A magyar Hold-radar-kísérlet

80 éve történt, hogy Bay Zoltán a magyar Hold-radar-kísérlet során sikeresen kimutatta a Holdról visszaverődő rádióhullámokat. Ez volt az első rádióhullámos kísérlet Földön kívüli tárggyal.

Bay Zoltán az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. műszaki igazgatója és laboratóriumvezetője és csoportja saját fejlesztésű radarral, a világon egyedülálló eljárással mérte meg a Föld-Hold-távolságot, ez a kísérlet alapozta meg a rádiócsillagászat tudományát. A kutatók érdeme a jelösszegzés eljárásának (long-time integration) kitalálása és gyakorlati kifejlesztése, amit a korszerű radarcsillagászat ma is alkalmaz. Ez az esemény tekinthető a magyar űrtevékenység kezdetének.

Ez volt az első magyar természettudományos kísérlet, amit Földön kívüli tárgyon végeztek, addig csak megfigyelni tudtak. A kísérlet bebizonyította, hogy a Hold anyagi jellemzőkkel bíró tárgy, meghatározható távolságban a Földtől.

Számos vakpróba után az értékelhető Hold-radar kísérletre 1946. február 6-án, éjjel került sor. (A kísérleteket éjjel végezték, mert napközben a rádiócsövek gyártásához használt gépek zavarták a műszereket.) A jeleket összegző coulométerben 4 százalékkal haladta meg a jelszint a pusztán csak a zaj érzékelésére felállított eszközben mért értéket, amit magas értéknek könyvelték el, úgyhogy sikeresnek ítélték a kísérletet.

Az eredmény

Másnap Bay sajtótájékoztatón jelentette be az eredményt, bár örömüket árnyalta, hogy összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között dolgozó amerikai tudósok néhány héttel korábban ugyancsak jeleket küldtek és fogadtak a Hold felszínéről. A magyar kísérletek során azonban más, újszerű és szellemes megoldást alkalmaztak, ma az amerikai és a magyar tudósokat együtt tartják a rádiócsillagászat megteremtőinek. Bay Zoltán külföldön is tartott előadásokat, s így nemzetközi elismerést szerzett csoportjának és az Egyesült Izzó vállalatnak.

Emigráció

A tudós 1948-ban elhagyta Magyarországot. Az Egyesült Államokban lett professzor, majd az Amerikai Méréstudományi Intézet osztályvezetője, ahol a fény sebességének mérésével foglalkozott, s ő fogalmazta meg a méter 1983-ban elfogadott definícióját. Tervei között szerepelt egy hatalmas rádiótávcső megépítése, amely nem állt volna másból, mint egy földbe ásott, nagy mélyedésből, melyet fémmel burkoltak volna be.

Miután megismerkedett az Amerikában használatos technológiával, elállt tervétől, pedig számos támogatója akadt volna.

Ötlete nem veszett a feledés homályába: Puerto Ricóban hasonló elven építettek rádiótávcsövet.