Oktatás

Milyen legyen a digitális iskola?

Milyen legyen a digitális iskola? Mit lehet tenni? Íme néhány alapvetés és ötlet:

  • A hagyományos iskolai rend NEM fenntartható, ha azt próbáljuk meg online eszközökkel modellezni, rengeteg nehézségbe ütközünk majd, feleslegesen. Azaz: fogadjuk el, hogy NEM úgy lesznek a dolgok, mint eddig. Ne akarjuk az offline oktatást egyszerűen kiváltani online oktatással. Ne tervezzük azt, hogy ugyanúgy megtartjuk az órákat, csak éppen online, Skype-on vagy Hangoutsban.
  • Nem gondolhatjuk, hogy ha Európában egy időben 300 millió ember próbál videócsetelni, azt a rendszerek mindig jól bírják. Előzzük meg a gondot, NE csupán élő online órákkal készüljünk, hanem szervezzük meg az iskolában, egymásnak segítve, hogy a következő egy hónapnyi tananyagból a kollégák 10-10 perces videót készítsenek, ezt osszák meg YouTube-on (privát videóként), majd a linkeket használjuk a digitális tananyagokban, amiket kiosztunk. Így visszanézhető, újrahasznosítható lesz, és az anyagok el is tárolódnak.
  • Próbáljuk meg a tanulást tanulásra kitalált környezetbe terelni. NE használjuk erre a Facebookot, mert az nem erre való! Ha egy diáknak lesz tíz csoportja a különböző órákról, a csoporton belüli információk egyszerűen el fognak veszni egy idő után. Összekeveredik az iskola a magánélettel.
  • Nem lehet megkerülni az együttműködést! Ha mindenki saját maga találja ki, hogyan terhelje a diákokat feladatokkal, és ha home office-ban leszünk, fontos, hogy egyrészt legyen értelme a munkának, másrészt ne torlódjanak a feladatok, harmadrészt keressük a közös pontokat (pl. én angoltanárként elképzelhetőnek tartom, hogy arról a történelmi időszakról adok olvasmányt, amit történelemből tanulnak). Az, hogy min keresztül tanítjuk az angol nyelvtant, szinte mindegy. Lehet, hogy beköszönt a tantárgyköziség tavasza is. Belátható, hogy érdemes lehet az oktatási folyamatokat összehangolni, hogy sikeres legyen a képességfejlesztés.
  • A tényeket, adatokat NEM LEHET úgy számon kérni, ahogy sokan eddig tették az iskolában. Nem lehet fegyelmezni, mert nem vagyunk egy légtérben. Nem tudjuk azokat a folyamatokat ellenőrizni, amelyeken a hagyományos pedagógiai modell alapszik. Vagyis nem lehet dolgozatot íratni abból, hogy Mussolini hogyan került hatalomra, mert simán ki lehet puskázni. Sőt, még az sem kell, hiszen ott az internet a diákok előtt. De ha azt kérdezzük, hogy mi történhetett volna másképpen, ha az olaszok megállítják Szicíliában az amerikai hadsereget, és ehhez akár a 22-es csapdája c. filmből ajánlunk részleteket, keresünk térképeket, tényeket, linkeket, és mindezt megosztjuk egy digitális felületen – na itt kezdődhet a valódi digitális oktatás.

TávoktatásIskola: javaslat digitális iskolai rendre

Nagyon sokan kérdeztek tőlünk az elmúlt napokban arról, hogyan tovább. Az alábbiakban javaslunk egy lehetséges „üzletmenetet”, rendszerben, úgy, hogy az mindenki számára érthető legyen, legyen hol segítséget kérni, tudjunk értelmes és élhető rendszert kiépíteni magunk köré, ahol a diákok számára is hasznos és nem kaotikus digitális oktatási (vagy még inkább tanulási) rendszert tudunk kialakítani.

Tervezés:

Tudomásul kell vennünk, hogy a pedagógusok – finoman fogalmazva – nem homogén csoport digitális kompetenciák tekintetében, és valószínűleg sokan vannak, akik el sem tudják képzelni, hogy ilyen esetben milyen eszközökhöz lenne érdemes nyúlni. Többek között ezért is lenne fontos, hogy az első lépést NE az egyes tanárok lépjék meg, hanem iskolai közösségek. Elkeseredett, tanácstalan pedagógusok kérdik most, hogy mit tehetnek, mivel az iskola vezetése arra kéri őket, hogy „gondolkodjanak el, hogy milyen távoktatási formákban tudnák az óráikat megtartani”. Nyilván semmilyenben, mert tény, hogy fel kell gyorsulnunk, de azért ez nem megy 0-ról 100-ra.

TávoktatásUgyanilyen fontos, hogy azzal, hogy ezeknek a magukra hagyott pedagógusoknak ajánlunk alkalmazás- és eszközlistát, valószínűleg nem teszünk jót. Kétségkívül van pár kolléga, aki képes hirtelen kipróbálni, felmérni, megérteni 10-15 különböző alkalmazást, létrehozza az Edmodo-csoportját, javít a NoRedInk oldalon, Redmentában teszteket csinál, Google Drive-ban feladatot oszt meg, Skype-on online tanít és ClassDojo-ban értékel. De könnyen belátható, hogy ez nem univerzálisan járható út. Ezért szeretnénk felhívni az iskolák közösségét, és vezetőit, hogy a szervezést és az első lépéseket az iskolán belül kialakított akciócsoport végezze el.

Digitális tér kiválasztása:

Az első lépés a közösen használt digitális tanulásszervezési környezet kiválasztása. Meglepően sok iskolában van már valamilyen szinten bevezetett digitális tér. Jellemzőbbek: Microsoft Teams, Google Classroom, és a hashtag.school.

Ha mindenki egy digitális térben van, a diákok számára is kiszámíthatóbb lesz a rendszer, azaz nem kell az első órán Skype-on tanulni földrajzot, a második órán Google Hangoutsban lenni, majd Facebook Live-on meghallgatni a magyar irodalmat. Ha mindezt egy rendszeren belül teheti (legyen az Google Classroom, Microsoft Teams, vagy a #school), akkor nem fog eltévedni a digitális pedagógiai általunk épített útvesztőjében.

Távoktatás

Az elvégzett munka adminisztrálása is sokkal egyszerűbb, ha ugyanabból a rendszerből, egyféleképpen lehet az adatokat kinyerni. Így a digitális térben végzett munka megmarad, az iskola később is hasznosíthatja. Ezekben az egységes, oktatásra kialakított rendszerekben az a jó, hogy integráltan képesek sok szolgáltatást nyújtani. Biztosan lesznek a tantestületben kollégák, akiknek ismeretlen a felület, sőt amellett, hogy a tanárnak saját magának is meg kell pillanatok alatt újulnia, a diákok támogatása is az ő feladata lesz. Biztosan lesz minden osztályban olyan diák, aki nem érti (vagy nem szeretné érteni) a platform működését, így annak a tanárnak kell őt navigálnia, aki maga is csak 2 napja használja a rendszert. Amennyiben ez iskolai szinten valósul meg, biztosan lesz pár kolléga, aki már szembesült ezzel a kérdéssel, és a tudásmegosztás intézményen belül rendkívül felgyorsul(hat).

Egységes kommunikációs csatorna:

Válasszunk egy kommunikációs felületet, és ott történjen az információmegosztás, mert amikor Messenger-üzenetben, emailben, hírlevélben kapsz 15 tanár kollégától üzeneteket, egy idő után elveszted a fonalat. Minél inkább egy zárt rendszer ez (és minél kevésbé a Facebook!), annál jobb.

És a legfontosabb kérdés: vajon mi lehet jó egy ilyen helyzetben egy diáknak? Az egészen bizonyosan nem, hogy minden órája más platformon van, hogy nincs közös kommunikációs fórum. Ha hagyjuk, hogy minden tanár olyan platformot válasszon, amit elsőre megért, olyan tesztmotort, amilyet szeretne, és olyan online közvetítést csináljon, amely számára kedvező, vajon kinek az érdekeit védjük, kinek segítünk? A gyerekeknek egészen biztosan nem, hiszen ezzel káosszá válik az életük, minden óra minden percében figyelniük kell több csatornát: email – melyik gyerek néz ma rendszeresen emailt? – Facebook-csoport, Viber-csoport, és az összes, a tanárok által választott felületről érkező értesítések. Ha valóban tanítani szeretnénk, ezek  villámgyorsan betemetik a diákokat. (index)