40 éve halt meg Robert Graves angol költő, regényíró, kritikus, tudós, műfordító, aki díjat alapított magyar versek elismerésére. Mallorcán élt, ahol egy kházban alkotott, azt mondták róla, hogy utálta az autót, a telefont, az órát és az írógépet, az utolsó régimódi irodalmárnak mondta magát.
Önmagát költőnek tartotta elsősorban, és regényeit pénzkeresetnek tekintette, amely lehetővé tette számára a függetlenséget. Ennek ellenére prózai műveinek köszönheti ismertségét és elismertségét világszerte. Legismertebb művei az Én, Claudius (1934) és Claudius, az Isten (1934) című regényei, az Isten hozzád, Anglia (1929) című I. világháborús önéletírás, valamint a Görög mitológia (1957) című összefoglaló műve.
Az általa alapított Robert Graves-díjjal hatott a magyar irodalomra. 1968-ban látogatott Magyarországra, honoráriumát azonban az akkori rendszer működése miatt nem vihette külföldre, itt kellett elköltenie. Az összegből Vajda Miklós javaslatára díjat alapított, amelyet minden évben az év legszebb magyar verséért osztottak ki. A díj első kuratóriumát Vas István, Nemes Nagy Ágnes, Devecseri Gábor alkotta. A Graves-díjat többek közt Kálnoky László, Zelk Zoltán, Tandori Dezső, Orbán Ottó, Székely Magda, Simon István, Rakovszky Zsuzsa és Parti Nagy Lajos is megkapta.
A díjat 1970-től egész 1999-ig évente kiosztották.
Az ismert angol író-költő, a klasszikus ókor szerelmese 1934-ben írta Én, Claudius című regényét. Azóta világszerte nemzedékek tanulták belőle a római történelmet. Graves egy tudós alaposságával jegyzetelte ki a római történetírók – elsősorban a császáréletrajz-író Suetonius – munkáit, és hiteles források felhasználásával írta meg Claudius császár történelmi hitelességű, fiktív önéletrajzát. Ha a korabeli (a Kr. u. első században járunk) világ urait, akiknek hatalmához foghatót a modern korban nemigen találunk, elmeháborodott gyilkosoknak nevezzük, nem járunk messze a forrásainkból megismert igazságtól. Ezek között cseperedett fel e szövevényes dinasztia sarja, a bicegősre-dadogósra sikeredett Claudius, akire balszerencséje jóvoltából kevés figyelem esett az intrikákkal és véres bűnökkel átjárt udvarban. Elete első ötven évében így viszonylag nyugodtan elmélyülhetett a tudományokban, észrevétlenül figyelhette meg és jegyezhette fel környezete (rém)tetteit és ritka mulatságos pillanatait. Graves-Claudius nagyszerű elbeszélő, a könyv lebilincselő – még jó, hogy megvan a folytatás: a váratlanul császárrá lett Claudius történetét a Claudius, az Isten (És felesége, Messalina) oldalain kísérhetjük tovább (1934).
1944-ben adták ki Az aranygyapjú című kötetét. A görög mitológia egyik legkalandosabb vállalkozásának regénye. Péliászt, Iolkosz uralkodóját arra figyelmezteti egy jóslat, hogy óvakodjék attól az embertől, akinek csak a fél lábán van saru. Egyszer egy ünnepségen ráesik a tekintete egy ifjúra, aki félig mezítláb áll ott. Iászón az, Iolkosz trónjának törvényes örököse. Megijed Péliász, vészjóslóan végigméri az ifjút. – Mit tennél, ha király volnál – kérdezi tőle – avval az emberrel, akiről jóslat mondja, hogy meg fog ölni téged? – Iászón nem habozik. – Elküldeném Kolkhiszba az aranygyapjúért. – Mindenki jól tudta, hogy a kolkhiszi király éjjel-nappal varázshatalmú óriáskígyóval őrizteti az aranygyapjút. Iászón maga fölött ítélkezett. A király megparancsolja, hogy rögvest induljon útnak. Az ifjú gyorsan megácsoltatja a hajót – az Argót –, maga köré gyűjti a leghíresebb hősöket egész Görögországból, és egy szép hajnalon dagadó vitorlával kifut a hajó az iolkoszi kikötőből. Az aranygyapjúban a regényíró Graves egy pillanatra sem feledkezik meg a tudós Gravesről: az érdekes és színes regény legkisebb részlete is megfelel a görög és római irodalmi hagyományban vagy képzőművészeti ábrázolásokon szereplő tényeknek, motívumoknak – az olvasó, miközben kitűnően szórakozik, rengeteget tanul is.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
