2024. november 23-án 19:00 órától láthatják az érdeklődők az ÉS?! Színház tavaly színre vitt „születésnapi” abszurd komédiáját a tavalyra újjávarázsolt örsújfalusi kultúrházban. A darab szerzője Miloš Karásek, a címe: Peron (Az utolsó vonat – avagy az identitás keresése 18 képben).
A darab 2002-ben született, 2009-ben a losonci Kármán József Színház is előadta, 2015-ben pedig Bécsben is bemutatták.
Minden vonat „hozzá” megy, és nem mindegy, melyikre szállunk fel. Valamilyen jelzésre várni, ami meghatározná utunk helyes irányát tehát időpocsékolás. Ennek ellenére az egész földkerekséget végtelen vasútvonalak veszik körül. Az expressz és a nemzetközi expressz közötti különbségek csak apró technikai paraméterei az utazás általános szükségességének. Csak szállj fel.
Az eredeti bemutatóról ezt írták anno:
Miloš Karásek kifejezetten a ruszin Alexander Duchnovič Színház színészei számára írt Perón című darabjának szabályai egyértelműek. Ebben az összeállításban készítette elő a szerző rendezési és szcenográfiai projektjét, legalábbis a rendezőkre nem lehet panasz. Miloš Karásek a szabadabb szobrászati munkának szentelt évek után tért vissza a színházba, így egyáltalán nem meglepő, hogy a produkció kreatív alkotóeleme, beleértve a Nora Nosterská grafikai tervében szereplő értesítőt vagy plakátot, kivételesen letisztult és átgondolt.
A darab nyíltan hirdeti az emberi sors groteszkségét a semmivel szemben, ahogy Martin Esslin, az abszurd színház teoretikusa fogalmazta meg. Abszurd az emelvényen ülő két fekete ruhás férfi beszélgetése, akik saját temetőjük elhivatottságával várják, hogy távozzanak, utazzanak, meghaljanak. Miloš Karásek produkciójának hatását az élet értelméről való kvázi intellektuális reflexiók paradoxonára (a darab alcíme az identitáskeresés 18 részletben) és e színház megismételhetetlen főszereplőinek spontán játékára építette. (…)
Olyan bizarr karakterek várakoznak a valódi életre, mint a Takarító, a Jósnő, a Domina, a Rendező vagy az Angyal. Mindenki tisztában van a játékban betöltött szerepével, és tudja, hogy minden játék a maga módján az univerzum absztrakt modellje. A játékszabályok készlete ezután a végtelenség képét mutatja be. A valóság fokozatosan fikcióvá nő… (…)
Bármennyire is túl nagy elhatározásnak tűnik ez a koncepció, a játékban olyan pillanatokat is láthatunk, amikor a formális egzisztenciális megfontolások emberi kétségbeeséssé nőnek. (…)
A legszebb paradoxon azonban továbbra is az, hogy a ruszin színház tesz annyit az eredeti szlovák színházi produkcióért. Karol Horák és Jana Bodnárová szövegeinek itt volt a premierje, Karásek legújabb projektje fontos színházi produkciók folytatása, amelyben a nyolcvanas évek végén Blah Uhlár rendezővel együtt vett részt.
A szlovák színházak jelenlegi kínálatában nincs túl sokolyan eredeti színházi koncepció, mint Karásk Perón című produkciója. Már csak az a kérdés, hogy az abszurd színháznak van-e még mondanivalója a mai kellően abszurd világhoz, amely olyan sebességgel rohan körülöttünk, hogy a színháznak többnyire nincs is ideje utolérni. Hasonló kérdést maga a szerző is feltett – a produkció során folyamatosan egy megafonhang hallatszott, amely emlékeztetett az előadás látogatásával okozott totális időveszteségre. Hogy nyugodtan elgondolkodhassunk a válaszon, optimista felkiáltások sorával búcsúzott tőlünk: „Viszlát, munkaszombat! Viszlát, műkritika! Viszlát, génmódosított élelmiszerek! Viszlát drámai ív!”
Kapcsolódó:
A szlovák(iai) színjátszás évszázada a kezdetektől napjainkig (gazdag képanyaggal; magyarul)
