Ha ma délben harangszót hallasz valahol egy templom tornyából, kevesen gondolnak bele, hogy ez az ősi szokás egy 1456-os csatához köthető. Július 22-én Hunyadi János és Kapisztrán János keresztes serege példátlan győzelmet aratott II. Mehmed szultán oszmán hadai felett Nándorfehérvár (a mai Belgrád) falai alatt. Ez a nap nemcsak Magyarországot, hanem egész Európát megmentette attól, hogy évtizedekre az Oszmán Birodalom árnyékába kerüljön.
A hódító szultán
II. Mehmed 1451-ben, mindössze 19 évesen lett szultán, és három éven belül bebizonyította, mire képes: 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, a Bizánci Birodalom fővárosát. Ez a győzelem sokkolta a keresztény Európát – nemcsak azért, mert az oszmán hadsereg félelmetesen ütőképesnek bizonyult, hanem mert világossá vált, hogy a széttagolt, egymással is viszálykodó európai országok nem tudnak hatékonyan összefogni egy ilyen ellenféllel szemben.
Magyarország volt a legveszélyeztetettebb, hiszen közvetlenül határos volt a birodalommal. A legenda szerint Mehmed maga mondta, hogy következő hadjárata során reggelijét Nándorfehérváron, ebédjét Budán, vacsoráját pedig Bécsben szeretné elfogyasztani.
Magyarország egyedül marad
Miközben a fenyegetés egyre nyilvánvalóbb volt, Magyarországon belső torzsalkodás zajlott. A nemesség a fiatal V. László király és Hunyadi János kormányzó köré szerveződő pártokra szakadt, és Hunyadi sikereit gyakran éppen a királyi udvarban befolyásos főurak akadályozták. Európai szinten sem jött létre igazi összefogás: III. Kallixtusz pápa hiába próbált keresztes hadjáratot szervezni, a legtöbb uralkodó nem mozdult. Egyedül Kapisztrán János szerzetes ért el eredményt, aki mintegy 30 000 fős, javarészt fegyvertelen, de lelkes önkéntes sereget toborzott.
Így a védelem gyakorlatilag két emberen múlt: Szilágyi Mihály várkapitányon, aki körülbelül 7000 fős várőrséget állított fel, és sógorán, Hunyadi Jánoson, aki saját vagyonából és birtokairól még 12 000 katonát tudott kiállítani. Velük szemben Mehmed 60-70 ezer fős serege állt, amelyben a reguláris janicsárok és szpáhik mellett folyamatosan csatlakozó könnyűlovas egységek is harcoltak.
Miért volt olyan fontos Nándorfehérvár?
A vár stratégiai jelentősége óriási volt. A Duna és a Száva összefolyásánál feküdt, így aki birtokolta, az ellenőrzése alatt tartotta a folyami utánpótlási vonalakat is. Ha a szultán megkerülte volna a várat egy Buda elleni támadás során, serege könnyen kiéhezhetett volna, hiszen a magyarok elvághatták volna a dunai utánpótlást. Nem véletlen, hogy amikor 1521-ben végül elesett a vár, az néhány éven belül az egész magyar védelmi rendszer összeomlásához vezetett.
Nándorfehérvár ostroma
Mehmed 1456. július 4-én kezdte meg az ostromot, és a Konstantinápolynál bevált taktikát alkalmazta: mozsárágyúival szinte a földdel tette egyenlővé a még a középkori, ágyúk elleni védelemre fel nem készített falakat. Hogy megakadályozza a felmentő sereg beérkezését, admirálisával, Baltoglu-val 200 hajóból álló flottát vezényeltetett a Duna lezárására.
A törökök azonban súlyos hibát vétettek: nem szállták meg a folyók túlpartjait. Ezt kihasználva Hunyadi hajói és a szerb dereglyék július 14-én szétverték a török flottát, így éjszaka erősítést és élelmet tudtak juttatni a védőknek.
Ettől kezdve fordult a hadiszerencse: a török táborban járvány tört ki, a Száva túlpartján pedig megjelentek Kapisztrán csapatai. Július 21-én Mehmed döntő rohamot indított, és seregei kis híján bevették a várat – a hagyomány szerint ekkor mentette meg a helyzetet Dugovics Titusz, aki a mélybe rántotta magával a vár falára zászlót tűző török katonát. Bármi is történt pontosan, a védők reggelre kitisztították a várat a támadóktól.
A döntő csata
Július 22-én a végkifejlet szinte véletlenül alakult ki. Kapisztrán fegyelmezetlen keresztesei elkezdték nyilazni a törököket, mire a szpáhik és janicsárok hadrendbe álltak, hogy visszaverjék őket.
Kapisztrán csónakba szállva próbálta volna leállítani övéit, ám katonái ezt támadásra buzdításnak vélték, és tömegesen átkeltek a folyón. Látva ezt, Kapisztrán maga állt az élükre. Mehmed lovasságával próbálta szétverni a kereszteseket, de ezzel őrizetlenül hagyta tüzérségét – ezt kihasználva Hunyadi kitört a várból, és elfoglalta a török ágyúkat. A törökök két tűz közé kerültek, és megfutamodtak.
Az öröm és az örökség
Mehmed még aznap este a visszavonulás mellett döntött, és serege vesztesen hagyta el Nándorfehérvárt. A hírt egész Európa örömmel fogadta, a pápa pedig elrendelte, hogy a győzelem emlékére a déli harangszóhoz hálaadó imádság kapcsolódjon – ez a szokás máig él. Hunyadi és Kapisztrán azonban a győzelem után röviddel meghaltak, így az újabb keresztes hadjáratról szőtt tervek szertefoszlottak. A törökök mégis évtizedekig rettegve emlegették a „törökverő” nevét, és egészen 1521-ig nem indítottak komolyabb hadjáratot Magyarország ellen.
A város neve is őrzi ezt a történelmi kort: a „Nándorfehérvár” elnevezés valószínűleg a „nándor” szóból ered, amely a bolgárok középkori magyar megnevezése volt – a név tehát szó szerint „Bolgárfehérvárat” jelent.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
