Szlovákiában és a Cseh Köztársaságban 1955 óta ünnepeljük március 28-án a pedagógusokat. Ezen a napon Jan Amos Comenius születésének évfordulójára emlékezünk.
Jan Amos Comenius pedagógus, filozófus, teológus és író születésének napja – március 28. – még az egykori Csehszlovákiában vált pedagógusnappá.
Comenius (1592.3.28 – 1670.11.15) műveivel, nézeteivel és pedagógiai tevékenységével világszinten a szakma egyik legjelentősebb alakjává vált. Egy olyan pedagógiai és tudományos rendszert dolgozott ki, amely megelőzte a korát. A pedagógusok napján a diákok és a társadalom értékeli a tanárok áldozatos munkáját. A köztársasági elnök, az oktatásügyi miniszter, valamint az önkormányzati régiók képviselői ezen a napon ünnepélyesen kitüntetik a pedagógusokat és beszédükben emlékeztetnek arra, hogy az oktatás a prioritások közé tartozik, elismerve, hogy a tanárok munkáját nem értékelik eléggé – a státuszra vonatkozóan és financiális tekintetben is.
A pedagógusok évenkénti kitüntetésének hagyományát Szlovákiában 1999-ben élesztette fel Milan Ftáčnik akkori oktatásügyi miniszter. Más országokban október 5-én díjazzák a pedagógusokat munkájáért – az ENSZ 1993-ban jelentette be a nemzetközi pedagógusnapot. Az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1996-ban ezen a napon fogadta el a pedagógusok jogairól szóló, 150 paragrafusból álló határozatot.
Petőfi Sándor:
A JÓ TANÍTÓ
Van jó tanító is;
Volt nekem sok rosz tanítóm,
Volt nekem egy jó is.
Úgy emlékszem rája,
Mintha vén kopasz fejével
Most is itten járna.
Nem tehetek róla;
Vén legény volt, ifjusága
Régen elvirúla.
Egy maradt meg épen,
Egy nagy bazsarózsa nyílott
Az orra hegyében.
Kivirult az orra,
De nem csoda, mert gondosan
Táplálgatta, borral.
Különös plánta volt,
Hogy nem szivelt egyebet, mint
Pincei harmatot.
Nagy bajúsz ácsorga,
Egyik rúdja égbe készült,
Másik le a porba.
Szájában pipája,
Lapátnak is beillett vón
Köpcös szopókája.
Árpád idejében
Készítették, semmi szín sem
Volt már a szinében.
Mint egy-egy pogány fej,
Használták is tán a török
Hadba buzogány helytt.
Ki volt kanyargatva,
Hogy a mennydörgős mennykő is
Eltévedett rajta.
Szabta a nadrágot,
De azért egy kicsit mégis
Pőtyögősen állott. –
De megérdemelte,
Mert szörnyen jó ember volt az
Istenteremtette.
Amilyen csak kellett,
Esztendőn át asztal alatt
Hevertek a könyvek.
Tudtam felmondáskor,
Azzal vigasztalt, hogy sebaj,
Megtanulom máskor.
Jószivűségemet,
Vittem neki ajándékot,
Mikor csak lehetett.
Saját kéményébül,
Ez volt ajándékom, s ő még
Meg is hítt vendégül.
