Verstan ♥ A rím

A rím: a szavak szóvégi összecsengése. Járulékos költői eszköz; mind a hangsúlyos, mind az időmértékes versben megjelenhet, de a magyar verstörténetben a tagoló, majd az ütemhangsúlyos versben tűnt fel először.

Az azonos alakú szavak, ill. szóelemek rímeltetése bravúros lehet.

Például:
„… a tettekért” „… az elkövetettekért”

A rím hatását növelheti továbbá: a rím terjedelme, tisztasága, ritmikai egyezése, újszerűsége és esetleg a hasonló-azonos hangzású szavak jelentései közötti kapcsolat is.

A rímelő sorvégek közül az első a rímhívó, a második a felelő vagy válaszoló rím. A nem rímelő („rímtelen”) sor neve a különben rímes versben a vaksor, a jele: x.

A rím az elhelyezkedését tekintve végrím, de ritkábban a verssorok más helyein is előfordulhat, pl. belső rímként.

A rím terjedelmét a rímelő egység szótagszámával mérjük. A gyakoriak az 1-2 szótagosak, az ennél hosszabbak már bravúrosak.

Rímfajták

	Páros rím: a szomszédos sorok rímelnek. Egyszeri képlete: a a Négysoros képlete: a a b b
	Keresztrím (váltó rím): a rímpárok váltakoznak egymással. Egyszeri képlete: a b a b
	Ölelkező rím: az egyik rímpár körülveszi a másikat. Képlete: a b b a (a a b c c b)
	Félrím: csak a páros vagy páratlan sorok rímelnek.Képlete: x a x a (ritkábban: a x a x, vagy: a x a, vagy: a a x stb.)
	Bokorrím, halmazrím: több egymás utáni sor rímel egymással. A 4-nél nagyobb számú rímcsoport neve: halmaz rím. Képlete: a a a (a) …
	Ráütő, rácsapó rím: a felelő rímet váratlanul egy harmadik is követi. Képlete: x a x a a (vagy: a b a b b)
	Visszatérő rím: a felelő rímre a vers további részében még egy sor rímel. Pl.: a a x a (vagy: a a b b a)
	Tiszta rím a rímelő egységek magánhangzója azonos vagy csaknem egyezik, a mássalhangzó pedig hasonló hangzású.
	Asszonánc Az asszonánc a tiszta rím ellentéte. A hangzás csupán némileg hasonló: a magánhangzón kívül teljes egyezés nincs.
	Összerakó rím: (mozaikrím): a hosszabb rímelő egység szavakból, szóelemekből áll össze.
	Füzérrím, kapcsoló rím, láncrím: a sorvéghez hasonló elemmel kezdődik a következő sor.
	Önrím: ugyanazon szó ismétlődik, esetleg csekély változtatással.
	Ragrím: az azonos hangzást ugyanazon toldalék teremti meg.
	Kancsal rím: játékos forma, az élesen elütő hangzású tréfás megfelelés neve
	Kecskerím: játékos forma, amelyben a mássalhangzók helyet cserélnek.
	Kínrím: tökéletesnek látszó egybecsengés, de erőltetés vagy primitív szójáték eredménye.
	Belső rím: a rímelő egységek egyazon sorban helyezkednek el. Ennek változata a középrím, de a sor belseji rímhívó szó nem feltétlenül a metszet előtt helyezkedik el
	Középrím: a sorközép a sorvéggel cseng össze.
	Hímrím: nyomatékos szótagra (arsziszra) végződő rím, „bukó” jellegű.
	Nőrím: nyomatéktalan szótagra (thesziszre) végződő rím, „lejtő” jellegű.
	Alkalmi rímszerkezetek Gyakoriak pl. Kosztolányi Dezső és József Attila költeményeiben. Az ilyen formájú költeményeikben a strófák sorszáma is spontán alakul, a strófákon belül pedig az egyes rímfajták (és a sorhosszok is) a gondolatok hullámzását követve formálódnak.

Rím és időmérték

A rím a középkori versekben jelenik meg, az időmértékes és a hangsúlyos rendszerekben egyaránt. Minthogy a klasszikus versrend egészében véve nem használta a rímet, a verstanban különféle elnevezések születtek az új szövegforma elnevezésére, pl.: „nyugat-európai” vagy rímes-időmértékes vers.

Leoninus

Leoninus: rímes-időmértékes versforma. Eredetileg csak a disztichonban fordult elő, a sorközép a sorvég között. (Szűkebb értelemben a rímes disztichont jelöli.)