130 éve született Radó Tibor matematikus. A két világháború között nagyon sok kiváló matematikusunk kényszerült elhagyni hazáját. Volt olyan idő is, amikor csupán Amerikában több magyar matematika-professzor működött, mint otthon. A legismertebbek közé tartozik Radó Tibor is.
Budapesten megkezdett Műegyetemi tanulmányait két év után meg kellett szakítania, mert 1915-ben besorozták, alhadnagyként 1916-ban hadifogságba esett az orosz fronton, s négy év után térhetett csak haza Szibériából, egy Tobolszk melletti táborból. A lágerben egy kutató matematikus fogolytársától, Eduard Hellytől tanult matematikát. Több ezer kilométeres út után 1920-ban hazatérve már nem mérnökként folytatta tanulmányait, hanem a matematika Szegedre vonzotta, ahol Haar Alfréd és Riesz Frigyes tanítványaként tett PhD vizsgát 1923-ban. Kis ideig a szegedi egyetemen tanított, majd 1928-ban a Rockefeller Alapítvány ösztöndíjasaként Németországban kutatott.
Radó először 1929 második felében eleget tett a Harvardi meghívásnak, 1930. I-félévét Houstonban töltötte. Utána az Ohio State University ajánlatát találta legjobbnak, így ott vállalt egyetemi tanárságot. 1930 őszén hazajött családjáért majd Columbusba, Ohioba költöztek. Fő kutatási területe a matematikai analízis maradt. 1935-ben megkapta az amerikai állampolgárságot, ebben az időben lett kutatóprofesszor, ami annyit jelentett, hogy továbbra is kapta a professzori fizetését, de mentesítették az egyetemi előadások alól. Oda utazott, ahová akart, felkereshette azokat a kutatóhelyeket, amelyek őt érdekelték.
1945-ben tagja volt annak az amerikai tudós társaságnak, akik azért jöttek Európába, hogy megvizsgálják, mi igaz abból, amit a német propaganda a „csodafegyver” tudományos hátteréről állított.
Haza nem ment, az oroszok által felszabadított területektől távoltartotta az első világháború emléke, a 6 év hadifogság Szibériában. 1948-ban nyugdíjba ment, nyugdíjas éveit New Srina Beachben (Florida) töltötte. A 60-as években érdeklődési köre ismét a matematikai logika felé fordult, újra levelezési kapcsolatot keresett Kalmár Lászlóval, de a kapcsolat kiteljesedését az 1965. december 28-án bekövetkezett halála megakadályozta.
1929-ben az Egyesült Államokba költözött, a Harvardon és a Rice Egyetemen dolgozott, 1930-tól pedig az Ohio Állami Egyetemen. Ez évben publikálta legjelentősebb cikkét a felszínmérésben fontos ún. Plateu-probléma megoldásáról. 1935-ben amerikai állampolgárságot kapott. 1942-ben a chicagói egyetem vendégprofesszora volt. A második világháború végén kormányzati szakértőként dolgozott, feladata volt az USA atomprogramjához német tudósok toborzása. 1946-tól 1948-as nyugdíjba vonulásáig az Ohiói Állami Egyetem matematika tanszékét vezette.
Az egybevágó leképezések, a valós analízis, a variációszámítás, a parciális differenciálegyenletek, az integrálelmélet, a topológia és a matematikai logika területén kutatott. Nevéhez fűződik a Plateu-probléma megoldása és a felszíni mértékek elmélete. Ez utóbbi területen továbbfejlesztette Geőcze Zoárd eredményeit.
Életéről bővebben:
