425 éve született Alonso Cano spanyol barokk építész, szobrász, festő, a „spanyol Michelangelo”. Gazdag munkásságának fő színhelye Granada volt. A granadai festőiskola megalapítójának tartják.
Sokoldalúsága miatt szokták spanyol Michelangelónak is nevezni. Cano alkalmazta először az építészetben az oszlopok, pillérek törzsén fennfüggő kartust, pajzsszerű keretet, amelyet a barokk és rokokó korban monogrammok vagy emblémák elhelyezésére alkalmaztak. Legnagyobb sikerét mint festő aratta. Három bibliai tárgyú képe látható a budapesti Szépművészeti Múzeumban.
A granadai születésű művész 1614-ben költözött Sevillába, ahol szobrászatot és festészetet tanult. 1637-ben párbaja miatt el kellett hagynia a várost, de Madridban elnyerte az udvar pártfogását, itt 1644-ig élt. Ekkor felesége megölésével gyanúsították, s ő Valenciába szökött. Később visszatért a fővárosba, s 1652-ben megkapta a granadai székesegyház kanonoki állását. 1656-ban méltatlan viselkedése miatt megfosztották hivatalától. Ezután a templom főépítészeként működött haláláig. Sevillai festményei, a Via Crucis, illetve a Borgia Szent Ferenc monumentálisak és merészek, míg madridi képei, köztük a Szent Izidor csodája már impresszionista jellegűek, Velazquez munkásságát előlegezték meg.
Jelentősek Granadában festett művei, különösen a Szűz Mária misztériumai a katedrálisban. Megemlítendők még a Halott Krisztus, a Madonna, valamint a Megfeszített Krisztus című festményei.
Granadai tartózkodása idejéből több színes, fából faragott szobra maradt fenn. Legszebb a San Diego de Alcalá, amely V. Károly granadai palotáját díszítette, s mely az egyszerű kompozíció és a kifejezőerő remeke. Fontos szobra még a Krisztus a keresztfán, a Szent Antal, karján a kis Jézussal és a Magdolna.
Cano tervezte a granadai székesegyház homlokzatát, amelyet három óriási ívével a spanyol építészet egyik legeredetibb művének tekintenek. Az ő alkotása a sevillai kupolás Mária Magdolna templom is. Ő alkalmazta először az építészetben az oszlopok, pillérek törzsén fenn függő kartust, pajzsszerű keretet, amelyet a barokk és rokokó korban monogrammok vagy emblémák elhelyezésére alkalmaztak. Granadában hunyt el 1667. szeptember 3-án.
Nagy művészi hatást fejtett ki Andalúziában és Madridban. Sebastián Herrera Barnuevo festő, szobrász és építész tanítványa volt, viszont az ő tanítványainak tekinthetők Juan de Sevilla, Pedro Atanasio Bocanegra és Juan Niño de Guevara festők, valamint Pedro de Mena és José de Mora szobrászok.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
