Téli napforduló
A Föld a Nap körül ellipszis alakú pályán kering, egy év alatt megkerülve a Napot. Ezt mi a Földről úgy látjuk, hogy a Nap az év során végighalad az ekliptikán (a Föld Nap körüli keringésének síkja és az éggömb metszése), januárban perihéliumban, vagyis napközelben, júniusban pedig aphéliumban, vagyis naptávolban van a Föld. Ez alapján látható, hogy az évszakok váltakozását nem a napközelség mértéke okozza, az évszakok váltakozásáért a Föld 23,5°-os tengelyferdesége okozza: a keringés során más-más szögben érkezik a Föld adott részeire a napsugár.
Csillagászati szempontból négy nevezetes pontot – a csillagászati évszakok kezdetét – különböztetünk meg: a téli és nyári napfordulót, amikor a legrövidebb, illetve leghosszabb a nappal, és a tavaszi és őszi nap-éj egyenlőséget, amikor az éjszaka és a nappal hossza megegyezik.
Az éjszakák most még egyre hosszabbak, a nappalok rövidebbek, korán sötétedik, későn világosodik… Viszont nem sokáig nő tovább az éjszakai órák száma. A téli napfordulón – mint ahogy azt a nevéből következtetni lehet – megfordul a helyzet, és elkezd nőni a nappalok hossza, egyre több világosságban lesz részünk. A forduló előtt a Nap deklinációja, vagyis az égi egyenlítőtől mért távolsága egyre csökken, egészen addig, amíg el nem éri a -23,5°-os minimumát, vagyis ekkor a legkisebb a Nap és a Föld középpontját összekötő egyenes és az Egyenlítő síkja által bezárt szög.
Ezt a pontot nevezzük télpontnak, idén pedig december 22-én éri el a Nap. Ezen a napon a napfény a -23,5° földrajzi szélességre érkezik merőlegesen, ezt a szélességi kört Baktérítőnek nevezzük. Egy kis érdekesség: ezen a napon az északi sarkkörön túl nem kel fel a Nap, míg a déli sarkkörön túl nem nyugszik le.
Több népszokás, hagyomány is kapcsolódik az év legrövidebb napjához. A sokak által kedvelt csillagszóró is egy ilyen szokásra utalhat vissza: régen az új esztendő bő termését szikrareptető tuskóégetés szolgálta. Más szokások szerint teli gyümölcskosarakat helyeztek az asztalokra, nem meglepő módon ezt is a bő termés érdekében. A görögök ekkor Dionüszoszt, a bor és a mámor istenét ünnepelték, természetesen az istenhez illő körülmények között. A rómaiak a Saturnalia ünnepét rendezték, amelyet vidám karneválokkal ünnepeltek Saturnus isten tiszteletére. És ezen a napon még a rabszolgák is szabadnapot kaptak, azt tehettek, amit szerettek volna.
Akárhogy is ünnepeljük, vagy éppen nem ünnepeljük ezt a napot, december 22-től már a csillagászati tél is elkezdődik, remélhetőleg havat hozva.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló
