Bertalan Tivadar, a tér prófétája

Biztosan láttátok azokat a filmeket – a Tüskevárt, A Tenkes kapitányát, a Csutak és a szürke ló alkotást –, amelyeknek Bertalan Tivadar volt a látványtervezője. (A szakma egyetemi szinten tanulható, ha valaki épp pályaválasztás előtt áll.)

95 éve született született Bertalan Tivadar, Kossuth-díjas festőművész, grafikus, író és filmes látványtervező.

Diplomájának kézhezvétele után mindjárt bekerült a hazai és a nemzetközi filmszakmába, s a Magyar Filmgyártó Vállalatnál ő volt a látványtervező (1955-1991). Nyomtatásban megjelenő regényeit, elbeszéléseit, novelláihoz saját maga készítette a rajzokat, így vált teljességgel egyszemélyes szerzővé. Mások szépirodalmi munkáit is nagy beleéléssel illusztrálta. Tanított rajzot Újpesten, s látványtervezést a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Képeit egyéni és csoportos kiállításokon mutatta be.

Díszlet- és látványtervezői tevékenység nélkül nem létezhet filmművészet, s ebben is kiemelkedőt alkotott Bertalan Tivadar. 1956-tól száznál több filmben végezte a rábízott feladatot. Többek között együtt dolgozott Várkonyi Zoltánnal, Jancsó Miklóssal, Woody Allennel.

Filmszínházi alkotói munkássága 1950-ben kezdődött. Szimbiózisban jöttek létre a filmdíszletek, közben születtek festészeti művek és látványtervek, szóképek és képszavak. A tér prófétájának aktív alkotói szakasza 2016-ban sem lezárt életmű. Ma is vászonra álmodja vízióit, melyek kiapadhatatlan forrása alkalmazott tervezői munkásságának témái, de hangulataiból önálló műalkotások sora tekinthető meg tárlatain.

Mestereként tisztelte a tanulmányai során megismert Bortnyik Sándor festőművészt, aki az 1950-es években a Magyar Iparművészeti Főiskola rektora volt, de hatottak pályaképének kialakítására tanárai Oláh Gusztáv és Nagyajtay Teréz is. Professzorai, tervezői munkásságuk mellett nagyszerű rajzolók voltak, így a tervek képzőművészeti megvalósításaiban is számos ötlettel ajándékozták meg a hallgatót. Mindez párosult Bertalan művészeti érzékenységével és az 1940-es évek közepén hirtelen ötletből megvalósított „külföldi tanulmány útjával”, mikor Ausztráliáig követte az avantgard festészeti lehetőségek megvalósulásait.

Meghatározó volt pályaképének alakulásában Várkonyi Zoltán rendező: a Csutak és a szürke ló produkcióban dolgoztak együtt. A rendező vakon bízva Bertalan elképzeléseiben, volt, hogy bizalma jeléül az üres terv-lapot is ellenjegyezte alkotótársának.

A külföldi produkciók közül a tervező meghatározó élményként emelte ki, amikor Christian-Jaques filmrendezőnek a Lumumba utcában (ma Róna utca) óriási cirkuszi sátrat hoztak létre az Árpád a cigány díszleteihez. Monumentális anyagfelhasználás és számos mérnök hozta létre a Bertalan ecsetével született díszletek tereit.

Többek között együtt dolgozott Jancsó Miklóssal, Woody Allennel, a francia Filmakadémia elnökével, Jean Delannoy-al, magyar és nemzetközi elismert rendezőkkel. Ez a teljesítmény már önmagában is kiemelné Bertalan Tivadart az alkotók közül. De ez számára csupán háttér, bevezetés, hiszen elsősorban képzőművész, festő, grafikus alkotóként határozta meg magát.

Festményei a Színháztól a Bábszínházon át a Bohócokig a megfoghatatlanabb, absztrakt művekig, a Metamorfózis sorozatig, minden témában vászonért kiáltanak. A festőművész sajátos látásmódját táblaképekben, díszletekben, szavakkal és illusztrációkkal is megvalósítja. A mindenség púpjától a Töpörin az angyalig köteteiben egyszemélyes szerzőként és grafikusként alkot. Bertalan – Bertalannal. Minden képe, szövege egy-egy újabb varázslat, mely azzal a kimondatlan céllal születik, hogy látva lássuk a láthatatlant.

Bertalan Tivadar első filmdíszlet munkája a fiatal filmrendező, Takács Béla kísérletét jelentette 1955-ben, a Bartók Béla halálának 10. évfordulójára készült Bartók-emlékfilmben. Bartók Béla zeneszerzőt, másfél évtizeddel később egyik festményében is megörökítette.

Film – díszlet – képi világ – festmény az alkalmazott és az alkotói megvalósításban is minden témában tetten érhető művészetében. A francia Filmakadémia elnöke, Jean Delannoy „az elmélet és a gyakorlati kivitelezés mesterének, a világ legjobb art-direktorának nevezte. (J. Delannoy, 1984-ben, elhangzott, Bertalan portréfilm, 2014.) A nemzetközi hírű szakember dícsérete azért is kiemelkedő, mivel a forgatókönyvíró, rendező Dr. J.Delannoy olyan elismeréseket tudhatott maga mögött, mint a Cannes-i filmfesztivál zsűritagja, Arany Pálma-díjas, a Cannes Fesztivál-nagydíjasa, tiszteletbeli César-díjas rendező. A francia filmművészet aranykorában, aktív rendezői korszakában ritkán osztogatta art-direktori méltatásait. Talán Bertalan volt az egyetlen európai látványtervező, aki ezt a megtisztelő címet kiérdemelte. Három filmben is együtt dolgozhattak Bertalan Tivadarral, az Anna Karenina, a Márton testvér és a Nagy Károly munkálataiban.

Egész városokat kellett megtervezni, beépíteni, látványelemeit legyártani.

Volt mikor helyszínt kellett keresni, az ötlettől a megvalósulásig mindenért a látványtervező felelt a külföldi produkciókban, ezért is nevezték művészeti igazgatónak. Bertalan Tivadarnál a filmtervezés csapatmunkában jött létre, a rendezővel, a műszaki stábbal folytatott egyeztetések, ötlet-variációkról folytatott megbeszélések után születtek. Ehhez különleges rajztudása, grafikai kifejező képessége társult. Közben az önkifejeződés önálló alkotásai is létrejöttek, táblaképek, olajpasztell festmények és a ceruzával, krétával, temperával alkotott filmdíszletek képei is.

A magyar és külföldi rendező, Bertalan mellett nem csupán egy elképzelést kapott, inkább álmai látványvilágát képekbe emelve, grafikában elmesélve, megörökítve, az alkalmazotti munkáról levált képzőművészeti alkotásokat tárva az filmalkotó elé. Nevét Magyarországon olyan híres filmekből, sorozatokból ismerjük leginkább, mint a Tenkes kapitánya magyar játékfilm sorozat, vagy a Tüskevár.

Filmtervei úgy születtek, hogy képekbe festette, álmodta színtereit, amit aztán a megvalósítás során a létrehozók felbontottak építészeti szakrajzra, statikai tervekre, hogy a pauszra vetett terv valósággá váljon. Az építészek és a segédépítészek létrehozták a díszletelemeket a műhelyrajzok, valamint Bertalan Tivadar irányítása alapján. Volt olyan külföldi produkció, melynek megvalósításában a művészeti vezető instrukcióival díszítőmunkások, mérnökök, építészek sora, több száz ember vett részt. Tereket, városokat kellett álmodni, keresni a filmek tematikájának megfelelően a Róna utcától Fóton át a Szovjetunióig. A nyugat-európai helyszíneket viszont már csak gondolataiban kereshette, hogy ecsetvégre kapjon egy-egy elképzelt pillanatot a francia, angol, német és amerikai produkciókhoz. A szabadtéri díszleteket, egész városokat Fóton építették fel, mely sokszor szinte kifolyt az épületből, az egész mezőt uralta az épület környezetében. Bertalan világa, szinte minden város színtere, a fóti szabadtéri műteremben valósult meg.

A magyar tévéfilmek létrehozásánál ismerkedett meg Horváth Jenő színházi- és filmrendezővel. Bertalan filmképeit látva, felkérte a tervezőt az 1981-es szolnoki, a Szigligeti Színház Troilus és Cressida bemutatójának látványterveire. Alkotótársa, a jelmezek tervezője Mialkovszky Erzsébet volt.

Harminc évvel később, mint Újpest díszpolgára kapta Harsányi Gábor felkérését, színházi ősbemutatójának tervezéséhez. A Pesti srácok Dózsa László rendezésében az Újpest Színházban valósult meg. Témája ifjúságának meghatározó emléke volt. Fiatal leendő művészek fekszenek a földön, valahol egy lepusztult kultúrházban. A fiatalok gólyatáborban vannak és készülnek az egyetemi bemutatkozó előadásra. Várják a színész tanárt, aki eldönti, hogy alkalmasak-e a pályára. Egy történetet kell eljátszaniuk az 56-os forradalom főbb eseményeiről. Egy váratlan fordulat következtében aztán mégis komolyra fordul a színjáték, az életükért kell játszani.

Bibliográfiájában egyéni és csoportos tárlatok, kisfilmek és portréfilmek, színházi tervezések, filmdíszletek, magyar és külföldi produkciók játékfilmjeinek látványtervei, filmsorozatok, illusztrációk, grafikák, egyszemélyes kötetek, kritikák, festmények és táblaképek válogatása adja az életmű teljességét.