Polgári nevelés Történelem

Széchenyi Hitele

195 éve, 1830. január 28-án jelent meg Széchenyi István Hitel című munkája. Széchenyi magyar nyelven írta. Megjelenése nagy vitát kavart, egy éven belül 3 magyar és 3 német kiadást adtak ki belőle. Megírásának előzménye, hogy Széchenyi 10 000 forint hitelt akart felvenni birtokai fejlesztésére, amelyet az osztrák bank fedezet hiányában elutasított.

Széchenyi újnak és forradalminak számító gondolatai alaposan felkavarták a korabeli közéletet. Markáns közgondolkodás bírálatával és társadalom-reformáló üzenetével az olvasóközönséget erősen megosztotta. Lelkes híveinek tábora mellett ellentábor is kialakult. Az azonnali nagy érdeklődésre tekintettel a Hitelből egy éven belül 3 magyar és 3 német kiadást adtak ki. Ismert személyiségek nyilatkoztak róla, mint József nádor, Metternich herceg, nagy tekintélyű arisztokraták, hölgyek, kancelláriai és kamarai tisztviselők, reformkori írók Kazinczytól Berzsenyiig.

Az ellentábor vezéregyénisége, Dessewffy József A Hitel czímü munka taglalatja című művében reagált Széchenyi felvetéseire, lényegében elutasítva őket. A birtokos nemesi érdek és a rendi ellenzékiség álláspontjáról bírálta Széchenyi programját. Dessewffy a Hitelben lefektetett eszméket felforgatónak találta, amelyek nem egyeztethetők össze az ezeréves alkotmánnyal.

A Hitelt az utókor a reformkor „harsonájaként” méltatta.

…pénzbeli összeköttetésink hibás elrendeltetése s az abbúl természetesen következő tökéletes híja minden hitelnek. Ezen hiányt látom minden fizikai természetlenség* okának, mikor p. o. 100 ezer vagy több holdnyi föld birtokosa csak egy forintrúl se tud bizonyos hitelt adni, s pénzben szűkölködik; a tőkepénzes ellenben helyet alig találhat, honnan várhatna bizonyos kamatot vagy idővel tetszése szerint a tőke rendes visszafizetését is. És éppen úgy látom a hitel híját minden erkölcsi romlottság s lelki aljasodás egyik fő okának is. Mert ha valaki pénzét 20-szal, 50-nel, 100-zal 100-túl vagy még több uzsoráért adja kölcsön, annak bizonyára az ördöggel is van dolga, ki pedig 100-túl 20-nál, 50-nél, 100-nál többet ír alá, azt bona fide sohasem cselekszi, hanem csalni akar. Már ily alkudozók közt, kinek egyike embertársát nyúzza, másika pedig csalja, s hol Mephistopheles játssza a fő személyt, miként nevekedhetik emberség s polgári erény? És ha ezen szép társasági szokás több nemzéseken hat keresztül, s már anyatéjjel szívódik ezen gyönyörű régi elintézés – ugyan kell-e még több egy egész nemzet elrothadására? E dohos penészen épült régi pénzbeli szisztémánk nem hozta-e sok hazafi társunkat adósság dolgában többször immár oly keserves dilemmába, hogy szinte ostoba cselekvő s gazember közt alig lehete harmadik rollát választania?
– Széchenyi István: Hitel

A könyv írása közben gondolatait folyamatosan megosztotta titkos, plátói szerelmével, későbbi feleségével, Seilern Crescence grófnővel, aki elismerő kritikákkal bátorította őt német nyelven folyó levelezésükben. A mű a magyar gazdasági és politikai élet megreformálását hirdeti, különös tekintettel az akkor már archaikusnak számító ősiség (aviticitas) törvényére, és a jobbágyság intézményére. A magyar törvények értelmében ugyanis, 1351 (Nagy Lajos) óta a földbirtokosok nem adhatták el birtokaikat, és jelzáloggal sem terhelhették őket. Emiatt a tőkeszegény birtokosok nem vehettek fel hitelt a gazdaságuk fejlesztésére. A jobbágyság intézményének megszűnését Széchenyi örökváltság útján, fokozatosan képzelte el. Ez lényegében azt jelenti, hogy a jobbágy egy előre meghatározott összegért cserébe megválthatja szabadságát, polgárrá válik.

…az ember, akármily vad állapotú legyen is, társalkodik, s az egész emberi nem nemzetekre, nemzetségekre, házastársakra ágzik: S éppen az, ami lélektelen testekben attractio, repulsio, az a nemzetekben a hon szeretete s védelme. Mélyebben fekszik azért lelkünkben, mint sokan gondolnák, azon ki nem mondható édes aggodalom, mely anyaföldünkhöz vonz, s mely a halandó port félistenné magasíthatja, s lelki rothanat jele, hol a természet ezen szent törvényi ki vannak már dörzsölve. S nemkülönben, mint a kiégő üstökcsillag iszonyú forgásában se határt, se utat nem tart, de mint átok a végtelen üregben magamagát emészti s napszisztémákat rendít meg, úgy bolyong cél s törvény nélkül a hazátlan, hív jobbágyokat csábít el, megelégedett polgárba nyugtalan bizalmatlanságot önt, s végre maga kétségbeesvén, nemritkán önkezivel végzi örömtelen éltét. S mindezek után, hány dicsekedik mégis azzal, hogy kozmopolita!!!

A Hitel című munkát követte 1831-ben a Világ, majd 1832-ben a Stádium. Utóbbinak magyarországi megjelentetését a cenzúra nem engedélyezte, Széchenyi külföldön nyomtatta ki.A három művet gyakran szokták együtt említeni.

Széchenyi István: Hitel és Nemzeti Bank – A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem alkotóinak animációja