Ady Endre: Halottak napján
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz’ percről percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón…
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!…
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk –
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!…
Ady Endre „Halottak napján” című verse a múló idő és az elmúlás tragédiáját fogalmazza meg, hangsúlyozva, hogy minden pillanatban veszteségeket szenvedünk és gyászolunk. A vers szerint a halottak napja nem csak egy nap, hanem egy mindennapos állapot, ahol a remények és vágyak is meghalnak.
A vers kulcsfontosságú sorai:
- „Halottja van mindannyiunknak, / Hisz’ percről-percre temetünk, / Vesztett remény mindenik percünk / És gyászmenet az életünk.”
- Ez a gondolat azt sugallja, hogy az élet minden pillanata egyfajta veszteség, egy elengedés.
- A „tettető álcát” eldobva, a versben a gyász és a fájdalom nyílt megvallása a halottak napjának lényegét adja.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
