190 éve született Herman Ottó természettudós, ornitológus, néprajzkutató, régész, politikus, polihisztor.
Felvidéki szász családba született Breznóbányán, Herrmann Károly kamarai orvos (sebész) és hammersbergi Ganzstuck Franciska első fiúgyermekeként.
Tudományos munkássága során annyi mindennel foglalkozott, hogy hosszú lenne felsorolni (olvassák el részletes életrajzát a linken). Herman Ottó rendkívül sokoldalú személyiség volt, természetkutató, zoológus, ornitológus, ichthiológus, arachnológus, néprajzkutató, régész és politikus volt egyszemélyben, igazi polihisztornak tartják. Az utókor nagyra becsüli munkáját, a „madarak atyjának” is nevezik. Diplomát nem szerzett, rendkívüli tudását önszorgalmának köszönhette, számos önálló kötete jelent meg. Herman Ottó 1914. december 27-én hunyt el Budapesten, 79 éves korában.
Számos forrásértékű természettudományi tanulmány készítője, hagyatéka összesen 5940 oldalt tesz ki. 14 könyve jelent meg, emellett mintegy 1140 cikket, tanulmányt, előadást is publikált, 36 új pókfajt írt le.
Főbb művei: Magyarország pók-faunája I–III. (1876–1879), A magyar halászat könyve. I–II. (1887), Az északi madárhegyek tájáról (1893), A madarak hasznáról és káráról (1901), Arany, Tompa, Petőfi, és a népköltés madárvilága (1892–1914)…
A kiállítás fő törekvése, hogy a Néprajzi Múzeumban őrzött és Herman Ottóhoz köthető közel háromezer-ötszáz darabot számláló tárgyi anyagra helyezze a fókuszt. Természetesen ezt a mennyiséget teljes egészében nem lehet bemutatni, de a tárlat egy olyan válogatást ad a kollekcióból, amely tükrözi Herman tárgyszemléletét, gyűjtési módszereit, múzeumban való gondolkodását. A néprajzi témákhoz mindvégig hozzákapcsolódnak a politikai pályafutásának mérföldkövei, a képviselőházban kifejtett tevékenysége, sajátos gondolkodása és beszédstílusa.
Herman Ottó az ő korában még csak kibontakozóban lévő néprajz terén maradandót alkotott. Megteremtette az anyagi kultúra kutatásának alapjait, ami összefüggésbe hozható az önálló néprajzi múzeum létrejöttével. Az elsők között a halászattal kapcsolatos etnográfiai vizsgálódásai során járt be nagyobb területeket, de ugyanígy a pásztorkodás és más témák mind jobb és jobb megismerése céljából is beutazta szinte az egész Kárpát-medencét, illetve azon túlra, Norvégiába is eljutott.
Nála lesz először hangsúlyos az a fajta terepmunka, amelyet az utána jövő kutatók is elsajátítanak és alkalmaznak. Ha áttekintjük a Herman Ottóhoz köthető műtárgyakat, akkor láthatjuk, hogy egy tekintélyes része sorozat. Rá jellemző volt, hogy egy-egy tárgyféléből nagyobb számú változatot – ahogy ő emlegette „egy sor”-t, „egy egész sor”-t – gyűjtött be, ezekből az adott helyszínen mindent meg akart szerezni. Ezeken keresztül tovább körvonalazódik Herman néprajzitárgy-szemlélete is, amiből kiolvasható, hogy mi volt számára érdekes, és mit tartott érdemesnek megőrizni, múzeumba elhelyezni. A Néprajzi Múzeum archívumában fennmaradtak a gyűjtőnaplói, amelyeket az útjai során vezetett, és nemcsak írt bele, de rajzokat is készített, melyek a kiállításon is láthatóak lesznek.
A néprajzi témákhoz mindvégig hozzákapcsolódnak – ahogy Kossuth Lajos fogalmazott – a „legzseniálisabb és legmagyarabb tudósunk” politikai pályafutásának mérföldkövei, a képviselőházban kifejtett tevékenysége, sajátos gondolkodása és beszédstílusa. Továbbá, a humort sem nélkülöző időszaki tárlaton kirajzolódik Herman egyedi jelleme, megjelenése és viselkedése, amelyeknek köszönhetően a korabeli karikaturisták kedvelt figurájává vált.
A kiállítás narrátoraként Mikszáth Kálmán mellett – aki szellemes karcolataiban, tudósításaiban többször ír Hermanról – végigkíséri a látogatót tanítványa, későbbi kollégája és életrajzírója Lambrecht Kálmán is.
•
Miskolcon múzeum őrzi nevét, emlékét és munkásságát.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
