Hány az óra, Bakter úr?
Pete Gábor (amatőrcsillagász, MÁV kiemelt szakértő) előadása (2022. november 4.) Milyen hatással volt a vasút a pontos időre? Mikortól létezik a zónaidő? Milyen igények hívták életre? Hogyan mértük az időt régen, és hogyan mérjük ma? Hogyan fejlődött a vasúti pontos idő jelzés a XIX. századtól a villamos órahálózaton át egészen a mai XXI. századi IP hálózaton működő órákig?
Az előadás a tatai TIT Posztoczky Károly Csillagvizsgáló és Múzeum klubrendezvénye volt. (A Magyar Tudomány Ünnepe sorozat • 2022. november 4. • technikailag feljavított változat.)
Nagy-Britannia a maga számára már 1840-ben bevezette az egységes zónaidőre vonatkozó rendszert. Sandford Fleming, egy skót–kanadai származású mérnök és feltaláló 1876-ban javasolta az időzónák bevezetését az egész Földre kiterjedően. Ez gyakorlatilag az a rendszer volt, amely ma is használatban van.
Az egyes nemzetek között késhegyre menő viták voltak a kezdő, nulla meridián kiválasztásában. Ez a vita az 1884-es Meridián Konferencián csúcsosodott ki, ahol elfogadták az időzónák nemzetközi rendszerét, melynek kiindulópontja Greenwich lett. Ennek főleg kereskedelmi okai voltak, mivel a hajózási térképek is ezt használták, amelyek eredete a 17. századig nyúlt vissza. A brit csillagászok és órakészítők abban az időszakban küzdöttek azzal a problémával, hogy a hajók földrajzi hosszúságát meg lehessen határozni a tengereken.
