130 éve született Öveges József professzor. A tudományos ismeretterjesztés úttörője volt, aki fantasztikus képességekkel rendelkezett, és korát megelőzve, a XXI. században is aktuális kérdésekre kereste a válaszokat.
Előadásmódja kuriózumnak számított, szemléletesen, szórakoztatóan és érthetően mutatta és magyarázta a fizikát. Jezsuita papként kezdte pályafutását, majd a papi pályáját feladva, fizikusként ismerte meg az ország.
Már 1946-ban mikrofonba mondta első előadását. Ez az atombombáról szólt, s ezt később még több mint kétszázötven előadás követte: bő tizenkét éven át rendszeresen mutatta be mindig izgalmasan érdekes kísérleteit a képernyőn.
Öveges József 1953-tól több mint negyedszázadon át az Élet és Tudomány hetilap szerkesztő bizottsági tagja volt. Szívesen jelentkezett tanulmányaival és az olyan, kisebb lélegzetű levélváltozatokkal is, amelyekkel még közelebb kerülhetett az olvasóhoz.
Több mint 30 éven keresztül végzett fontos ismeretterjesztő munkát a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat ( TIT ) Országos Elnöksége tagjaként.
Az 1968-ban készült sorozat a professzor legkedvesebb kísérleteit mutatta be, többek között a legendássá vált HEKI, a rezonancia-kutya; a Szikrázó szék; a Ruhacsipesz és űrrakéta; Sarkított fény, vagy akár A csavart labda titka című kísérleteit. Ezek DVD-n is megkaphatók.
Családja kétszáz éven át szentelte fiait a tanításnak. Ő maga számos tankönyvet is írt.
Öveges József a legelső Kossuth-díjas tanár. „Milliók szívébe oltotta be a fizika szeretetét” – indokolta az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, amikor elsőként neki ítélte oda a Prométheusz érmet.
Néhány gondolat Öveges Józseftől:
„Az oktatás célja nem az, hogy befejezett tudást adjon, hanem az, hogy szilárd alapot teremtsen a továbbhaladásra.”
„Legnagyobb boldogságom, ha másnak tudást és örömet nyújthatok.”
„A tudományban nincsenek nehéz és könnyű dolgok, csak megértettek és meg nem értettek vannak.”
„Munkám legnagyobb jutalma az lesz, ha a kisdiák néhányszor felkiált tanulás közben: még annál is sokkal szebb a fizika, mint gondoltam! Ez volt a célom.”
„Az igazi tanár nem tanít a szó régi értelmében, hanem alkot. A saját mindig friss, mindig korszerű tudását alkotja, szüli újjá tanítványai lelkében. Így lesz művész, alkotó művész.”
„Iskolai tudásunk egy része majdnem nyomtalanul eltűnik. De bennünk marad életünk végéig a kifejlett akarat, szellemünk ügyessége, a tervszerűség, fortélyosság, amivel bármikor harcolni tudunk értelmünk nehézkessége ellen… Az a harcos, akinek megmarad fegyverzete, ereje, ügyessége, könnyű szívvel nyugszik bele a zsákmány elvesztésébe, mert szerzett és megmaradt tehetségeivel bármikor újhoz, értékesebbhez juthat.”
Kapcsolódó:
Öveges professzor és a világító ételek
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
