„A mai gyerekek, kamaszok gyakran azért nem köszönnek, mert a netes chatelés szabályai beszivárognak a mindennapokba. Mivel a chatablakokban egy folyamatos párbeszéd zajlik, általában elmarad a köszönés. Először csak az online térben, majd lassanként a személyes találkozások során is” – írja könyvismertetőjében Horváth Eszter (msn).
Írásában a köszönés kapcsán kifejti: „A köszönés a XX. században született emberek számára a kommunikáció alapját jelenti. Tiszteletről, jó modorról tanúskodik. A mai X (196–1979 között születettek) és Y generációsoknak (1980 és 1994 között születettek) még azt tanították a szüleik, hogy, ha bemegyünk valahová, köszönünk, idősebb embernek előre köszönünk. Sőt, a legjobb, ha mindig mi köszönünk előre, abból baj nem lehet, udvariasnak fognak tartani. Az idősebbeket magázzuk, és köszönéskor nem motyogunk, a másik szemébe nézünk.
Steigervald Krisztián Generációk harca a figyelemért című könyvében arról ír, hogy a köszönés azért volt ennyire fontos, mert az ember térben és időben élt. Mára ez a tér-idő kapcsolat alakult át. Az online chateléseink során, ha belépünk a chattérbe, köszönünk a másiknak? Általában nem.”
Steigervald Krisztián erről így ír:
„Egyrészről gyakori, hogy az ottani beszélgetésnek, nincs eleje és vége. Ez egy folyamatos, akár soha le nem zárt beszélgetés. Másrészről pont azért nem hívom fel a másikat, mert nem tudom, hogy éppen akkor zavarom-e vagy sem: inkább ráírok. Aztán, hogyha ráér, vagy látja, hogy írtam, vagy éppen olyanja van, akkor majd válaszol.”
Lehet, hogy ez egy percen belül történik, de előfordulhat, hogy csak két nap múlva. Az üzenetküldő pedig ez idő alatt nem vár, hanem közben teszi a dolgát, majd ha megérkezik a válasz, elolvassa. És, ha alkalmas lesz az időpont, ő is visszaír.
„Ennek az interakciónak más a tere és az ideje. Folyamatos ugyan a beszélgetés, de nem úgy, mint az analóg, múlt századi világban volt. És ezt mindenki tudja, aki benne vagy a chatben. Nincs eleje, nincs vége. Innentől kezdve elindul az a folyamat, hogy nincs értelme köszönni a chatben.”
Mindehhez hozzáadódik még a chatnek az a jellemzője – ami a köszönésnek kulcseleme –, hogy nincs szemkontaktus és folyamatos figyelem. Tehát a köszönés jellemzően elmarad chatablakban. És ez lassanként átszivárog a hétköznapokba is. A gyerekek egyre ritkábban köszönnek. Természetesen ez nem mentegetőzés, inkább egyfajta magyarázat. Amit szülőként tehet az ember annak érdekében, hogy gyermeke a személyes találkozások során köszönjön, az az, hogy alkalmat teremt arra, hogy a gyerek minél többször megtapasztalja ezeket a szituációkat. Baráti találkozók, bolti – nem online – vásárlások, helyi közösségekben való aktívabb részvétel formájában, és a szomszédhoz is át lehet menni személyesen.
• • •
Generációk harca a figyelemért – Hogyan tanuljunk egymástól, egymásért?
Steigervald Krisztián, a közgazdászként és coachként is egyaránt aktív szerző első könyve, a Generációk harca – Hogyan értsük meg egymást? idehaza elsőként vállalkozott a generációk közötti kommunikációs különbségek bemutatására. A 2020-ban megjelent – és azóta is a sikerlistákon szereplő – kötet várva várt folytatása ezúttal a figyelem és a figyelmetlenség fogalmát helyezi a fókuszba. Kinek mit jelent a figyelem? Milyen szokások, családi szabályok és hagyományok alapján döntjük el, mire figyeljünk és mire nem? Milyen mértékben rendezte át az életünket, hogyan tereli a figyelmünket a digitális tér? Miért van annyi figyelemzavaros gyerek és felnőtt a társadalmunkban? Egyáltalán képesek vagyunk még ebben a zajban figyelni egymásra? És önmagunkra?
A Generációk harca a figyelemért érzékeny témákat is érintő könyve személyes példák és kutatások alapján, kommunikációs, pszichológiai, mentálhigiénés, valamint pedagógiai szempontokat egyaránt figyelembe véve vizsgálja a generációk tartalomfogyasztását, értékrendjét és emberi kapcsolatait a szerzőtől már megszokott közvetlen, érthető stílusban – számos aha! élménnyel szolgálva az olvasónak. Steigervald Krisztián 1999-ben szerezte meg közgazdász diplomáját. Huszonöt évnyi ,,vidéki” lét után költözött Budapestre, ahol nyolc évig egy nemzetközi piackutató cégnél dolgozott. Ez idő alatt kezdte meg pszichológiai tanulmányait. A generációk kutatásával több mint húsz éve foglalkozik, emellett rendszeresen tart szülői, pedagógusi és vezetői workshopokat, tréningeket. Előadásaival járja az országot, és igyekszik a kölcsönös megértés magját elhinteni a hallgatóság körében.
,,Az elfogadás és a megértés könyve. Olvasás közben szülőként hasznos önismereti útra lépünk, ahol a könyv lapjairól egy baráti hangú coachtól rengeteg útbaigazító táblát kapunk: nem direktívát, hanem lehetőségeket, hogy megértsük a hozott és tanult családi mintáinkat, a generációk közötti különbségeket, és segítséget nyújt abban, hogy átkeretezhessük a szülőségünket (is). Értékes és hiánypótló olvasmány, ajánlom minden családi könyvtárba. Jó érzés olvasni és hagyni, hogy hatással legyen ránk – mert jót és jól üzen.” Tibenszky Moni Lisa, oktatási újságíró, a Felelős Szülők Iskolája alapítója, az Edisonplatform Gondolkodói Körének tagja
Partvonal Kiadó, 2023
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
