760 éve, május hónapban született Dante Alighieri olasz költő, filozófiai, politikai, nyelvészeti író, az Isteni színjáték szerzője.
A világirodalom klasszikusa, a feudális középkor utolsó, az új polgári korszak első nagy lírikusa volt.
Az Isteni színjáték (Divina Commedia) száz énekből áll, Dante Vergilius társaságában végigjárja és megismeri a Poklot, a Purgatóriumot és a Mennyországot. Útja során találkozik a múlt nagy szellemeivel és kortársai halott lelkeivel is. Mindegyikükről a keresztény közerkölcstan szabályai szerint véleményt alkot. A Commedia hamar bejárta Európát, már Zsigmond királyunk könyvtárában is megvolt. Dante összes műve olvasható magyarul.
Fiatalkori éveit végigkísérte a firenzei Portinari bankár lánya, Beatrice iránt érzett olthatatlan szerelme, akivel mindössze 8-9 esztendős korában találkozott; ez a vágyakozás azonban egyedül fájdalmat hozott, ugyanis az ifjú Dante szerelme soha nem nyert viszonzást. Beatricét apja idővel kiházasította, majd a fiatal nő a költő 25. életévében, 1290-ben meg is halt.
A meseszépnek leírt leány innentől kezdve Dante – és a műveit olvasó nagyközönség – számára az eszményi szerelem szimbóluma lett, akinek a művész később úgy állított örök emléket, hogy az Isteni színjátékban a Paradicsomba helyezte őt. Beatrice a költő pályakezdésében is döntő szerepet játszott, ugyanis az első szonettektől Az új élet című önéletrajzi ihletésű regény megírásáig lényegében ő inspirálta Dantét az alkotásra. Ugyanígy, Beatrice tragédiája sarkallta arra a költőt, hogy a tudomány felé forduljon, és a könyvek között keressen – lelki értelemben – menedéket.
Dante ifjúkorában katonáskodott, részt vett a campaldinoi csatában 1289-ben, küzdött Pisa ellen, jelen volt Caprona ostrománál. 1293-ban nősült meg családja hatására, feleségül vette Calvino Donati leányát, Gemmát, akitől több gyermeke is született. Dante érdeklődése a politikai élet felé fordult, ennek elősegítése végett felvetette magát az orvosok céhébe. A figyelem csakhamar reáterelődött, 1300-ban már két hónapra Firenze városának priorja. A hagyomány szerint igazságos és mértéktartó volt, viszont Firenze szabadságának védelmében elszánt politikát folytatott a pápaság ellen. Minden valószínűség szerint ez sodorta romlásba: VIII. Bonifác pápa, akihez 1301 októberében követségbe ment, követtársait visszaküldte, de Dantét magánál tartotta. Távollétében politikai ellenlábasai (a „fekete guelfek”) ragadták magukhoz a hatalmat.
Dante valószínűleg soha többé nem látta viszont a hazáját. Rövidesen száműzték, távollétében pedig máglyahalálra ítélték. Hogy pontosan merre járt, nem tisztázott, annyi biztos, hogy 1302, június 8.-tól 1304 nyaráig a száműzött fehér guelfek titkári teendőit végezte. Amikor azonban pártja megpróbált betörni Firenzébe, s kudarcot vallott, különvált a szövetségtől.
Súlyos nélkülözések következtek ezután. Életútjának nyomon követhető állomásai (1305–1307 között): Verona, Padova, Sarzana, Lunigiana, Romena. 1307-től 1310-ig, VII. Henrik német-római császár Itáliaba érkezéséig csak nagyon töredékes információink vannak életéről: járt az Acquacheta zuhatagnál lévő Szent Benedek apátságban, valószínűleg ugyanekkor bolyongott a casentinot körülvevő hegyek gerincén.
Az irodalomtudomány szerint ez időszakban, kb. 1307-ben fogott neki főművének, az Isteni színjátéknak megírásához, ez a vélemény azonban korántsem egységes. Mindenesetre fennmaradtak feljegyzései még firenzei korszakának utolsó éveiből, amelyben a mű tervét vázolja, a Pokol első hét énekének egyes részletei pedig valószínűleg már ki voltak dolgozva. Később, 1311 és 1314 táján leveleiben már olyan kifejezéseket használ, amelyek a Pokol első tizenkét énekének meglétére utalnak. Egy bolognai jegyzőkönyvben már másolatban olvashatóak a Pokol első sorai, 1319-ben már a Purgatórium első énekeit másolják, 1320 elején maga Dante írja, hogy kész a Paradicsom első tíz éneke. Ezen információk alapján a mű keletkezési idejét nagy vonalakban 1307 és 1320 közé helyezhetjük.
1310-ben megérkezett Itáliába VII. Henrik német-római császár. Dante ismét aktív politizálásba kezdett, egymás után írta a császár érdekében röpiratait és intelmeit. Henrik korai halála (1313. augusztus 24.) azonban véget vetett reményeinek. Az ez utáni éveiről sincsen semmi megbízható adatunk, feltételezhető, hogy 1314 és 1316 közt a párizsi egyetemen teológiai tanulmányokat folytatott.
1316. június 2-án a firenzei tanács általános amnesztiát hirdetett, azonban oly megalázó feltételekkel, hogy ezt Dante nem fogadta el. Visszatért Itáliába, és politikai pártfogást keresve 1316-1317 táján felkereste Veronában Can Grande Della Scalát, az itáliai ghibellinek fejét, de reményei nem váltak be. 1318-ban Ravennába költözött, a művészetpártoló Novella da Polenta udvarába. Innen többször is visszalátogatott Veronába, utoljára 1319-ben és 1320-ban, hogy felajánlja művét Can Grandénak.
1321-ben Forli és Velence összefogott Novella da Polenta ellen. Dante a veszedelem elhárítására követségbe ment Velencébe. Az útról betegen tért vissza, s néhány nap múlva meghalt.
