?
– Hét.
Megcsóválta a fejét a tanár:
– Gondold végig még egyszer. Ha adok neked két nyulat, és adok neked még kettőt és még kettőt, hány nyulad lesz?
– Hét.
A tanár szeme elkerekedik.
– Próbáljuk meg máshogy. Képzeld magad elé, amit mondok: adok két almát, amit leteszel egy asztalra. Látod magad előtt? Adok még kettőt aztán még kettőt. Látod? Hány almát látsz magad előtt?
– Hatot.
– Helyes – válaszolt a tanár megkönnyebbülve. Akkor ha adok neked két nyulat, meg még kettőt és még kettőt, akkor hány nyulad lesz?
– Hét.
– A búbánatba! Hogy lenne már hét?!
– Mert már van egy nyulam, Robinak hívják.
