A kolloidkémia atyja

220 éve született Thomas Graham brit (skót) kémikus, a „kolloidkémia atyja”.

Előbb glasgow-i, utóbb londoni (University college) tanár volt. Vizsgálatai közül legfontosabbak amelyeket a foszforsavakkal és sóikkal végzett; nagy fontosságúak továbbá kémiai-fizikai vizsgálatai, így a gázdiffuziót (Graham-féle törvény: a gázok diffúzió-sebessége, sűrűségük négyzetgyökével fordítva arányos), a folyadékok dialízisét és ozmózisát behatóan tanulmányozta.

A gáz-okklúzióval is foglalkozott. Kimutatta, hogy a palládium nagyon sok hidrogént képes megkötni.

Munkái angol folyóiratokban és angol nyelven jelentek meg: terjedelmes tankönyvét (Elements of chemistry) Otto adta ki német nyelven bővítve 3 kötetben 1844–1845-ben. E munka azóta több kiadást is megért: több kémikus (Kopp Zamminer, Buff, Kolbe stb.) egyes részeit újból átdolgozta, mint a kémia terjedelmes kézikönyvét általánosan használták.

A kolloidkémia olyan területe a fizikai kémiának, amely az 1-1000 nm-es mérettartományba eső anyagok karakterisztikáját és jelenségeit vizsgálja. Ezen anyagok körébe tartoznak a filmrétegek, rostok, habok és pórusos anyagok is. A kolloidális részecskék mindhárom halmazállapotban előfordulhatnak, ezért a kolloidkémia a szilárd-gáz, szilárd-folyadék, szilárd-szilárd, folyadék-gáz és folyadék-folyadék állapotú rendszereket is vizsgálja.

Habár a kifejezést sok esetben szinonímaként használják a felületi kémiával, valójában ez nem helytálló, mivel a kolloidkémia esetében a szétoszlatott részecskéknek az 1-1000 nm-es tartományba kell esniük legalább az egyik kiterjedésükben, míg a felületi kémiában nincs ilyen megkötés.

A századforduló végére a témában járatos tudományos közösség két részre szakadt a kolloidok heterogén vagy homogén mivoltának kérdésében. Míg az oldatelmélet képviselői homogén rendszereknek, addig a szuszpenzióelméletet képviselők heterogén rendszereknek tekintették azokat.

Richard Zsigmondy magyar származású, osztrák kémikus és Henry Siedentopf megépítette az első ultramikroszkópot 1903-ban, mely eldönteni látszott a kérdést. Az ultramikroszkóppal láthatóvá vált, hogy az arany szolok parányi részecskéket tartalmaznak, melynek értelmében nem valódi oldatok, hanem heterogén rendszerek.