Mikes Kelemen és Kölcsey Ferenc

Mikes Kelemen és Kölcsey Ferenc ugyanazon a napon születtek – száz év különbséggel.

ELVIHARZOTTAK a kuruc idők, II. Rákóczi Ferenc idegenbe bujdosott hűséges embereivel. Udvarának egyik szerény tagja, MIKES KELEMEN, a száműzetés keserű évtizedeiben az izlám hívei között írta meg Törökországi Leveleit.

Mikes Kelemen 1690 augusztusában született Zágonban, a későbbi Háromszék megye egyik falujában. Előkelő székely nemzetség ivadéka volt. Atyját, Mikes Pált, osztrák katonák végezték ki; anyja, Torma Éva, másodszor is férjhez ment. A református nemesifjú mostohaatyjának befolyása alatt áttért a katolikus vallásra, nevelését a jézustársasági atyák vették át, így került a kolozsvári jezsuita gimnáziumban a nemesi konviktus növendékei közé.

Mikor II. Rákóczi Ferenc 1707-ben Erdélybe érkezett, hogy magát fejedelmi székébe iktassa, a Mikes család bejuttatta a tizenhét esztendős ifjút a fejedelem udvarába apródnak. Nem is került el Mikes Kelemen soha többé II. Rákóczi Ferenc oldala mellől. Bár a szatmári békét követő általános bűnbocsánat idején hazamehetett volna földbirtokára, édesanyja és rokonai körébe, mégis kibujdosott Magyarországból, mert nagyon szerette urát, a fejedelmet. Együtt ment II. Rákóczi Ferenccel Lengyelországba, 1713 elején Franciaországba, itt tartózkodott 1717-ig.

Mikor a török szultán ígéretet tett, hogy II. Rákóczi Ferencet visszasegíti az erdélyi fejedelmi székbe, 1717 őszén Mikes Kelemen is Törökországba hajózott a bujdosó kurucokkal. Gallipoliban szálltak partra, innen Drinápolyba vonultak; izgatottan várták azt az időpontot, amikor Magyarországon kitűzhetik a fölkelés zászlaját.

Az 1718. évi passzarovici béke szárnyát szegte reményeiknek. A török szultán a Márvány tenger partján, Rodostóban telepítette le csalódott szövetségeseit, becsülettel gondoskodott ellátásukról, a kurucok semmiben sem szenvedtek hiányt. Itt gyulladt szerelemre Mikes Kelemen Kőszeghy Zsuzsánna iránt, de Zsuzsánna 1723-ban Bercsényi Miklósnak nyujtotta kezét s férjének két év mulva bekövetkezett halála után sem hallgatott a szerelmét kérő fejedelmi kamarás szavára, hanem Lengyelországba költözött.

Mikes Kelemen továbbra is ott maradt II. Rákóczi Ferenc rodostói udvarában. Bujdosó társai egymásután haltak el, 1735-ben elhúnyt a fejedelem is. Ő maga még negyedszázadig ette a száműzetés kenyerét, régi barátai kidőltek mellőle, végül reá szállott a bujdosótelep főnöksége. Hiába remélt kegyelmet Mária Terézia királynőtől, nem térhetett vissza szülőföldjére. Rodostóban halt meg 1761 október 2-án hetvenegy éves korában.

KAZINCZY Ferenc tanítványai közül KÖLCSEY FERENC a legkiválóbb tehetség. Mint költő előkelő helyet foglal el líránk történetében, prózai írásművei nyomán a magyar stílus szerencsésen fejlődött, bíráló szelleme az irodalmi érzék finomítására jelentékenyen hatott, gondolatai új eszméket ébresztettek.

Kölcsey Ferenc 1790 augusztus 8-án született Sződemeter faluban, Középszolnok megyében. Régi református nemesi családból származott. Atyja, Kölcsey Péter, biharmegyei és szatmármegyei földbirtokos volt, korán elhúnyt; hat gyermekkel hagyta hátra özvegyét, Bölöni Ágnest. A költő hat éves korától kezdve a debreceni református kollégiumban tanult. Nádfödeles házban lakott testvéreivel és egy öreg nőcseléddel, aki anyjukat helyettesítette. A kollégiumot sohasem tudta megszeretni; a tanárok komorsága, a tanulók szilajsága, az iskolai élet sivársága elkedvetlenítették; úgyszólván társtalanul nőtt fel a debreceni iskolában. Félénk viselkedése, mélabús természete, egyre jobban fokozódó olvasókedve elkülönítették diáktársaitól. A szomorúságra elég oka volt: még mint kisgyermek himlőbe esett s balszemére megvakult; atyját alig ismerte, anyja korán elhalt. A rokonok, cselédek, diákok társasága nem pótolhatta a szülői szeretet melegét.

Egyre több gyönyörűséget talált a könyvekben. Képzelete a görög és római hősök tettei körül kalandozott; az ókori klasszikusokat, különösen Cornelius Nepost, lelkesedéssel olvasta; később belemélyedt a modern írókba is. Tanulmányozta a népszerű francia szerzőket: Baylet, Montesquieut, Regnardt, Rousseaut, Voltairet; a németek költőit: Bürgert, Gessnert, Goethét, Hagedornt, Herdert, Kleistot, Klopstockot, Lessinget, Matthissont, Schillert; a magyarok közül: Csokonait, Kazinczyt, Kisfaludyt, Virágot.

Húszéves korában Pestre ment törvénygyakorlatra. Baráti viszonyba lépett Horvát Istvánnal, Szemere Pállal, Vitkovics Mihállyal; megismerte Fáy Andrást, Helmeczy Mihályt, Virág Benedeket; szorosan csatlakozott a széphalmi mester nyelvújító irányához. Törvénygyakorlatának befejezése után nyilvánosan is fellépett költeményeivel s Szemere Pál társaságában ő írta a Mondolatra a Feleletet. Ez a gúnyirat s még inkább a Tudományos Gyüjteményben közzétett bírálatai az olvasó közönség jelentékeny része előtt népszerűtlenné tették.

1812-től kezdve biharmegyei jószágán, Álmosd faluban gazdálkodott. A megélhetés gondjai nemesi birtokrészének gondozására szorították, az irodalmi élet után vágyódó íróból falusi gazda lett. Baráti összeköttetéseit a félreeső faluban csakúgy megtartotta, mint új gazdaságában, a világtól szintén elzárt szatmármegyei Cseke községben. Itt 1815-ben telepedett le, ekkor osztozott meg testvéreivel családi örökségén. Sivár életébe levelezése és péceli kirándulásai hoztak némi derűt. Pécelen lakott legjobb barátja, Szemere Pál; kastélyában sok kedves órát töltött.

Csekei magányából az országszerte meginduló közéleti mozgalmak ragadták ki. 1829-től kezdve ereje nagyobb részét a szatmármegyei közigazgatás és az országos politika kérdései kötötték le. A szabadelvű mozgalmak buzgó harcosra találtak benne, a nagykárolyi vármegyeházán csakhamar feltűnt nagy tudásra valló felszólalásaival. 1832-ben Szatmár vármegye főjegyzőjévé és országgyűlési követévé választották, a pozsonyi országgyűlésen a legtekintélyesebb politikusok közé emelkedett. 1834 végén lemondott követi megbízásáról. Szatmár megyében a konzervatív nemesek kerekedtek felül, ő a liberalizmus eszméit képviselte, nem maradhatott helyén. Megindító beszédben búcsúzott el a pozsonyi rendektől. Utolsó szónoklatával annyira meghatotta követtársait, hogy azon a napon nem folytatták tovább az ülést. Az ifjúság gyászfátyolt kötött kalapjára, Kossuth Lajos gyászkeretben küldötte szét országgyűlési tudósításait.

Főjegyzői tisztét továbbra is viselte vármegyéjében; hivatalos ügyei mellett az irodalomnak és gazdaságának élt. Családot nem alapított, szeretettel gondozta elhúnyt fivére családját, tanítgatta patvaristáit; ezek később is hálásan emlékeztek vissza a Csekén és Nagykárolyban eltöltött évekre. Részt vett a Magyar Tudományos Akadémia munkájában is, de ahhoz, hogy régi vágyát követve állandóan Pesten tartózkodjék, nem volt elég vagyona. Az akadémiai titkárságot sem tudta elnyerni, bár erre Döbrentei Gábor lemondása után szintén vágyódott. Író társainak, különösen Szemere Pálnak és az Auróra-kör tagjainak, kérésére gyakran küldött fel egy-egy verset vagy prózai darabot a folyóiratokba és évkönyvekbe. Élete végén minden idejét lekötötte a báró Wesselényi Miklós ellen indított pör. A szabadelvű ellenzéki főurat hűtlenségi pörbe fogták, védelmét ő vállalta el, de védőiratát nem fejezhette be.

1838. augusztus 24-én, élete negyvennyolcadik évében, hirtelen elhunyt. Halála helyén, Csekén, temették el.