SZEKRÉNY MÉRETŰ VOLT ÉS KÖZEL 1 TONNÁT NYOMOTT a világ első kereskedelmi forgalomban is kapható merevlemeze. Az IBM RAMAC 350 óriási jelentőséggel bírt, maga a technológia pedig még ma is meghatározó szerepet tölt be számos fontos szektorban.
A merevlemezek több évtizede kezdték pályafutásukat, amikor az IBM bemutatta saját megoldását, majdnem napra pontosan 69 esztendővel ezelőtt. Azóta nagyon sokat fejlődött a technológia, az 1 tonnás, alig 4 MB-os adattároló kapacitást kínáló kezdetleges merevlemez ma már megmosolyogtatónak tűnhet, hiszen napjainkban a 30 TB feletti szintet ostromolják az iparági szereplők, és a tervek szerint bőven 100 TB fölé is el lehet majd jutni a mögöttes technológia további fejlesztésével.
A mai modern merevlemezek kompakt, mindössze 2,5/3,5 hüvelykes formátumban érkeznek, és akár 10 vagy 11 korongot is tartalmazhatnak, így akár 28 TB-os adattároló kapacitást is nyújthat egy ilyen „apróság”. Az „ősmerevlemez”, Az IBM RAMAC 350, ami egy IBM RAMAX 305-ös számítógépes rendszerhez kapcsolódott anno, egészen pontosan 1956. szeptember 13-án jelent meg, miután az IBM fejlesztőmérnökei úgy látták, eléggé ütőképes és megbízható a technológia ahhoz, hogy kereskedelmi forgalomba szánt termékek fedélzetén is bemutatkozzon.
Kiváltani a lyukkártyákat
A RAMAC 350 kifejlesztésében egy nagyobb mérnöki csapat vett részt, az eredeti ötletet pedig egy főiskolai tanár szolgáltatta, aki még 1930-ban próbált szabványos teszteket készíteni, amelyeknél a ceruzával írt jeleket képes érzékelni a rendszer. Rey Johnson felkeltette az IBM érdeklődését, így mind a találmányát, mind pedig őt megszerezte a vállalat és mérnökként foglalkoztatta, sőt, ő vezette a RAMAC 350 fejlesztését végző csapatot is.
A fejlesztést az indokolta, hogy szerették volna kiváltani a lyukkártyákat és a szekvenciálisan használható szalagos adatrögzítőket egy olyan megoldással, amivel gyorsan és könnyen elérhetőek az adatok, rendszerbe állítva. Az is szerepet játszott, hogy a vállalkozások számára szerették volna megoldani, hogy egy-egy adott üzleti tranzakciót azonnal el lehessen könyvelni, ahogy az történik, ezzel kiváltva a későbbi, kötegbe rendezett feladatvégzést, ami rendkívül időigényes.
Úgy látták, a merevlemez kifejlesztése lehet a kulcsa annak, hogy az elektronikában rejlő potenciált ki lehessen használni az üzleti világban.
A szekrény méretű RAMAC 350
A kész mű, vagyis a RAMAC (Random Access Method of Accounting and Control) egy picinek semmiképpen sem nevezhető, szekrény méretű merevlemez formájában öltött testet, ami összesen 50 darab, egyenkét 24 hüvelykes átmérőjű mágneses korongot tartalmazott, ezek voltak a mai klasszikus HDD korongok ősei. Az akkor adattároló korongok percenként 1200 fordulatot tettek meg, a teljes rendszer adattároló kapacitása pedig 3,75 MB-ot tett ki.
Ez manapság megmosolyogtatóan kevésnek tűnhet, de akkoriban elegendő volt akár 5 millió karakter tárolására vagy 62 500 darab lyukkártya digitalizálására is, azaz rendkívül nagy segítséget jelentett. A hatalmas merevlemez az IBM szerint akkora volt, mint két korabeli hűtőszekrény egymás mellé állítva, súlya pedig elérte az 1 tonnát, azaz finoman szólva sem lehetett könnyedén mozgatni.
A mai, több nagyságrenddel gyorsabb és nagyobb kapacitású MicroSD memóriakártyák mérete 11 x 15 mm 1mm-es vastagság mellett…
A nagy egytonnás szekrény ellentéte az IBM Microdrive volt. Ez egy miniatűr, egy hüvelykes merevlemez-meghajtó volt, amelyet 1998-ban hozott forgalomba az IBM. Az ötletet eredetileg 1992-ben Timothy J. Riley és Thomas R. Albrecht dolgozták ki a San Jose-i Almaden Kutatóközpontban. Az IBM japán Fujisawa-i telephelyén dolgozó mérnökökből és tervezőkből álló csapat segítette elő a meghajtó megvalósítását.
A Kittyhawk – egy szintén 1992-ben a Hewlett Packard által kifejlesztett 1,3 hüvelykes merevlemez – kudarca miatt kezdetben vonakodtak támogatni a Microdrive-ot. Ennek ellenére a fejlesztés folytatódott. A Microdrive létrehozta és használta a CompactFlash Type II formátumot, amely akkoriban a technológiát alkalmazó eszközök de facto szabványává vált. Ennek, valamint a flash-technológiával szembeni előnyeinek köszönhetően a Microdrive végül sikeres lett.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
