Feijoo Y Montenegro spanyol benedek rendi szerzetes, esszéíró és tudós volt, akit a spanyol felvilágosodás egyik legfontosabb úttörőjének és elindítójának tekintenek. 350 éve született.
Salamancában tanult, 1709-től Oviedo egyetemén tanított teológiát.
A szélsőséges purizmussal szemben a nyelvújítás híve volt. Nagy gyakorlati érzékkel elemezte a spanyol gazdaság és nevelésügy problémáit is.
Művei rendkívül heves vitákat váltottak ki. Két fő műve, az Egyetemes kritikai. színtér, vagy különböző értekezések mindenféle tárgyról közkeletű tévedések leleplezésére (Teatro crítico universal, 1726–1739) és a Tudós és érdekes levelek (Cartas eruditas y curiosas, 1742–1760) , melyek nagyrészt az egyetemes kritikai színtér szándékát folytatják, különböző közhiedelmeket bírálva vagy kétségbe vonva. Ezekben számos vallási, filozófiai, történeti, irodalmi és egyéb előítéletet, tévhitet, babonát oszlatott el rendkívüli tudásanyag birtokában az értelem és a tapasztalat kritériuma alapján.
- Harca a babonák ellen: Fő célja az volt, hogy a tudományos és tapasztalati (empirikus) gondolkodás terjesztésével leszámoljon a korabeli spanyol társadalmat gúzsba kötő babonákkal, mítoszokkal és a tudatlansággal.
- A spanyol feminizmus gyökerei: 1726-ban megírta a Defensa de mujeres (A nők védelmében) című diskurzust, amelyet a spanyol feminista irodalom legelső komoly értekezéseként tartanak számon, és amelyben a nők szellemi egyenrangúságát védelmezte a férfiakkal szemben.
- Királyi védelem: Bár felvilágosult és kritikus nézetei miatt a spanyol inkvizíció folyamatosan zaklatta, a Bourbon-házi uralkodók – különösen VI. Ferdinánd király – nagyra becsülték és megvédték őt.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
