Egyéb kategória

Magyarázom a bizonyítványom

bizonyítvány

A bizonyítványok hasznosságát már számtalan oktatási szakember megkérdőjelezte. Jóllehet, a visszajelzések segíthetik a gyermekek tanulását, előre jelezhetik későbbi sikereiket, vagy megmutathatják, miben tehetségesek, egyre több oktató és pszichológus mondja, hogy a bizonyítványok valójában hatástalan eszközök a gyermekek tanulásának javításában. Egyetlen összefoglaló ugyanis nem árulja el, hogy miben erős, illetve gyenge a gyermek, és mit kell másképp csinálnia. A hagyományos bizonyítványok pedig mind a gyermekek, mind a szülők számára téves képet mutathatnak: alacsonyabb eredmények esetén borúlátást, jó jegyek esetén indokolatlan derűlátást okozhatnak. Azonban semmiféle tudományos bizonyíték nincs arra, hogy a tantárgyi osztályzatok meg tudják jósolni gyermekeink későbbi sikereit. Gondoljunk csak a híressé vált rossz tanulókra, az író Thackeray-re, a világhírű fotóművészre, Lucien Hervé-re, vagy a C-vitamin feltalálójára, Szent-Györgyi Albertre. (Nem, Einsteinről nem igaz a hír, hogy megbukott volna fizikából.)

Tekintsünk a bizonyítványra úgy, mint annak lehetőségére, hogy személyesen is megbeszéljük gyermekeink eredményeit a tanáraival. Ne csak a bizonyítvány legyen az egyetlen kommunikációs eszköz a tanárokkal, beszéljünk velük személyesen is. Így nagyobb rálátást kapunk gyermekünk valós teljesítményére, mintha csak jegyeken keresztül próbálnánk dekódolni azt.

Amikor a gyermekünkkel a bizonyítványáról beszélgetünk, inkább az osztályban, az adott tantárgyban szerzett tapasztalatairól beszélgessünk vele, mintsem a jegyekről. A „mit kaptál?” helyett inkább a „mit tanultál?” legyen a kérdésünk hozzá.

Ha úgy döntöttünk, hogy jutalmazzuk őt a teljesítményéért, akkor ne csak az érdemjegyei, hanem a befektetett energiája miatt is részesítsük jutalomban.

A tökéletes elvárása sokkal inkább árt, mint használ. Ne akarjunk egyre csak többet és többet tőle, értékeljük őt úgy, ahogy van, jelenlegi képességeit, megszerzett osztályzatait. (Játéksziget.hu)

Örüljünk nekik, hogy olyanok, amilyenek, és figyeljük, ahogyan kinyílik az érdeklődésük, kiderül, miben jók igazán, mihez van kedvük és tehetségük, bátorítsuk, hogy abba az irányba fejlődjenek tovább. Bízzunk benne, hogy minden gyermek megtalálja a saját útját az életben. A legtöbb, amivel ehhez hozzájárulhatunk, a feltétel nélküli szeretet. Fogadjuk el, hogy mi sem tökéletes, „csak” elég jó szülők vagyunk, gyermekünk számára a legjobbak, ha feltétel nélkül tudjuk szeretni őt.

„A gyermek számára a szülő a tükör: benne saját magát látja. Akire ilyenkor egy szerethetetlen valaki néz vissza, nem fogja tudni szeretni, elfogadni magát, kiállni magáért. Akit sokat dicsérnek, jónak fogja látni magát, akit sokat szidnak, rossznak. Szülőként tehát azzal tehetjük a legtöbbet gyermekünk önbizalmáért, önbecsüléséért és ezáltal a könnyebb boldogulásáért az életben, ha feltétel nélkül szeretjük őt.” (Aktivtransz.hu)

Esetleg hallgassák meg együtt az alábbi megunhatatlan novellát:

 

Ha nem tetszik a bizonyítványod, kaphatsz olyat, amin csak nevetni lehet.