
Fekete István időtlen ifjúsági regényei rengeteg magyar gyermek életét szépítették meg az évtizedek során. Vuk, Kele és Bogáncs megható történetét fiatalok és felnőttek szíve őrzi a mai napig.
Fekete István tudta, hogyan meséljen az olvasónak és adjon maradandó értéket, tanulságot számukra.
Fekete István a XX. századi magyar irodalom egyik legolvasottabb szerzője, és egyik legnépszerű magyar írója, a hazai „erdész-vadász irodalom” egyik legismertebb művelője. Több mint tízmillió példányban adták ki a műveit magyarul, emellett külföldön is tizenkét országban tíz nyelven jelentek meg munkái.
A bereki ember – Fekete István élete • magyar dokumentumfilm, 2021; Rendező: Bertha Lívia
Szereplők: Szabó Sipos Barnabás, Bodrogi Gyula, Kecskés Alexisz, Vida Bálint, Ruttkay Laura, Albert Péter, Csernák János, Vándor Éva
Fekete István 1900. január 25-én, a Somogy megyei Göllén született. Itt kezdte meg tanulmányait, az iskolát végül Kaposváron fejezte be.

10 éves koráig Göllén élt, és már akkor is imádta a természetet. Barátaival folyamatosan a nádast, a réteket és az erdőt járták. Ballagó idő című életrajzi regényében azt írja, első vadászélményét nagyjából 3 éves korában szerezte. Egész életében gölleinek tartotta magát, műveiben találkozhatunk a falu jellegzetes részeivel és embereivel. Szülőháza helyén ma a Fekete István emlékmúzeum található.
Természetszeretete gyerekkorából ered, már ekkor érdekelte a természet és az élővilág működése. 1917-ben, somogyfajszi rokonoknál vadászott először egyedül, és az első világháború miatt sokáig ez marad az egyetlen élménye. A későbbiekben is gyakran járt vadászni, például Kittenberger Kálmánnal és Széchényi Zsigmonddal.
1917-ben bevonult katonának, a következő évben hadiérettségit tett, majd egy évig káplárként szolgált. 1923-ban felvételt nyert a Gazdasági Akadémiára Debrecenbe, de az első félév után otthagyta az iskolát. Végül 1924-ben kezdett meg tanulmányait a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián, ahol 1926-ban mezőgazdász végzettséget is szerzett. Ezt követően a Heves megyei Bakócán kapott állást segédtisztként, itt ismerkedett meg feleségével, Piller Edittel is. Miután 1929-ben összeházasodtak, Ajkára költöztek, Fekete István pedig gazdatisztként dolgozott egy birtokon.
Élete itt teljesedik ki: megszületnek gyermekei, munkája során fellendül a birtok, országos hírnévre tesz szert mind a növénytermesztés, mint az állattenyésztés terén.

Írni nyolc éves korában kezdett Göllén. Diákként, katonaként és akadémistaként is írogatott verseket, rövidebb vázlatokat. Első felnőtt írásai rövid lélegzetű megfigyelések elsősorban a vadászat, vadgazdálkodás témaköréből, amelyekkel, mint gyakorló gazdatiszt találkozott a mindennapi munkája során. Ezeket a Nimród vadászújság szerkesztőjének, Kittenberger Kálmánnak (a híres afrikakutató, vadásznak) küldi el, aki megjelenteti azokat. Ettől fogva Kittenberger – felismerve tehetségét – biztatja az írásra, és ébreszti rá arra, hogy tudása, mondanivalója érték, amit másokkal is meg kell osztani.
1936-ban a Gárdonyi Géza Társaság történelmi regénypályázatot hirdet. Ekkor írja meg a Koppányi aga testamentumát. Ez volt első könyve és rögtön a pályázat első helyezettje lett, ezzel tett szert országos hírnévre. Ettől kezdve az írás egyre nagyobb szerepet játszik életében, néhány év múlva már korának egyik legsikeresebb írójának számít. A második világháborút követő viharos történelmi időszakban irodalmi munkássága háttérbe szorul.
Az ajkai évek alatt indul irodalmi pályafutása; íróként is országosan ismertté válik. 1941-ben a család Budapestre költözik, a Földművelésügyi Minisztériumban kap állást, emellett elbeszéléseket, regényeket, színdarabokat és forgatókönyveket ír nagy sikerrel.
A második világháborút követő viharos történelmi időszakban irodalmi munkássága háttérbe szorul. 1955-ben jelenik meg újra könyve, ettől kezdve élete végéig termékeny író.
Életében számos elismerést, díjat, kitüntetést kapott. Legismertebb művei: Kele (1955), Lutra (1955), Tüskevár (1957), Bogáncs (1957), Téli berek (1959), Vuk (1965), Hú (1966), Ballagó idő (1970).
Halálától napjainkig népszerűsége töretlen, folyamatosan adják ki újra és újra könyveit. Több regényét sikeresen megfilmesítették (Koppányi aga testamentuma, Tüskevár, Bogács, Lutra), Vuk, a kisróka pedig világszerte ismert mesehőssé vált.
1970-ben, szívinfarktusban hunyt el. A Farkasréti temetőben temették el, de gyermekei elérték, hogy 2004-ben újratemessék szülővárosában, Göllén.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |