A világon évente egymilliárd gyereket sújt szexuális, fizikai vagy érzelmi erőszak, és közülük 40 ezren válnak gyilkosság áldozatává az UNICEF adatai szerint. A legtöbb gyermekbántalmazás rejtve marad, így akár rendszeresen ismétlődhet. Pedig mindannyian segíthetünk megvédeni a gyerekeket. 1989. november 20-án fogadták el az ENSZ gyermekjogi egyezményét. Ezért ez a gyerekek jogainak világnapja.

„Észak- és Dél-Komárom is csatlakozott az UNICEF Kék Fények nevű kezdeményezéséhez, így csütörtök este kék fényekkel világítják majd ki a Monostori hidat, hogy a Gyermekek Világnapja alkalmából felhívják a figyelmet a gyermekek jogainak jelentőségére, valamint azokra a globális problémákra, melyek a gyermekek életét is nagyban befolyásolják – számolt be róla Keszegh Béla, Észak-Komárom polgármestere.” (Paraméter)

Össztársadalmi válsághelyzetekben, háborúkban, polgárháborúkban, gazdasági krízisekben vagy éppen világjárványokban megugrik a gyerekek elleni bűncselekmények száma és köztük a súlyos bűncselekmények száma a tapasztalatok szerint.

A gyerekeknek a család, az otthon, az iskola vagy a helyi közösség kínálja a legnagyobb biztonságot. De ugyanitt éri őket a legtöbb és esetenként a legsúlyosabb bántás is. Ahogy az UNICEF fogalmaz: „sok gyerek számára az erőszak ismerős arcot visel”. A bántalmazó a valóságban sokszor közeli rokon vagy ismerős.

A szexuális bűnelkövetés

A szexuális bűnelkövetésnél köztudottan vannak sokkal gyakoribb gyerekek elleni bűncselekmények. A szülők és gondviselők gyakran fegyelmeznek pofonnal, veréssel, mert velük is így tettek, és más módszert nem ismernek. Az is gyakori, hogy a felnőtt saját sikertelenségüket és csalódottságukat vezetik le gyerekeik bántásával.

Bármi legyen is az indok vagy a magyarázat, ezt elfogadni nem lehet. Törvény is bünteti nálunk. Jó okkal teszi, mert a bántalmazás fizikai és lelki sebeket okoz a gyermeknek. Befolyásolhatja a későbbi családi kapcsolatait, fenntartva ezzel az erőszakspirált.

A közgondolkodás még nálunk sem követi a jogot. A gyermekek „meglegyintésének”, „megleckéztetésének” vagy „a makarenkói pofonnak” ma is számottevő a társadalmi elfogadottsága. Sokszor hallhatunk ilyesféle bölcsességeket: „A dédnagyapám is verte a nagyapámat, a nagyapám is verte apámat, apám is vert engem… És mégis felnőttünk, becsületes emberek lettünk.” Jó, ha tudatosítjuk: igen, lehet, de nem ezért, hanem ennek ellenére.

Az iskolai zaklatások

Az iskolai zaklatásoknál és bántalmazásnál az elkövetők gyakran maguk is gyerekek. Az ilyesfajta abúzusok nem csak az áldozatok jelenét keserítik meg, de elvehetik tőlük a jövőjüket. Ezért is fontos, hogy a környezet minél hamarabb feltárja ezeket, és megóvja a védteleneket.

A kamaszoknál ez a dolog egyes helyeken – leginkább a harmadik világban – szó szerint vérre megy. A bandaháborúk áldozatai gyakran lesznek tinédzserek. A világban minden hét percben meghal egy serdülő erőszak következtében. 2015-ben a serdülőkori halálesetek több mint kétharmada emberölés következménye volt. A lányok elleni gyilkosságok csaknem felét családtag vagy élettárs követi el. 2015-ben a fegyveres konfliktus következtében elhunyt tizenévesek háromnegyede a Közel-Keleten vagy Észak-Afrikában élt.

Az ENSZ gyermekjogi egyezménye előírja, hogy minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést tegyenek meg azért, hogy „megvédjék a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás – ideértve a nemi erőszakot is – bármilyen formájától”.

A kormányok ezt leginkább büntetőjogi szigorításokkal akarják elérni, de közben nem ruháznak be a gyermekvédelmi, szociális és családvédelmi intézményrendszerbe vagy a gyermekvédelmi jelzőrendszerbe. Ez így kevés.

Tudod, hogy milyen jogok illetnek meg gyerekként?